A brit nagybankok vezetői elmulasztották a szabályos bocsánatkérést a pénzügyi válság idején – állapították meg nyelvtudósok. A Telegraph által ismertetett vizsgálat eredményei szerint a bankvezetők ahelyett, hogy vállalták volna a saját tetteiket a pénzügyi leépülés kiváltásában, a krízist inkább valamiféle „isteni beavatkozásként” írták le. Ahelyett, hogy a felelősségükről beszéltek volna, „álsajnálkozásokkal” és kifinomult kommunikációs technikákkal igyekeztek távol tartani maguktól a vádakat – állítják a University of Ulster kutatói.
Owen Hargie professzor a Royal Bank of Scotland és a Halifax Bank of Scotland vezérigazgatóinak tanúvallomásaiból készített átiratokat tanulmányozva megállapította, hogy a vezetők egyetlen egyszer sem fejezték ki személyes bocsánatkérésüket az akcióik miatt.

A professzor szerint a bankvezetők a külső körülmények fontosságát hangsúlyozták az összeomlásban, és mérsékelni igyekeztek a saját szerepüket a döntési folyamatban, hogy elhárítsák a felelősséget.
Az említett bankok felsővezetői Hargie szerint különféle stratégiákat alkalmaztak, kifogásokat fogalmaztak meg és másféle fortélyokat is bevetettek, hogy megőrizhessék az arcukat. „Az eredmény az lett, hogy a megszólalók elhárították a nyilvános és őszinte bocsánatkérést a tetteikért. Használták a ’sajnos’ szót, de nem a ’sajnálom, amit tettem’ kifejezést. Azt meg különösen nem mondták, hogy ’mint banki felsővezető elnézést kérek a szerepemért ezekben az eseményekben’” – fejtette ki a professzor. A bankvezetők olyan kifejezéseket ellenben használtak, mint a 'cunami, földrengés', ami más szavakkal azt jelenti, hogy nem ők voltak inkompetensek, mert nem volt, aki előre láthatta volna, mi fog következni. Hargie ezt így foglalta össze: „Számomra ez olyasminek hat, mintha azt mondták volna: ez isteni beavatkozás volt.”
A tanulmányt (Interpretations of CEO public apologies for the banking crisis: attributions of blame and avoidance of responsibility) az amerikai Organisation Management Journal novemberi számában fogják publikálni.