A jegybankból jöttem…

Járait hallgatva az ember eltűnődik: azért ilyen flegma, nyers és szókimondó, mert valamilyen komolyabb szerepre pályázik egy következő kormányzatban, vagy azért, mert nem. Hiszen amiket mond, az Orbán Viktor fülének sem éppen zene. Az ex-jegybankár 7 pontban foglalta össze, szerinte milyen teendők volnának Magyarországon, s ezek mindegyike megérdemli a jegyzőkönyvi rögzítést, ha másnak nem a gyanakvó utókornak.

1. A kormányzás, mint olyan. Ez ugyanis szétesett, tekintélyét és működését helyre kell állítani. A mostani sanyargató állam helyett szolgáltató államnak kell jönnie, amely esélyeket teremt, s amely mentes a korrupciótól, képes hiteles jövőképet, koncepciót felvázolni, és annak érdekében hatékonyan dolgozni.

2. A bürokrácia csökkentése. A szétszabdalt kormányzat elszabadult hivatalai maguk alkotnak jogszabályokat, megölik a gazdaságot. „A költségvetésben tíz perc alatt száz olyan intézményt találtunk, amelyeket megszüntetve százmilliárd forintot ki lehetne venni belőle.” Több ezer intézmény állami támogatását meg lehetne szüntetni, a parlamenttől a BKV-ig át kell nézni, hol lehet spórolni az állam működési költségein.

Járai Zsigmond. A haverokat kell kirúgni... © hvg.hu

3. Az államháztartás rendbetétele. Az állami újraelosztás mértéke ma a GDP 50 százaléka, ezt 40 százalékra kell szorítani, drasztikus kiadáscsökkentéssel. Az állam működési költségeiből 600-700 milliárdot le kell venni, legfeljebb Skodával járnak a miniszterek. Csökkenteni kell a szociális kiadásokat, mert nem a munkára ösztönöznek, valamint a gazdasági kiadásokat – „nem is tudom, hol tart a metró… 700 milliárdnál?” –, illetve egy idő után a kamatkiadásokat is. A kamatokat a cseh szintre le kell vinni, ami azonban nem megy egyik napról a másikra, mert ahhoz hiteles gazdaságpolitikát kell folytatni. Olyan szigorú fiskális szabályt kell megalkotni, mint amilyen a svéd, vagyis az államháztartásnak 2 százalékos szufficittel (többlettel) kell működnie, nem elég a 3 százalékos hiányra beállni. Az oktatásból és az egészségügyből viszont nem szabad forrásokat kivonni, „a haverokat kell az intézményekből kirugdosni, nem az orvosokat”.

4. Az uniós pénzek. Ezeket a gazdasági szerkezet átalakítására kell felhasználni, nem ravatalozók építésére, főterek rendbetételére.

5. Adócsökkentés, az adózás egyszerűsítése. Járai a népnemzeti körökben nem éppen divatos Spiró György Feleségverseny című regény-vízióját idézte, jelesül az abban felvillanó kamatyadót, megjegyezvén, ebbe a tragikus irányba megyünk.

6. Monetáris politika. Másféle monetáris politikára van szükség, olyanra, amely nem a mai, rossz, fenntarthatatlan pénzügyi rendszer stabilitásán őrködik, hanem a növekedést segíti. Megfontolandó, nem kell-e betiltani a devizahitelezést.

7. Fel kell számolni a korrupciót. Az IMF-kölcsön megmentette az országot a csődtől, ezért most nincs is válságtudat az emberekben, márpedig válságtudat nélkül esély sincs a cselekvésre – hangsúlyozta Járai, Svédországgal példálózva, ahol a kilencvenes évek elején egy-két év alatt legyűrték a pénzügyi válságot. „Amíg össze nem dől az egész, nincs kibontakozás” – idézte egyik svéd pályatársa bölcs megállapítását Járai.

  



Amerikából jöttem…

Aki Bajnai Gordont hallgatja, eltűnődik, azért ilyen visszafogott és precíz, azért igyekszik elkerülni a nyílt odamondogatást politikai ellenfeleinek, mert nem akar velük a választáson megmérkőzni, és valóban csak a válságkezelés gyötrő hónapjaira szerződött, netán azért választotta ezt a távolságtartó, semleges és szakértői hangnemet, mert esetleg mégis…

A kormányfő friss New York-i benyomásait összegezve tartott válsághelyzet-elemző értékelést: hazánktól távol, a nemzetközi pénzvilág centrumában azt a sokkoló tanulságot szűrte le, hogy a válság még nincs mögöttünk, sőt négy új globális válságjelenség rajzolódik ki.

1. Egy következő gazdasági válság. Ennek kialakulására azért van esély, mert a világ nagy gazdaságai soha nem látott méretekben adósodtak el, rekorddeficitekkel zárják az idei és a 2010-es évet, amit finanszírozni, majd refinanszírozni kell. A kisebb, eladósodott országok finanszírozása emiatt nehezen oldható meg. A mesterségesen a gazdaságba pumpált pénz pedig inflációs veszélyt jelent.

2. Társadalmi válság. A mostani válság legnagyobb vesztesei nem a legszegényebbek, hanem azok a százmilliók, akik az olcsó kölcsönökkel kitörtek a szegénységből és az alsó középosztályba kerültek. Ők most visszahullottak a szegénységbe, csalódottak, fellépésükkel a társadalmi stabilizációt veszélyeztetik.

Bajnai Gordon. A legnagyobb vesztesek visszahulltak a szegénységbe © Stiller Ákos

3. Protekcionizmus. Lásd legújabban: USA, abroncsháború. Ráadásul a protekcionista törekvéseket sokszor nacionalista paravánnal elfedve vezetik elő a kormányok.

4. A nemzetközi befolyás változása. Az USA eladósodása, függő helyzetbe kerülése finanszírozóitól geopolitikai kockázatokkal járhat. Egyébként Magyarország esetében is igaz, hogy a gazdasági teljesítmény, a hitelesség csökkenésével a regionális érdekérvényesítő képesség is mérséklődik.

A válság fő tanulsága, hogy a kiút nem lehet bezárkózás, protekcionizmus, ellenkezőleg, a világban több kooperációra, koordinációra és mélyebb integrációra van szükség – hangsúlyozta a kormányfő, aki szerint a honi válságkezelés sikerességét a JP Morgan és a Merrill Lynch legutóbbi elemzései is elismerik. „Aki azt mondja, hogy a válságot az egyensúly megbontásával (azaz a mainál nagyobb költségvetési hiány árán) kell kezelni, az szembe megy az autópályán a többiekkel, sürgősen álljon félre, mert elütik” – utalt példálódzva fő politikai riválisára. Az eddigi válságkezelés fő eredményének pedig azt tartja, hogy az adó- és járulékcsökkentéssel javult és jövőre még inkább javul a gazdaság versenyképessége, vagyis az eljövendő növekedést sikerül megalapozni.

A helyi közönségszavazás hallható eredménye. Járai: gyérebb, ám heves taps. Bajnai: hosszan tartó és udvariasabb taps. Avagy: ahány fül, annyi értelmezés. Végtére is hallásszabadság van.

Zalakaros, 2009. szeptember 25.

Farkas Zoltán