Az euróövezet súlyos fizetési válságtól szenved, mégpedig elsősorban strukturális egyensúlytalanság, nem pedig spekulatív támadások miatt, ahogy azt a politika beállítja - írta közleményében Hans-Werner Sinn, az Institut für Wirtschaftsforschung (Ifo) vezetője. Az euró létrehozása egyúttal konvergenciát indított el a kamatok terén is, ami az euróövezeti tagok hitelfelvételi költségeit a németországi szint közelébe vitte le. Ennek volt betudható, hogy az euróövezet perifériájára, konkrétan Görögországba, Írországba, Portugáliába és Spanyolországba (PIGS) hatalmas összegekben beáramló tőke évtizedes gazdasági felvirágzást finanszírozhatott.

Ez azonban nem volt egyértelműen áldásos hatással. A hitelfelvevő országok versenyképessége súlyos csorbát szenvedett, mivel pénzbőség idején béreik és áraik lendületesen emelkedtek. Ahhoz, hogy a kialakult helyzetből kihátrálhassanak, a PIGS országoknak reálértékben devalvációt kell elviselniük, azaz béreiket és áraikat fájdalmas, társadalmi és politikai konfliktus veszélyét hordozó megszorító intézkedésekkel kell csökkenteniük. Az egyes országok hitelképességét tükröző kamatprémiumok fegyelmező erejére elengedhetetlenül szükség van, mert törlesztési képesség felett az teszi megfizethetetlenül drágává a hitelfelvételt. Olaszország például azonnali megszorító csomaggal reagált kötvényei kamatprémiumának emelkedésére, holott előtte a politikai nyomással szemben évekig érzéktelennek mutatkozott.

Az EKB refinanszírozó kötvényvásárlásai, de sokkal inkább az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) tervezett kamatkülönbözet csökkentő intézkedései - ahogy azt az EU júliusi csúcstalálkozóján elfogadták - kontraproduktív hatással lesznek. A meglévő adósság refinanszírozása emellett gigantikus költséggel is járna. Az EKB tevékenysége Hans-Werner Sinn szerint messze túllépi a monetáris politika határait. Döntései alapvetően pénzügyi mentőintézkedések, mégpedig az euróövezeti országokra nézve messzemenő következményekkel. Az EKB Hans-Werner Sinn véleménye szerint nem rendelkezik megfelelő demokratikus legitimációval ennek a politikának a folytatásához, mivel minden egyes euróövezeti tagország a lakosság számától és gazdasága teljesítményétől függetlenül egyenlő szavazati joggal rendelkezik.

A későbbi krízishelyzetek megelőzésére és - ha már bekövetkeztek - hatékonyabb kezelésére Hans-Werner Sinn egy új, a "levonásos önrészesedéses biztosításhoz" hasonlítható hitelezési és pénzügyi támogatási mechanizmus bevezetését javasolja az euróövezetben. Egy hasonló eljárásra tett javaslatot az EEAG (European Economic Advisory Group) 2011-es jelentése is egy háromlépcsős, a likviditási krízis, a közvetlen csődveszély és a csőd tényleges bekövetkezése között különbséget tevő mechanizmus keretében.

Az eljárás egyrészt pontosan rögzített paraméterekhez kötne minden segélyprogramot, másrészt fokozatosan emelné benne a bankok és magánbefektetők részvételének arányát. A javaslat lényegében egyfajta szuverén törlesztésbiztosítási ügyletként fogható fel, de nem teljes törlesztési fedezettel, hanem befektetői önrészesedéssel. Egy ilyen módszer nagyobb óvatosságra intené a magánbefektetőket döntéseik meghozatalakor.