hvg.hu: Ön nemrég egy konferencián magasnak minősítette a magyarországi banki marzsokat: a kamatfelár egyes termékek esetében nálunk az EU országaihoz képest többszörös, de a visegrádi országokhoz képest is jelentős. Mekkora különbségeket találtak?

K. S.: Ha nem is minden összehasonlításban ilyen nagyok a különbségek, a magyarországi kamatfelárak a 2000-es évek során jellemzően meghaladták a régiós, és messze meghaladták az európai uniós átlagokat. Az összehasonlítást természetesen több mutatóval is el lehet végezni: alapulhat a bankok adott időszakra vonatkozó tényleges forrásköltségén, illetve hasonlíthatunk valamilyen irányadó kamatlábhoz. A témában – nemcsak a GVH által – végzett kutatások azt mutatják, hogy különösen ez utóbbi esetben a magyar kamatmarzsok rendkívül magasak. A jelzáloghitelek esetében például 2-3 százalékpontos különbségek is vannak, ami nagyon soknak számít, hiszen nem mindegy, hogy 4 százalékos kamatot kell fizetni, vagy 6-7 százalékot.

Kováts Surd. Van tér a verseny fejlődésére

hvg.hu

K. S.: Az egyik ok nagy valószínűséggel a piaci verseny hiányosságaiban keresendő. A magas kamatfelárakat igazolhatják például a magyarországi lakossági hitelezés magasabb kockázatai, a hazai bankok viszonylag kis üzemmérete, az értékesítés magas költségei, a határon átnyúló szolgáltatások alacsony mértéke, illetve a termékek összehasonlíthatóságának korlátozottsága. is Az utóbbi két tényező szorosan kapcsolódik a piaci versenyhez is, hiszen a határon átnyúló szolgáltatások nagyobb elterjedtsége, valamint a transzparencia magasabb foka hozzájárulhatna a piaci verseny erősödéséhez, és így a marzsok csökkenéséhez. A kamatfelárak alakulásához hozzájárulhatott a bankok által a múltban gyakran és széles körben alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlat is, amely magas bankváltási költségekkel párosult. Előbbit ma már részben korlátozzák a jogszabályok.

hvg.hu: Mintegy félszáz bank működik Magyarországon. Nem versenyeznek eléggé egymással?

K. S.: Pusztán a szereplők számából nehéz egyértelmű következtetést levonni. Annál is inkább, mivel a hitelintézeti tevékenység meglehetősen sokszínű, és a szolgáltatások legszélesebb palettáját nyújtó, valóban „univerzális” bankok száma jóval kevesebb – itt körülbelül 10 olyan szereplővel számolhatunk, akik lefedik a piac szinte teljes egészét. A verseny működéséhez persze ennyi szereplő is bőven elég lehet, jól látható azonban, hogy nem minden részpiac egyformán versenyző. Korábbi kizárólagos pozíciója, illetve sikeres üzletpolitikája következtében számos lakossági részpiacon rendelkezik jelentős versenyelőnnyel az OTP Bank, ami egyes szegmensekben inkább vezető-követő típusú árazást eredményez, míg más szegmensek, például a vállalati hitelezés, jóval kompetitívebbek.

hvg.hu: Ennek ellenére nehezen érthető a laikusok számára, hogy miért nem alakul ki nagyobb verseny.

K. S.: Ennek nyilván tradicionális okai is vannak. Kicsi a magyar piac, ahol ráadásul a szereplők jól ismerik egymást. Bár konkrétan versenykorlátozó megállapodást – néhány szegmens, például a bankkártya-üzletág kivételével – nem talált a GVH. Vannak azonban arra mutató pozitív jelek, hogy a piaci verseny összességében is, és több részpiacon külön-külön is erősödött az elmúlt időszakban, de bőven van még tér a fejlődésre.

hvg.hu: A folyószámlához kötődő díjak hasonlóan túl vannak árazva? Például a készpénzbefizetés saját számlára vagy a bankkártya-használat idegen automatánál komoly összegekbe kerül.

