Termelők és felvásárlók vitája: "Szerezzék be máshonnan az árut"

Az esőzés az időjárás-változás természetes következménye, azt sem a polgári törvénykönyv, sem a bírói gyakorlat nem tekinti vis maiornak – írta még augusztus közepén a Cargill Magyarország Zrt. egy termelőnek. Levelében a magyar takarmánypiacon vezető szerepet betöltő cég arra a bejelentésre reagált, amely szerint az idei jég-, vihar-, eső- és belvízkárok okozta terméskiesés miatt a gazda képtelen leszállítani a szerződött mennyiséget. Ez a termelő szerint tipikusan tőle független, természeti csapás okozta vis maior. Ráadásul a szállítási határidőkkel is gondjai támadtak, mivel a felázott talajon csak jókora késéssel kezdhette meg az aratást – csakúgy, mint sokan mások az ország nagy részén. 

 A hat kontinensen összesen 131 ezer alkalmazottat foglalkoztató gabonaóriás a honlapján azt vallja magáról, hogy „ismereteink szüntelen bővítésével arra törekszünk, hogy hozzájárulhassunk ügyfeleink sikeréhez és közösségeink gyarapodásához”. Ezt a HVG birtokába jutott levél szerint úgy ültette át a gyakorlatba, hogy tudatta a szállítási akadályokat bejelentő termelővel: „az időjárás változása, annak a mezőgazdaságra gyakorolt hatása közismert”. A cég közlése szerint a változó időjárásnak pedig a termés évenként változó mennyisége és minősége a következménye, a rosszabb időjárás olyan kockázat, amivel az eladónak a szerződéskötéskor számolnia kell. Az eladóval adásvételi szerződést kötöttek, amennyiben az abban szereplő termény nem áll az eladó rendelkezésére, mástól kell azt beszereznie – ez a Cargill álláspontja.

Ez az eset nem egyedi a gabona- és olajosmag-piacon. Hasonló levelek érkeztek a vis maiort bejelentő termelőkhöz más nagy felvásárló- és integrátorcégektől – például az IKR Zrt.-től és a növényolajpiacon meghatározó Bunge Zrt.-től – is. Közös jellemzőjük, hogy hiába mutatja fel a termelő az illetékes Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal vis maior helyzetről szóló igazolását – amelyet egyébként nem kötelező figyelembe venni –, azt a felvásárló nem fogadja el, és ragaszkodik a szerződött terménymennyiség leszállításához.

A Bunge például – amely lapzártánkig nem reagált a HVG írásban feltett kérdéseire – arra hívta fel a termelők figyelmét, hogy a terménynek uniós eredetűnek kell lennie, tehát a termelő beszerzési lehetőségei nem korlátozódnak a magyar piacra.

„A mi szerződéseink tonnánként 70-72 ezer forintról szólnak, most pedig 100-102 ezer forint a piaci ár” – érzékeltette a helyzetet Herczeg Zsolt, a hajdúszoboszlói Ötherczeg Szövetkezet egyik tagja. Náluk a viharvert napraforgó terméskiesése táblától függően 50–90 százalékos. A szövetkezet egy olyan felvásárlóval kötött szerződést, amely több nagyobb cégnek, köztük a Bungénak szállít. Miután az Ötherczeg jelezte, hogy nem tudja a szerződéses mennyiséget szállítani, a felvásárló közölte: vevői ragaszkodnak a teljes mennyiséghez. Ezért a szerződés teljesítéséhez meg kellene vásárolnia a terményt, és ennek minden költsége – a szállítást is beleértve – az Ötherczeget terhelné. 

Aratás Szolnok mellett

Túry Gergely

Nem mindig jellemezte ez a konokság a felvásárlókat. Két évvel ezelőtt, amikor a szerződésben írtakhoz képest jelentősen csökkentek a terményárak, újratárgyaltatták a megállapodást, és alacsonyabb árakban egyeztek meg a termelőkkel – emlékeztetett Herczeg. A szerződést nem a ráírt címke, hanem a tartalma minősíti – fűzte hozzá. Jogászi vélemények szerint ugyanis nem minősülhet adásvételi szerződésnek az – akkor még – nem létező terményre vállalt kötelezettség, hiszen a szerződést még az előtt írták alá, hogy a vetőmag a földbe került volna.

