hvg.hu: A közelmúltban estünk át a legújabb, negyedévente esedékes IMF-felülvizsgálaton, ami  után a Nemzetközi Valutaalap delegációja alapvetően pozitívan nyilatkozott a magyar gazdasági folyamatokról. Varga Mihály, a Fidesz alelnöke mégis úgy vélte, hogy az IMF túl optimista Magyarország helyzetét illetően. Ön hogy látja ezt?

Csaba László: A Valutaalap feladata, érdeklődési köre korlátozott. Őket csak a makroszámok érdeklik, de a társadalom, a munkavállalók helyzete például nem – nem az a dolga ugyanis. A makroszámok alapján jól látja, mi várható a magyar gazdaságban 2010-re, ebből azonban nem az következik, amit a kormányoldal levon magának következtetésként, hogy ezzel megoldottuk a válságot. Az 52 százalékos foglalkoztatási szinttel, a társadalom szétszakadásával, a regionális problémákkal továbbra is kellene valamit kezdeni. Vagyis: ami az IMF-et érdekli, az rendben van, ami minket kellene, hogy érdekeljen, az nincs rendben.

Csaba László. A magas kamat utálatos, de nincs más © SAP

hvg.hu: Az ellenzék oldaláról lehetett olyan ötletet hallani, miszerint a költségvetés mozgásterét kitágítanák és az államháztartás hiányát ismételten elengednék 6-7, esetleg 10 százalékig. Ha szükséges, akkor – a korábbi nyilatkozatok szerint – az IMF-fel is ennek fényében tárgyalnának. Ön szerint ez az út járható?

Cs.L.: Ez átgondolatlan elképzelés. Ekkora hiány csak  akkor engedhető meg , ha van egy olyan kiadási program, amelynek láthatóak a növekedési hozadékai. Egyébként is nagy kockázata van egy ilyen megközelítésnek,  de az ellenzék programját nem láttam, nem tudom, hogy mire alapozhatják.

hvg.hu: Gyakran elhangzó kritika mostanában, hogy az alapkamat túl magas. Ön szerint mennyire megalapozottak a kamatcsökkentést szorgalmazó javaslatok?

Cs.L.: Az a baj, hogy a magyar gazdaság nem kamatérzékeny. A nemzetközi cégek eleve nem innen vesznek fel hitelt, a kicsiknek viszont nem adnak a bankok. A kamatnak voltaképpen két funkciója van: egyrészt az államnak üzen az egyensúlyi helyzetről, másrészt az állam veszteségeit finanszírozó befektetőknek a kockázati szintről. Egy olyan helyzetben, amikor növekszik az inflációs várakozás, a kockázati étvágy kicsi, mert a periférián vagyunk és a finanszírozási hajlandóság korlátozott, a kamatcsökkentést  indokolatlannak tartom. Szegény ember vízzel főz. A magas kamat utálatos, mert az unokáink is fizetni fogják, de nincs más lehetőség.

hvg.hu: Korábban elhangzottak olyan vélemények, amelyek szerint gyorsítani kellene az új EU-tagok belépését az eurózónába. Megoldást jelentett volna ez a válság kezelésében?

Cs.L.: Ezt nagyon támogattam volna én is, de ez a vonat már elment. Tavaly decemberben volt egy válságtanácskozás Brüsszelben, ahol felmerült ez az ötlet – az IMF vetette fel. Véleményem szerint ezzel lehetett volna a legolcsóbban és leginkább előremutató módon kezelni a válságot, amennyiben rászorította volna az új tagállamokat a szabályok betartására. Ezzel viszonylag nagy áldozatok nélkül lehetett volna megoldani számos olyan problémát, amelyet immár az elkövetkezendő öt év fölöslegesen önfelemésztő politikájával lehet csak rendezni.  Ezt akkor nem fogadták el az uniós tagok. Pedig nagy lehetőség lett volna. 

hvg.hu: Most már késő lenne megvalósítani?

Cs.L.: Mostanra már olyan rosszak a mutatók, hogy az sem segítene, ha egyszerűen kiiktatnák a csatlakozási szabályokat. Tökéletes fejetlenség lenne az eredmény, és egy lefelé menő spirált indítana be. Válsághelyzet van: úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, és ragaszkodunk a régi szabályokhoz, mert a dzsungeltörvényeknél még mindig jobb, hogy van valamilyen szabály. 

hvg.hu: A maastrichti kritériumok fenntartásának ezek szerint mégis van értelme?