K. S.: A fogyasztói árérzékenység ellenére a folyószámla-költségek Magyarországon nincsenek túlárazva nemzetközi összehasonlításban, ezt a mi vizsgálataink, de átfogó világbanki és európai bizottsági tanulmányok is megerősítik. A verseny hiánya számos országban magasabb árakhoz vezetett, például Olaszországban a legmagasabb átlagos éves folyószámla-költség körülbelül 200 euró, ami a magyar átlagnak többszöröse. Az más kérdés, hogy több országban a verseny hatására általánosan ingyenes például az idegen automatából való készpénzfelvétel. Természetesen a hitelintézetnek ilyenkor keletkezik költsége (ki kell fizetnie az idegen automata üzemeltetőjének a díját), dönthet azonban úgy, hogy elengedi azért, hogy megszerezze vagy megtartsa az ügyfelet. Magyarországon is van már ilyen ajánlat, s valószínűleg egyre több lesz: minél többen választják a kedvezőbb termékeket, annál gyorsabban alkalmazkodik majd ehhez a kínálat.

hvg.hu: Milyen más tünetei vannak a verseny hiányosságainak a bankszektorban?

K. S.: Gyakran hangoztatott állítás, hogy a nem-árjellegű kérdésekben jóval intenzívebb a verseny. Ez igaz a szolgáltatás minőségére és elérhetőségére, a fiókok számára és a reklámhadjáratokra, de itt is vannak olyan területek, ahol bőven lehetne fejleszteni a versenyt. Ilyen például a termékinnováció: bizonyos típusú termékek egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan szerepeltek a magyarországi hitelintézetek kínálatában. Nagyon korlátozottan érhető el például még a hosszútávra állandó finanszírozás (fix kamatozású hitelek). A biztonságosabb, chippel ellátott kártyák bevezetése sem nevezhető gyorsnak, pedig külföldön sok helyen már csak azt fogadják el, ráadásul a mágnescsíkos kártyák infrastruktúrája jóval költségesebb a biztonsági problémák miatt.

hvg.hu: A GVH által több fórumon is hangoztatott anomália, hogy az egyes fizetési eszközök ára nem a valós költségüket tükrözi. Pontosan melyekre gondolnak?

K. S.: Jó példa erre a sárga csekkek „ingyenessége” szemben a zömmel díjköteles banki átutalásokkal és beszedésekkel. A sárga csekk sem ingyenes, hiszen a szolgáltatók beépítik az árba az utalás költségét, csak az nem különül el a fogyasztó számára egyértelműen, mint a banki átutalás esetén. Pedig a sárga csekken való befizetés költsége 6-7-szer drágább, mint a banki átutalás vagy beszedés. Így a nem megfelelő árazás jelentősen torzítja a fogyasztói szokásokat.

hvg.hu: Mit tesz a GVH a bankszektorbeli verseny fokozása érdekében?

K. S.: Ahol problémákat látunk, ott ágazati vizsgálatot végzünk. Egy ilyen vizsgálat eredményeként versenyfelügyeleti eljárás indulhat, ha jogsértés megalapozott gyanúját találjuk, vagy jelezzük a jogalkotónak, ha a szabályozás fejlesztését tartjuk szükségesnek. Versenyfelügyeleti eljárásaink közül kiemelkedő fontosságú volt a bankkártyák kapcsán fizetendő bankközi jutalékokkal kapcsolatos – versenykorlátozó megállapodás miatt a kártyakobocsátókra és a bankokra kiszabott mintegy kétmilliárd forintos bírsággal végződött – eljárás, illetve számos olyan ügy, amikor a korábbi szabályozás idején  a bankok egyoldalúan módosították szerződéseiket. Jelenleg a lakástakarék-pénztári piacon van folyamatban egy hasonló ágazati vizsgálat.

hvg.hu: Milyen problémákat látnak a lakástakarék-pénztáraknál?

K. S.: Az előkészítő vizsgálatok szerint csak két szereplő van piacon, akik a betéteseknek nagyon alacsony 1-2 százalékos kamatot fizetnek, és szintén alacsony a hitelezési arány, hiszen a betétállománynak csupán 10-12 százalékát folyósították hitelként. Mindez persze lehet indokolt is, de mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy valóban az-e.

hvg.hu: Van foganatja a versenyfokozó törekvéseknek, vagy csak befizetik a bírságokat és tudomásul veszik a kritikákat?

K. S.: Az elmúlt 1-2 évben – a GVH munkájának is köszönhetően – számos előrelépés történt a hatásos verseny előtt álló korlátok lebontásában, ami hozzájárulhatott a kamatfelár némi csökkenéshez. Mind a piaci verseny, mind a marzsok tekintetében azonban van tere a további előrelépéseknek – fontos jogszabályi változás például az előtörlesztési díjak további csökkenése, a verseny szempontjából azonban szerencsés lenne, ha a hitelkiváltás további támogatást kapna például a hitelkiváltással történő előtörlesztés azonos kezelésével, vagy az állami támogatások hordozhatóvá tételével.