szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

A közép-kelet-európai bankszektor megfelelően tőkésített, a tőkemutatók itt lényegesen jobbak, mint Nyugat-Európában, a külső finanszírozási igény limitált; gyengesége ugyanakkor a jelentős devizaalapú és magas nem-teljesítő hitelállomány, s az ennek következtében nagy mértékű tartalékképzés, ami rontja a nyereségességet a KPMG régiós kutatása szerint.

A régióban még mindig van "fantázia", a bankok profitálhatnak a nyugat-európaihoz képest relatíve gyors nemzetgazdasági növekedésből, ám kockázatot jelentenek a makrogazdasági tényezők, a bankrendszer teljesítménye ugyanis nem szakadhat el a makrogazdaság teljesítményétől, márpedig a legnagyobb a valószínűsége az L alakú recessziónak - mondta Simonyi Tamás, a KPMG régiós pénzintézeti tranzakciókért felelős vezetője hétfői sajtótájékoztatóján. Szerinte a hitelek kockázata mellett rizikót jelentenek a különadók is. 

A régió szétválik a bankpiacon is, az NPL-ráták (90 napon túl nem fizető hitelek aránya) a térség délkeleti részén lényegesen nőttek, az egyes országok bankjainak megtérülése jelentősen eltér. Ami közös: a magas tőkemegfelelés, s a nem teljesítő hitelek arányának növekedése, s hogy az ebből fakadó veszteségeket a marzsok és díjak emelésével, a költségek csökkentésével próbálják kompenzálni. A devizahitelek aránya ugyanakkor csak Magyarországon és Lengyelországban rendkívül magas. 

Az egyes országok bankjainak megtérülési mutatói erőteljesen eltérnek egymástól. Magyarország lemaradt a többiektől, továbbra is a régiónál magasabb az NPL aránya, a hitelállomány zsugorodik, a hitel/betét arány továbbra is kedvezőtlen (146 százalék). Az egyre növekvő elvonások folyamatos csapást jelentenek a bankszektorra, amelynek javarésze veszteséges lesz 2011-ben (az idei első fél évben az öt vezető magyar bank közül három jelentős veszteséget könyvelt el, míg a bolgár, a cseh, a lengyel, a román és a szlovák vezető bankok nyereségesek voltak).

A magyar bankszektor helyzetét különlegessé teszi a szektorális adó és a végtörlesztés, amit évekig tart majd megemészteni - mutatott rá a szakember. Úgy vélekedett, hogy a befektetők szempontjából ez nem érzelmi, hanem pénzkérdés, ugyanis a különadó és végtörlesztés miatti veszteségeket a tulajdonosoknak pótolniuk kell. Hangsúlyozta: egy bankot nem lehet becsukni, csak eladni vagy államosítani. Azok, akik a piacban hosszú távon fantáziát látnak, ameddig bírják, beteszik a pénzt. Hozzátette: a likviditás azonban annyira szűkös, hogy az anyabankok csak annyi tőkét és forrást fognak biztosítani itteni leánybankjaik számára a jövőben, amennyi éppen feltétlenül szükséges, bármilyen jó megtérüléssel kecsegtet a befektetés. 

Simonyi Tamás kifejtette: a magyar bankok erősen alulárazottak a többi régiós bankhoz képest, az OTP és az FHB könyv szerinti értékének alig több mint a felén forog, ami azt jelzi, hogy a piac még jelentős veszteségeket áraz be. Normális helyzetben a könyv szerinti érték kétszerese körül van az árfolyam.  

Az akvizíciók száma az utóbbi években csökkent, a 2009 óta eladott kilenc bank közül két lengyel bank (Bank Zachodni WBK SA és Polski Bank Przedsiebiorczosci SA) és egy bolgár bank (Corporate Commercial Bank AD) kivételével mind veszteséges volt, az átlagos ár a könyv szerinti érték 1,87-szerese volt. Simonyi Tamás szerint komolyabb akviziciókra csak Lengyelországban lehet számítani, egyebek mellett piacra kerülhet a BRE Bank (Commerzbank) és a GE ottani leánybankja.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!