Cs. L.: Mindenképpen. Mi, mint öregedő társadalom, csak növekvő megtakarítással és növekedést kiegyensúlyozó költségvetéssel tudunk bekerülni az eurózónába. Emiatt a jelenlegi szabályrendszer nagyon jó arra, hogy irányt mutasson és jó irányba terelje a gazdaságot. Ugyanakkor ránk nézve talán túl lazák ezek a szabályok. Nekünk ugyanis 35 százalék körül lenne a fenntartható államadósságunk. Nem gondolom tehát, hogy fel kellene ezeket oldani. Akkor egy alkalommal  lehetett volna imegtenni, a rendkívüli helyzetre hivatkozva.

hvg.hu: Az Európai Unióról is jelentek meg mostanában kritikák, miszerint az EU válságkezelése lassú és nem elégséges, ezért akár le is szakadhat a globális versenyben. Mit gondol erről?

Cs.L.: Az EU valószínűleg valóban leszakad, erre figyelmeztetett a közelmúltban kiadott Bruegel-jelentés is, de nem a válságra adott téves válasz miatt, hanem azért, mert a tartós gazdasági növekedés beindítására tett lépések nem elegendőek. A válságellenes intézkedések során például rögtön a krízis kitörésekor hagytak ki egy egyedülálló lehetőséget: a bankszektor egységes fellépését. Amikor mégis megtörtént, már értelmetlen volt és késő. A legfőbb bajnak ez ügyben azt tartom, hogy 2001 óta a Lámfalussy-bizottság által tett javaslatokat elszabotálták, ami most ezt az egységes fellépést is hátráltatta. A közös uniós válságkezelést emellett az is nehezíti, hogy az EU az elmúlt tíz évben nem tudott elmozdulni a föderalizmus felé. Enélkül viszont nincs közös válságkezelés. Az előretekintés is problémás: nagyon kevés olyan kezdeményezés van ugyanis, ami a jövővel foglalkozna.

hvg.hu: Nem veszélyes az a játék , hogy a válságkezelés miatt ennyire leült minden?

Cs.L.: De igen. Úgy látom, hogy a válság miatt kapott egy lehetőséget az EU a kabát újragombolására, de erre még mindig nagyon kicsi a politikai fogadókészség. Talán ha feláll az új Bizottság és az új Európai Parlament. Úgy tűnik, mintha az EP a leharcolt politikusok gyűjtőhelyévé válna, ezzel azonban nem lehet előre haladni, ez nem fogja az EU befolyását növelni. A változásra sem mutatkozik nagy akaraterő,  legalábbis egyelőre. Az viszont javíthatja e változtatások esélyét, hogy több uniós gazdaság mutatószáma jelentősen romlott, és főleg a megnövekedett államadósság miatt, erőteljesen szűkült a kormányok mozgástere.

Csaba László: "A gyorsított eurócsatlakozást támogattam volna, de ez a vonat már elment." © SAP

hvg.hu: A válság kirobbanását követően többen javasolták, hogy ismételten ketté kellene választani a befektetési és lakossági hitelezést a jövőbeli hasonló katasztrófák elkerülése végett. Most viszont, hogy a közvetlen veszély elmúlt, ezek a törekvések elhaltak, és nem úgy tűnik, mintha gyökeres változások történnének a pénzügyi rendszerben.

Cs.L.: Ez egy érdekes dolog – nem tudom, ha egyszer egy szellem kiszabadult a palackból, akkor vissza lehet-e gyömöszölni. Az lehet, hogy a szellemidomárok nagyobb óvatossággal járnak el a hitelek kihelyezésekor. A túlzott szabályozást egyébként elhibázottnak vélem, inkább a piac öntisztulása lehetne az alapvető megoldás, továbbá azoknak a szabályoknak a betartatása, amelyek már eddig léteztek, csak nem tartatták be őket. Ilyen például a Sarbanes-Oaxley törvény, amelynek alapján az USA-ban most is folynak bankok ellen büntetőeljárások:  a pénzintézetek felelősségét vizsgálják a válság kialakulásában. A piacban tehát szerintem van regenerációs erő.

hvg.hu: Nemrégiben jelent meg Nouriel Roubini, neves amerikai közgazdász véleménye a Financial Times-ban, miszerint a világgazdaságban egyre nő a kockázata egy "W" alakú kilábalásnak – vagyis a mostani növekedés után újabb visszaesés következhet. Mekkora valószínűségét látja annak, hogy a jelenlegi pozitív folyamatok visszafordulnak?

Cs.L.: A visszaesésnek viszonylag kicsi a valószínűsége. Én inkább "U" alakú fellendülésre, vagyis a mélypontról való lassú emelkedésre számítok. Nem nagyon látom ugyanis, hogy mitől lenne újabb megrázkódtatás. Ez feltételezné, hogy újabb csontvázak hullanak ki a szekrényből. A rendszerben azonban szerintem inkább tisztulás zajlik, ezért sem látom, mitől lenne újabb visszaesés. Az amerikai tőzsde az év eleje óta 30 százalékot emelkedett, ami a vállalatok termelékenységének javulását is tükrözi. Persze nem lehet biztosan tudni,  mi fog történni,  de úgy gondolom, megindult egy lassú, ámde szerves - vagyis nem spekulatív buborékon alapuló - növekedés.

Szabó Zsuzsanna