Putyin azzal vádolta meg Mihail Prohorovot, Vlagyimir Potanyint és Viktor Vekszelberget, hogy az Egységes Energiarendszer tavalyi feldarabolásakor cégeket szereztek, s ezekkel kötelezettségeket vállaltak, egyebek mellett beruházásokra és fejlesztésekre, de ezeket a vállalásokat nem teljesítik, s az erre biztosított állami támogatásokat másra költik.

A Moszkovszkij Komszomolec című lap azt emelte ki: „A nyilvános bírálat eszközéhez folyamodva Putyin újra bizonyította, hogy az orosz állam kézi vezérléssel működik, s amíg a kormányfő nem mordul, semmi nem történik” – írta a lap. Emlékeztetett arra is, hogy a Putyin megjegyzéseit figyelmen kívül hagyó eddigi utolsó oligarcha, Mihail Hodorkovszkij, a Yukos akkori főrészvényese volt. "És az oligarchák nyilvános megtaposása jó a népszerűségi mutatóknak is: az orosz nép számára nincs kedvesebb látvány, mint a jó cár, aki a gonosz bojárok szakállát cibálja. A kérdés az, mennyire alkalmazható az egykori irányítási rendszer a XXI. században. Egyfelől, e nélkül nem megy: ha Putyin nem csapna az asztalra, az oligarchák aligha mozdulnának, hiszen Oroszországban bármit csak a legelső vezetők határozott szavával lehet megmozdítani. Másrészt, Önök még mindig nem értik, hogy a modernizáció Oroszországban miért csupán a politikusok és szakértők mézes szavú beszédeiben létezik? Talán ideje felhagyni a csodálkozással" - írta a lap.

A Vedomosztyi rámutatott: „a hatalom előnyben részesíti a nyilvános, szóbeli megszidást, amely nem jár jogi következményekkel. Az ilyen látszólagos bírálat alapesete volt Vlagyimir Putyin tavalyi show-ja Oleg Gyeripaszkával (akit gyakorlatilag utasított leállt pikaljovói gyára újbóli beindítására). Mindezt érti Putyin és értik az oligarchák, akik egyébként a jelen helyzetben igen racionálisan járnak el. A jövedelmek külföldre mentése, a hosszú távú fejlesztési tervek hiánya épp úgy része az orosz nagyvállalkozásokkal fennálló gentleman's agreement fogalomtárának, mint a politikai szerepvállalás mellőzése, az osztozásra való készség, és az úgynevezett szociális felelősség – vagyis annak szponzorálása, akire az állam rámutat –, továbbá mint az államtól kapott pénzügyi támogatás és az üzletvitelhez biztosított exkluzív feltételek" – írta a lap.

A Kommerszant című újság szerint egyébként sem az adatok, sem a szakértői vélemények nem adnak alapot Putyin szemrehányásaira. A cégek állítják, hogy teljesítik kötelezettségeiket, s ha el is maradnak néha a tervektől, azt feltétlenül egyeztetik az állami szervekkel.