Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Molnár Gábor, a Deloitte Magyarország számviteli tanácsadási igazgatója közleményben kifejti: noha a szabálymódosítások célja, hogy növeljék a hitelezési veszteségekre képzett céltartalékok elszámolásának átláthatóságát, a Deloitte legfrissebb felmérésének résztvevői szerint valószínű, hogy az új adatoknak leginkább csak a szabályozó hatóságok veszik majd hasznát.
A felmérés arra is rávilágított, hogy sok pénzintézet már megkezdte a felkészülést az értékvesztés elszámolásának várhatóan 2015-ben életbe lépő új szabályainak alkalmazására. A bankok valamivel több mint fele már 2011 vége előtt megkezdi az alkalmazkodást az új szabályozáshoz, 2012 végére pedig már közel 90 százalékos lesz ez az arány.
A jelenleg is alkalmazott, „felmerült veszteség” modellt (incurred loss model) számos kritika érte: egyesek szerint a veszteségeket a pénzintézetek nem a kellő mértékben, és nem a kellő időben számolták el, és ezzel hozzájárultak a piaci bizonytalansághoz a pénzügyi válság idején.
Az új nemzetközi szabályok a „várható veszteség” modell irányába mozdulnak el. Ez azt célozza, hogy a bankoknak a „jó időkben” is kötelező legyen képezni tartalékokat a „rossz idők” várható veszteségeinek kompenzálására. Ezáltal a veszteségek korábban, akár a hitel folyósításának pillanatától kezdve megjelenhetnek a banki mérlegekben.
A Nemzetközi Számviteli Standard Testület és az Egyesült Államok Pénzügyi Számviteli Standard Testülete közösen dolgozza ki az értékvesztés elszámolására vonatkozó új nemzetközi szabályokat.
