Panelgyárterv Tamásiban

„Csak szépségtapasz lenne a 130 beígért munkahely Tamásiban, hiszen a térségben 20 százalék fölött van a munkanélküliség, de minden egyes munkahelynek örülünk” – kommentálta a HVG-nek Széles András alpolgármester a Tolna megyei kisvárosba tervezett panelgyártó üzem hírét. Márpedig a budapesti bejegyzésű Steinwand Bau Kft. éppen a munkahelyteremtésre hivatkozva kért és kapott tavaly 387 millió forint uniós támogatást ahhoz, hogy 4 milliárd forintból könnyített betonelemeket gyártó üzemet hozzon létre.

„Nem tarthat örökké az ingatlanpiaci pangás, és mi pont azoknak kínálunk gyors megoldást, akik olcsón szeretnének építkezni” – érvelt a beruházás mellett a HVG-nek Marian Judit, a cég többségi tulajdonosa. A számítógép-vezérelt technológiával szerinte akár egyedileg tervezett családi házakhoz is lehet elemeket gyártani, mégpedig pár nap alatt. Az égetett agyaggranulátummal, úgynevezett liaporral könnyített betonelemek hő- és hangszigetelése jobb a hagyományos épületekénél, súlya pedig csupán harmada a megszokott betonpanelekének.

A technológia viszonylag újnak számít Magyarországon. Néhány cég ugyan foglalkozik a liapor forgalmazásával és épületelemek gyártásával, de nem nagy sikerrel. „Egy-két készházgyártó használja ugyan a liaport, de inkább erkélyek betonozásához vagy műtalajként terjedt el Magyarországon” – mondta a HVG-nek Halász András, az osztrák–német Liapor-csoport termékeit Magyarországon árusító Liabau Kft. ügyvezetője. Pár évvel ezelőtt a Steinwandban is 15 százalékos részesedéssel bíró német Knecht Betonwerk GmbH megpróbálkozott már a magyar piaccal: egy borsodi vállalkozásba 50 százalékkal betársulva kezdett hazai panelgyártásba, és el is költött több tízmillió forintos állami támogatást. „Négy évig működtünk, de nem volt igény a termékre” – idézte fel a HVG-nek a korábbi bukást Soltész Barnabás, az akkor Neptunecht Kft. néven, félszáz alkalmazottal működő edelényi cég magyar tulajdonosa.

Magyarországon egyrészt idegenkednek az emberek a panel szótól, másrészt kiderült, hogy kisebb építkezéseknél minőségben és árban ez a könnyített beton nem versenyezhet a hagyományos építőanyagokkal. Egyetlen előnye a gyorsaság. „Rengeteg betonacél kell például a falba a merevítéshez” – mondott példát a pluszköltségekre a szakember, aki szerint azonban a németek sem dobtak be mindent a sikerért. „Néhány használhatatlan, leselejtezett géppel szálltak be, holott komplett technológiát ígértek. Én pedig közművesített telket és épületet adtam be a cégbe apportként. Ezt a felszámoláskor elveszítettem” – számolt be a sajátos konstrukcióról Soltész Barnabás, aki mintegy 500 millió forintot bukott az üzleten.

Az edelényi gyár referenciájának szánták annak idején az Ökocentrum Zrt. által 2006-ban Budapest XIV. kerületében épített szállodát. „Szállodaépítéshez kiváló volt az anyag a viszonylag egyforma méretek miatt, ám bonyolultabb alaprajzú épületeknél már nem feltétlenül gazdaságos” – magyarázta a HVG-nek Deme Péter, az Ökocentrum vezérigazgató-helyettese, aki lát ugyan fantáziát a könnyített betonban, ám hozzáteszi: a korlátozott teherbíró képesség miatt legfeljebb öt-hat szintes házak felhúzására alkalmas.

Mindez nem tartja vissza a Steinwandot, amely az év végére tervezett üzemavatás után azonnal bele is vágna a gyártásba: még az idén ezer darab 100 négyzetméteres házhoz öntene panelelemeket. A cég számításai szerint 250 kilométeres szállítási távolságig lehet rentábilis a gyártás. Meghozhatta a németek kedvét, hogy egy február eleji kormányzati bejelentés szerint a legjobb energetikai kategóriát elérő új lakásokra négyzetméterenként 25 ezer forint támogatás igényelhető – márpedig szakértők szerint ezek a „készházak” is e kategóriába sorolhatók.

Igaz, a dolgok jelenlegi állása szerint kétséges, hogy a tamási gyár valóban megépül. Az uniós támogatás elnyeréséről még tavaly év elején értesítette a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a Steinwandot, ám mivel az a tervezett szerződéskötésig nem tudta felmutatni a saját erőt, az EU-pénz mostanra valószínűleg elveszett (pontos sorsáról az ügynökségnél nem tudtak, de általánosságban azt mondták, a forrásokat nem szokták évekig tartogatni).

„Egyetlen banktól kaptunk volna hitelígérvényt, ám 600 millió forint önrészt kért” – magyarázta a HVG-nek Marian Judit, miért csúsztak ki a határidőből. Most külföldről van hitelígérete a vállalkozásnak, de mivel a három évvel ezelőtt gyártelepnek felajánlott önkormányzati telek azóta másé lett, módosítani kell az építési engedélyt. A cégvezető maga sem tudta megmondani, hogy az uniós támogatási lehetőség él-e még, és a piacot ismerők szerint kérdéses az is, miért van szükség egy panelgyártó üzem megépítéséhez négymilliárd forintra. Az uniós pénzeket osztó ügynökségnél mindenesetre sem ezt, sem a termék piacképességét nem firtatták.

G. TÓTH ILDA