Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Borítékolhatóak a viták amiatt, hogy a kormány országosan egységes víz-, csatorna- és szemétdíjat szeretne bevezetni. A kiterjesztett hatósági árazás bevezethetőségén az sem könnyít, hogy a lakossági áram és a gáz jó ideje hatósági áras, és hogy a távhőt éppen most vonják be e regula alá.
A parlament őszi ülésszakának kezdetén az Orbán Viktor által ismertetett, hat fejezetből álló „országvédelmi terv” egyik pontja a közüzemek hatósági árazásának kiterjesztéséről szólt. Vagyis arról, hogy a kormány az áram és a gáz után a szabályozási finisébe lépett távhő-, valamint a víz- és csatorna-, illetve a szemétdíjak esetében is állami ármeghatározást lát szükségesnek.
Jogos igény az átláthatóság
A közművek árképzésével kapcsolatban minimum kétféle fogyasztói elvárás fogalmazható meg. Egy: a vevő azért fizessen, amit a közműveken „elfogyaszt”. Kettő: a havi számlán olvasható tételek átláthatók és értelmezhetők legyenek. Elnézve a mai közüzemi számlákat, nem ez a helyzet. Ezekkel az igényekkel időről időre szembemegy a „nem drágul a gáz ára” típusú politikai populizmus, amikor a választók kedvéért az állami kézben tartott hatósági árazás elszakad a piaci realitásoktól. Ennek a végeredménye mindig az, hogy a szolgáltatókkal szemben felgyülemlett tartozásokat egy napon ki kell egyenlíteni.
A gázszektorban ez már többször lezajlott, de lényegében az utóbbi évekre sikerült a szisztémát önfenntartóvá tenni. A kormány tavaly azonban a gáz- és az áramszektorra is ármoratóriumot rendelt el, amit aztán az idén márciusban a távhőszolgáltatókra is kiterjesztett. Az árfeszültség nő, a szolgáltatók valós üzemeltetési költségét és méltányos hasznát pedig egy nap meg kell majd fizetni.
Szakmai körökben ugyanakkor arról nincs vita, hogy részben épp a politikai kontárkodást megelőzendő, szükség volna a közművek árképletének transzparensebbé tételére. A hogyan azonban egyelőre megválaszolatlan kérdés.
Távhő: problémák borítékolva
A nehézségek bemutatására jó példa a távhő hatósági árazása, melyen jelenleg is barkácsolnak. Míg a gáz- vagy áramszolgáltatók tőkeerős multicégek, a távhősök jellemzően önkormányzati tulajdonban vannak, ezért az előbbieknél alkalmazott "most egy ideig nyelje le a költségeket"–technika utóbbiak esetében szinte egyáltalán nem járható út. A hatósági árszabályozás esetükben ráadásul mintegy száz, nagyon különböző tulajdonosi struktúrájú, fogyasztói körű, fejlettségű és infrastruktúrájú céget gyömöszölne be közös ernyő alá.
E szolgáltatók közös jellemzője, hogy szinte mind gázmotorral termelnek, ugyanakkor egyéb műszaki paramétereikről nincsenek egységes szerkezetű és megbízható adatok. Ez azért probléma, mert a Magyar Energia Hivatalnak (MEH) sok esetben nem megfelelő vagy hiányos adatot adtak le a hatósági ár megállapításához szükséges adatbázisba. Olyanokra kell például gondolni, hogy nem tudták megmondani, mennyi a hálózaton elillanó távhőveszteségük vagy pontosan mennyi az erőművektől kapott hőmennyiség. E kezdeti pontatlanságok az egész rendszerre hatással lehetnek, miután ezen első verziójú adatbázis segítségével állapítanák meg az árat.
Hasonló részletességű adatbázis egyébként a víz-, a csatorna- és a szemétdíj megállapításához sincs, sőt egyelőre olyan jogszabály se, amelyik előírná, hogy ezeket az adatokat melyik szervezet jogosult bekérni. Márpedig ilyen kulcsadatoknak a szakszerű összerendezése nélkül a hatósági árképzés is elképzelhetetlen.
Bizonytalan adatokból építkeztek
A távhős adatgyűjtés során mindezek tetejébe az is nyilvánvalóvá vált, hogy a többségében önkormányzati tulajdonú távhőcégek által megállapított ár sok esetben magasabb volt, mint amennyit a piac indokolt volna. Ennek általában az az oka, hogy az önkormányzatok ebből támogatták például a helyi uszoda fűtését, a temető karbantartását, vagy a szemétszállítás egy részét. Normális esetben ezeket az önkormányzatok nem finanszírozhatnák így, de a települések költségvetési egyensúlyban tartásának e módja meglehetősen gyakori.
