Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) keddi elemzése szerint az amerikai államháztartási deficit az idén a hazai össztermék 13,2 százaléka lesz, jövőre pedig a GDP 13,6 százalékára emelkedik. Emellett sokan aggódnak a dollár miatt is, hiszen az USA folyó fizetési mérlegében kialakult egyensúlyhiány hatalmas kockázatokat hordoz. A dollár esetleges összeomlása ugyanis nemcsak az Egyesült Államok problémája lenne.
Az amerikai folyó fizetési mérlegben kialakult hiány azonban nem új fejlemény – nyugtatgatnak egyesek –, hiszen ez a helyzet áll fenn már a 70-es évek óta. Az USA túlfogyasztását pedig immár 15 éve a kereskedelmi többletet produkáló országok finanszírozzák, méghozzá azért, mert a dollár elsőszámú tartalékvalutaként kiváltságos szerepet tölt be. A válság miatti pénzszűke és a finanszírozási problémák azonban erősen mérsékelték a feltörekvő országok nagyvonalúságát. Mivel már nem akarják az amerikai túlfogyasztást finanszírozni, az elmúlt időben többször is jelezték egy másik tartalékvaluta létrehozásának igényét. A kínai központi bank elnöke, Csou Hsziao-csuan márciusban például egy esszében a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által használt SDR- rendszer (special drawing rights, azaz különleges lehívási jogok, az IMF adminisztratív célú devizája) átalakításában látta volna ennek lehetőségét.
Dollárköteg egy koreai plakáton. Hogy néz ki majd a válság után? © AP |
A követelőző hangok mostanában ennek ellenére valamennyire alábbhagytak. Sőt, Kína is és Oroszország is a dollár mellett szólalt fel az utóbbi időben. Alekszej Kudrin, orosz pénzügyminiszter legutóbb a hétvégén, a G8-ak pénzügyminisztereinek Leccében megrendezett találkozója alkalmából adott tévéinterjúban jelentette ki, hogy még túl korai másik tartalékvalutáról beszélni. A kínai jegybankelnök pedig esszéjének publikálása óta vele találkozó bankárok és üzletemberek szerint elismerte, hogy az abban felvázolt elképzelés nem reális. E források szerint Peking ezzel az USA-t szerette volna arra ösztönözni, hogy több úgynevezett inflációvédett kincstári értékpapírt (TIPS) bocsásson ki – írta a Reuters egy napokban megjelent elemzésében.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az amerikai kormány hátradőlhet. Az amerikai pénzügyminisztérium hétfői jelentése szerint mind Kína, mind Japán csökkentette az amerikai állampapírokban tartott vagyonát. Márciusról áprilisra az előbbi 767,9 milliárd dollárról 763,5 milliárdra, utóbbi 686,7 milliárdról 685,9 milliárd dollárra. Az USA azonban nagyon is Kína „finanszírozási kedvétől” függ. Az ázsiai ország ugyanis az Egyesült Államok első számú finanszírozója Japán mellett. Kína valutatartaléka 2008-ban elérte az 1,95 ezer milliárd dollárt a 2009 márciusában az amerikai kongersszus kutatóintézete (Congressional Research Service) által kiadott adatok szerint, de egyes becslések szerint a kínai valutatartalék elérheti a 2,3 ezer milliárd dollárt is, amelynek körülbelül 70 százaléka dolláralapú eszközökben van közgazdászok becslése szerint. Ezen belül Kína mintegy 1,36 ezer milliárd dollárnyi amerikai állampapírral és értékpapírral rendelkezik. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy Kína nagyon is aggódik a dollárbefektetéseinek értékvesztése miatt és többször felemelte a hangját az amerikai válságkezelés miatt.
A retorikus bizalomkeltés folytatódik, mert szükség van rá (Oldaltörés)
Az USA hatalmas deficitje és jelenleg feltérképezhetetlen monetáris politikája miatt felerősödtek az inflációs félelmek az utóbbi időben. (Különösen sok bírálat érte a Fedet amiatt, hogy pénzt nyomtat, amin aztán állampapírokat vásárol.) A Fed válságkezelése az Economist szerint egyre inkább arra figyelmeztet, hogy elinflálják az USA adósságát, amely – ha a kamatok túl hamar szöknek fel túl magasra – megfojthatja a gazdasági élénkítést és a jelenleg alkalmazott „orvosságok” könnyen hatástalanná válhatnak. Kína aggodalma tehát nem tűnik megalapozatlannak és nem is tekinthető véletlennek, hogy a dollárbefektetéseitől szabadulni szeretne. Vagyonának gyors és drasztikus átrendezésére azonban nem számítanak szakemberek, hiszen nem sok biztonságosabb befektetés van jelenleg a piacon – vélekedett Don Hanna, a Citibank vezető elemzője a hónap elején Pekingben a Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) által rendezett konferencián.
Bár egyelőre úgy tűnik, a dollár iránti retorikai bizalomkeltés működik, hiszen az orosz pénzügyminiszter hétvégén Leccében tett kijelentését követően, miszerint nincs alternatívája a dollárnak, a 16 fő valutából 15-tel szemben erősödött a zöldhasú, az USA nem nyugodhat meg teljesen. Gyűlnek a viharfelhők a dollár felett.
A dollár és más valuták. Még bírja a gyűrődést © Wikipedia |
Amellett, hogy Kína retorikájában többször és egyre határozottabban megjelent egy alternatív tartalékvaluta létrehozásának igénye, intő jel lehet a hónap elején négy arab ország által aláírt szándéknyilatkozat is a Perzsa-öböl közös valutájának létrehozásáról. Az új monetáris unió közös pénze, a „kalídzsi” („Öböl menti") a tervek szerint 2013-ban lépne piacra. Emellett – bár nem a dollár vezető szerepének átvételét megcélozva – az Európai Unióban is felmerültek olyan javaslatok, amelyek megvalósítása révén az euró komoly konkurenciájává válhat az amerikai fizetőeszköznek.
Szakemberek a legesélyesebb és a dollár szerepének átvételéhez legközelebb álló alternatívának jelenleg az eurót tartják. Ám az európai fizetőeszköz sem áll még készen erre: az eurókötvények piacának például nincs meg az a mélysége és likviditása, mint az amerikai állampapírok piacának, az európai piac sokkal szétszabdaltabb, mint az amerikai, az Európai Központi Bank finanszírozási lehetőségei pedig korlátozottabbak, mint a Fedé. Kenneth Rogoff, az Nemzetközi Valutaalap volt vezető közgazdásza korábban a Guardianben azt írta, hogy az euró akkor válna a dollár életképes alternatívájává, ha a világ két legfontosabb pénzpiacát egyesítve az EU-nak sikerülne Nagy-Britanniát meggyőznie arról, hogy csatlakozzon az eurózónához.
Többekben felmerült a jüan is, mint esélyes tartalékvaluta, ezt azonban Rogoff csak a század második felében valószínűsíti. Ennek bekövetkezéséhez ugyanis a kínai gazdaság liberalizációjára és a jüan konvertibilitására is szükség lenne.
Így belátható ideig a dollár helyzete még biztosan megingathatatlan. De csak addig.
Sz. Zs.
