A megoldás persze nem magyar, másutt is élnek vele, mindenesetre az ír stabilizációs kísérlet dimenziói riasztóak. A megszervezendő Nemzeti Vagyonkezelő Ügynökség 90 milliárd euró – a GDP felének megfelelő – értékű rossz, részben ingatlanokkal fedezett kölcsönt vesz át az ír bankoktól. A bizonytalan kintlevőségeiktől megszabadult bankok pedig az állampapírokkal meg sem állnak Frankfurtig, ahol az Európai Központi Bank azokat elfogadja fedezetként. Ez a forrásbővítési lehetőség az eurózónán kívül lévő államok – köztük Magyarország – bankjainak nem adatik meg, amit jó okkal hátrányos megkülönböztetésnek tartanak.

A döntéstől a banki hitelezés felfutását reméli az ír kormány. Vele szemben az ellenzék úgy véli, az adósság–állampapír csereügylettel a világ legnagyobb vagyonügynöksége jön létre, a pénzügyi manőverrel az ír adófizetőket teszik ki kockázatoknak. Utóbbi aligha vitatható, ám a kormánynak sok választása nem maradt, a válság miatt megroppant bankok közül az Anglo Irisht januárban államosította, a Bank of Irelandet és az Allied Irisht pedig 7 milliárd euróval segítette ki. Csakhogy a válság következtében 2010-ig keletkező banki veszteséget a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a legutóbbi jelentésében 35 milliárd euróra becsüli, felvetve, hogy azok túlterjednek Írországnak a válsággal összeroppant ingatlanszektorán.

HVG

Nem fog „buborékárat” fizetni az állam – csitította az aggodalmaskodókat az ír pénzügyminiszter, Brian Lenihan, arra utalva, hogy a másfél évvel ezelőtt lezárult hitelezési és építkezési boom idején megugrott lakásárakat az ügynökség nem fogja beépíteni vételi ajánlatába. A pénzügyi manővert támogató IMF pedig úgy véli, a bankkonszolidációs program mérsékelheti azokat a károkat, amelyeket e nélkül az ír gazdaság hosszú távon elszenvedne. Szenved eleget már most is. A visszaesés tavaly és az idén együttesen több mint 10 százalék lehet, a beruházások az idei első negyedévben a tavalyinak csupán a kétharmadát érték el, egy év leforgása alatt minden 13. munkahely megszűnt. Beköszöntött a defláció, az áresés időszaka, a már tavaly is hanyatló lakásárak egy év alatt csaknem 12 százalékkal zuhantak tovább.

A legdrámaibb fordulatnak az államháztartás összeomlása tekinthető. Az alacsony adókkal is fűtött korábbi gazdasági száguldás automatikus következménye, hogy a recesszió beköszöntével a költségvetés bevételei elapadtak. Az államháztartás hiánya a korábbi többlettel szemben már az idén két számjegyű lesz, a halmozódó deficitek következtében a GDP-hez viszonyított államadósság – amely az eurózóna-tagállamok között az évtized elején még a legalacsonyabb volt – jövőre már a magyarországi mértéket fogja megközelíteni. Sőt az IMF ennél is drámaibb helyzetet vizionál: 2014-re az államadósság a GDP 120 százalékát is elérheti, a deficit pedig még az idő tájt is 6-7 százalék körül lehet, ami az utóbbi két évtized valamennyi eredményét megsemmisítheti. Így elkerülhetetlen – legalábbis az IMF ajánlásai alapján – a ma még univerzális szociális rendszer átalakítása, ezen belül a rászorultság elvének érvényesítése, a közszféra béreinek további faragása (az idén elhatározott 7,5 százalékos vágáson felül), valamint a vagyonadó meghonosítása. Az ír kormány tehát hosszú évekig költségvetése konszolidálásával lesz elfoglalva, még akkor is, amikor riválisai netán már egy újabb világgazdasági konjunktúra áldásait élvezhetik.

Cikkünk második részét itt olvashatja