A távhő hatósági árazásába egyébként már a Gyurcsány-kormány bicskája is beletört. Akkor a még többségében szocialista vezetésű önkormányzatok fúrták meg az elképzelést, és most is az a nagy talány, hogy az újraárazást mennyire kell majd minden városvezetésnek komolyan vennie. Az például szinte borítékolható, hogy Debrecen a hatósági áras távhővel rosszul fog járni, de hogy a politikai alapú kivételgyártás hány esetben puhítja majd fel a rendszert, az megjósolhatatlan.
Jelenleg ott tart az ügy, hogy a MEH augusztus végén megküldte a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba a javaslatcsomagját, melyben jelezte: a bekért adatok egy részének a pontossága kérdéses.
Az ígért hőalapú árképzésről továbbra sem lehet többet tudni, mint amit Bencsik János energia- és klímaügyi államtitkár szeptember elején mondott: az árképzés alapja a termelők indokolt és igazolt költsége lesz, és az eredetileg a gázpiaci szereplőkre meghatározott, 4,5 százalékos nyereséget ismernek majd el a távhőszektorban is.
A hatósági árszabályozásról a jogszabályt a minisztériumban öntik majd végső formába, és bár az ígéret október elsejei határidőről szól, jogilag akkor sem történik semmi, ha ez nem sikerül. A jelenleg érvényben lévő regula úgy szól, hogy az árbefagyasztás addig tart, amíg a hatósági árat ki nem hirdetik.
Így nézve az egész ágazati rendszerváltoztatást, az most inkább hasonlít vakrepüléshez, mint egy kiérlelt, megfelelően előkészített pályamódosításhoz.
Vízügy: egyelőre kívánságkosár
Óriási szórások vannak országszerte a vízdíjban is. Van olyan magyarországi település, ahol 130, de van, ahol nettó 485 forintot számláznak a vízért köbméterenként. Az erre rakódó csatornadíjak között még több, akár 400 forintot is meghaladó lehet az árkülönbség.
Winkler Tamás, a Dunántúli Regionális Vízmű (DVR) vezérigazgatója a fővárosban és a vidéken alkalmazott vízdíjak közötti különbségek csökkentésének látná igazán értelmét. Annak, hogy az ország több mint négyszáz víziközmű-szolgáltatójának a jelenleg saját hatáskörben meghatározott árai drasztikusan közelítsenek egymáshoz.
Fontos kérdés még, hogy hogyan árazzák be a fejlesztéseket. Ha ugyanis alapvető kormányzati (és vállalati) elképzelés az, hogy ne dráguljon a szolgáltatás (sőt, ha lehet, akkor legyen olcsóbb), akkor a szükséges fejlesztések költségeit nehéz lesz érvényesíteni az árban. Az Észak-magyarországi Regionális Vízműveknél ismert koncepció szerint a szolgáltatás bevételeinek egy részét kötelező fejlesztésekre fordítani. Ha ezen csatornázás is érthető, akkor az még az Új Széchenyi-tervvel is összecseng. Ebben szerepel az is, hogy a jelenlegi 70 százalék körüli országos csatornázottság mutatóját 2015-ig 85-90 százalék körülire kellene emelni. Ez mind olyan vállalás, amit az árképzésnek is figyelembe kell vennie.
Fővárosi szemétkedés |
Budapesten összesen 800 ezer háztartásból szállítják el a szemetet, aminek díja havonta, háztartásonként átlagosan 1800 forint – tudtuk meg a Budapesti Városüzemeltetési Központ szóvivőjétől. Szűcs Panni elmondta, a Fővárosi Közterület-fenntartó (Főkefe) Zrt.-t felügyelő szervezet a szemétdíjak megállapításakor a kukák űrtartalmát és a hulladék elszállításának gyakoriságát is figyelembe vette, ennek köszönhetően egy kertvárosi háztartás nem annyit fizet az egységnyi hulladék után, mint egy panellakás. A szemétszállításért Budapesten többet kell fizetni, mint vidéken, a díj ugyanis az elszállításon túl tartalmazza a kezelést, az ártalmatlanítást, az évi egy lomtalanítást, valamint a szelektívhulladék-szigetek működtetését.
A cégnél jelenleg azzal számolnak, hogy ha a szemétszállítási díjat hatósági árban határoznák meg, az a szemét szállítását és további kezelését önmagában nem befolyásolná. Ám, ha a hatósági ár alacsonyabbra kerülne, mint amit a Fővárosi Közgyűlés megszabott, az olyan fejlesztéseket, beruházásokat veszélyeztetne, mint a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés vagy a lomtalanítás. |
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Főszabály szerint a munkabért forintban kell fizetni. Vannak azonban kivételek, amely esetekben ettől el lehet térni.
A papírmentes nyugtaadás mellett egyszerűbb használatot és költségcsökkentést hoz az átállás.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát. Nem tudja megvédeni légterét, és esélye sincs arra, hogy ehhez szükséges eszközöket szerezzen be. Izrael pedig csak azért áll le, mert Donald Trump úgy akarja.
Az Átlátszó által indított per tárgyalására mást küldött maga helyett a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.
Szerinte a telek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területén fekszik.