Kérdés persze, hogy egy esetleges perben ezt az érvet mennyire akceptálná a bíróság. Az agrárszakmai szervezetek mindenesetre – némileg későinek tűnő – kampányt indítottak a termelők tájékoztatására, amelyben arra hívják fel a figyelmet, hogy termékértékesítési vagy termeltetési szerződések keretében kössék le a terményüket. Ezeknél ugyanis – szemben az adásvételivel – van lehetőségük a vis maior elismertetésére. E szerződéstípusoknál egyértelmű, hogy az eladó a saját maga által termelt áruért áll helyt.

Egyelőre nincs pontos kép arról, mekkora árumennyiséget érintenek a vitás ügyek – mondta a HVG-nek Tóth István, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) titkára. Volt olyan cég, amely határozottan elutasította, hogy tárgyaljon a szerződések módosításáról. Majd miután a Vidékfejlesztési Minisztérium is a vis maior igazolással rendelkező gazdák melletti közleményt adott ki, legalább az egyeztetésbe belement a felvásárló – hozott egy példát a kusza helyzetre Tóth, a cég nevének említése nélkül. Az esetleges megegyezések mellett a vitás ügyek szaporodhatnak is, mivel a kukoricára hasonló szerződések születtek, és például Győr-Moson-Sopron megyében a múlt hétig csak a termés tizedét tudták betakarítani.

Azt Tóth is elismeri, hogy akadnak termelők, akik vis maiorra hivatkozva próbálnak kitáncolni a tonnánként 27 ezer forintos kukoricaszerződésekből, mivel a kukorica jelenlegi piaci ára ennél közel húszezer forinttal magasabb. Az efféle ügyeskedések kiszűrésére Tóth szerint a komoly termeltetőháttérrel működő felvásárlócégeknek volna lehetőségük. Ezek ugyanis napi kapcsolatban állnak a gazdákkal, akár táblaszinten is ismerik a helyzetet. Ezért érthetetlen a MOSZ számára, hogy a nagy gabonakereskedők miért vesznek egy kalap alá minden beszállítani képtelen termelőt, és feltételezik mindegyikükről a rosszhiszeműséget. A MOSZ szerint az is világosan látszik, hogy a szerződések megkötésekor a gazdák és a felvásárlók sem gazdasági erejüket, sem jogi felkészültségüket és hátterüket tekintve nincsenek egyenlő helyzetben. A vidékfejlesztési tárca és az érdekképviselet is arra biztatta a termelőket, hogy forduljanak a Gazdasági Versenyhivatalhoz, amit ők meg is fogadtak, mert már érkezett ilyen panasz a GVH-hoz.

Ugyanakkor a termelők is tisztában vannak vele, hogy az aláírt szerződéseket jogi szempontból nehéz megfogni. Leginkább abban bíznak, hogy a vidékfejlesztési tárca – ha máshogy nem, folyamatos nyilatkozatokkal – kiáll mellettük. Jogászokkal konzultáló termelők azt valószínűsítik, hogy a felvásárló szervezetek a saját továbbértékesítési szerződéseikben – amelyekre hivatkozva követelik az árut – kikötötték a vis maior lehetőségét, márpedig ez a tény az esetleges perekben mentesíthetné a termelőket a kártérítési kötelezettség alól. „Az IKR a vevőivel szállítási szerződéseket kötött, azokban sem szerepel a vis maior” – reagált erre a felvetésre Vámosi Gábor, az IKR terménykereskedelmi igazgatója. Cége egyébként tárgyalásokat kezdett a vevőivel, amelyek alapján van rá remény, hogy a tényleges kárból – az IKR-rel együtt – ők is átvállaljanak valamennyit, így a termelők vesztesége is jelentősen csökkenhetne.

A kezdeti merev álláspont a napokban másoknál is enyhülni látszik. A Bunge például, bár kitart amellett, hogy szállítási és nem termékértékesítési szerződéseket kötött a termelőkkel, lehetővé teszi, hogy akik a teljes learatott napraforgó-mennyiséget, illetve legalább a szerződésben vállalt tétel 70 százalékát beszállítják, a fennmaradó részt a jövő évi termésből teljesítsék – az eredetileg vállalt áron.

A gazdák és a felvásárlók vitájának a fogyasztók számára is komoly tétje van. Bár az idei gyenge termés miatt egyelőre a beharangozottnál csekélyebb mértékű az élelmiszer-piaci áremelkedés, erre – például az alapanyag-szükséglet importból való beszerzése révén – rátehet egy lapáttal, ha a mostani összezördülés után hosszabb távon bizalmatlanok maradnak egymással szemben a vitázó felek.

KELEMEN ZOLTÁN