Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Másfél milliárd euró – ekkora tőkeinjekcióra van szüksége a karintiai Hypo Group Alpe Adria pénzintézetnek ahhoz, hogy a tőkemegfelelési mutatója ne zuhanjon a kötelező 4 százalékos minimum alá, s ne kerüljön csődhelyzetbe. A szám jó ideje ismert, heteken keresztül folyt a vita, kik dobják össze a pénzt. A vasárnap éjszakába nyúló tárgyalások után hétfő reggel jelentették be a döntést: beszállnak a tulajdonosok, és a klagenfurti központú bank a teherből 450 millió eurót vállaló osztrák állam százszázalékos tulajdonába kerül. A pénzügyi válság kezdete óta ez a második bankállamosítás Ausztriában, tavaly novemberben a Volksbank és a Dexia birtokában lévő, főként önkormányzatokat finanszírozó Kommunalkredit Austria fölé kellett védőernyőt vonni.
HVG |
A mentőakciót politikusok szervezték. Werner Faymann osztrák kancellár – német kollégája, Angela Merkel közvetítésével – győzködte Horst Seehofert, a keresztényszocialista CSU elnökét, bajor tartományi miniszterelnököt, hogy a BayernLB vállalja a rá eső részt. A 12,42 százalékban tulajdonos Karintia vezetőit, a jobboldali BZÖ politikusait az osztrák alkancellár-pénzügyminiszter Josef Pröll gyúrta meg. A szívbajosnak nem mondható Gerhard Dörfler karintiai miniszterelnök eleinte azzal próbált kibújni a fizetési kötelezettség alól, hogy azt hangoztatta: a Hypo a hatodik legnagyobb osztrák pénzintézet, ha bedől, az egész bankrendszer megrendül. Magyarán: fizessen a központi költségvetés.
Karintia végül beadta a derekát, és 200 millió euróval száll be a bankmentésbe. Erre persze történelmi oka is van, hiszen a Hypo hosszú éveken keresztül a tavaly ősszel elhunyt Jörg Haider tartományi kormányfő házibankjának számított. Nem volt olyan presztízsberuházás a tartományban – vízi színpadtól a stadionépítésig –, amelyet ne az 1896-ban alapított pénzintézet finanszírozott volna. Sőt a politikus populista programjai – kapott támogatást szegény, beteg, terhes, nagycsaládos vagy éppen karintiai népviseletet vásárló – mögött is a bank állt. A növekvő hiányt pénzügyi trükkökkel fedték el, s amikor már ezek sem működtek, akkor következett a tartományi bank eladása. A bajorok mellett a Grawe biztosító – amely 30 millió eurót vállal a mentőcsomagból – 20,48 százalékra tett szert, 0,02 százalék maradt az alkalmazottaknak.
A 12 országban 7400 alkalmazottat foglalkoztató Hypo eldöntötte, hogy kivonul abból a hét országból, ahol kizárólag lízingtevékenységet folytat – Bulgáriából, Liechtensteinből, Macedóniából, Magyarországról, Montenegróból, Németországból és Ukrajnából –, és működését Ausztriára, Horvátországra, Olaszországra, Szlovéniára és Szerbiára korlátozza. Éppen a Hypo délkelet-európai érdekeltségeivel indokolta Ewald Nowotny jegybankelnök a mentőakció szükségességét, mondván, az összeomlás bank- és ingatlanválságot zúdíthat a Balkánra. A Magyarországon 40 embert alkalmazó, hajók, repülőgépek és ingatlanok lízingjével foglalkozó pénzintézet megpróbáltatásainak azonban ezzel még nincs vége. Az EU vizsgálja a Hypónak korábban adott segítséget – a BayernLB 1,14 milliárd eurójához az osztrák állam akkor 900 milliót tett hozzá –, és a mostanit is górcső alá veheti. A müncheni ügyészség a Hypo felvásárlása körül szaglászik, és októberben házkutatást tartott mindkét pénzintézetnél. Borzolta a kedélyeket Hannes Androsch egykori pénzügyminiszter, ma a bankokat megsegítő állami alap, a Finmag egyik vezetője is, aki baljósan megjegyezte: „Svájcnak mindössze két nagybankja van, Ausztriának miért van szüksége hatra?”
FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS
