Valósággá válhat az Európai Unió alapító atyáinak egyik fő gondolata, az öreg kontinens országainak teljes politikai, gazdasági és monetáris integrációja. Na nem holnap, de az EU kormányának is számító Európai Bizottság (EB) elnöke, José Manuel Barroso szerdai State of the Union (Az unió állapota) című évértékelő és programbeszédében kimondta a bűvös szót, melyre sokan már évek óta vártak. Ez pedig a föderáció.

Az EU államai jelenleg egy hibrid rendszerben kapcsolódnak össze, ahol a nemzetek feletti (szupranacionális) és nemzetek közötti (intranacionális) elemek vegyülnek, nincsen tisztán föderális állami berendezkedés, mint például az Egyesült Államokban vagy Németországban. Barroso beszédében most ugyanakkor egyértelműen elköteleződött a szorosabb európai együttműködés mellett, melyben a részt vevő államok egy szövetséget alkotnának közös, demokratikusan választott vezetéssel, mélyen integrált gazdasággal és már egy tényleg közös monetáris politikával.

Az EB elnöke bátor kijelentésével minden bizonnyal felkavarja az állóvizet, Barroso még idén javaslatokat tesz le arra vonatkozólag, hogyan is lehetne a 27-ek pénzügyi és gazdasági integrációját elmélyíteni. Barroso emellett a közös uniós bankfelügyelet felállításáról is ejtett pár szót, itt tulajdonképpen már a korábbi értesüléseket erősítette meg, vagyis hogy az Európai Központi Bank (EKB) felügyelheti majd az eurózóna mintegy 6 ezer bankjának működését, és ez az intézmény adhatna ki működési engedélyeket a közös fizetőeszközt használó országok pénzintézeteinek is. (Az euróövezeten kívüli tagállamok pénzügyi felügyeletei önkéntesen csatlakozhatnának a rendszerhez, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének egyelőre még nincs álláspontja ebben az ügyben – a szerk.)

A határozott kiállásra szükség is volt, mivel az EU-t és az EB-t már egy jó ideje olyan kritikák érik, hogy nem reagálnak megfelelően az egyre több európai országot sújtó euróválságra, a versenyképes Európa ideájára sem fordítanak elég gondot. A német alkotmánybíróság szerdai döntése, mely szerint az eurózóna állandó válságkezelési alapja, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), illetve a fiskális paktum összeegyeztethető a német alkotmánnyal, ugyanakkor további lökést adhat az integrációs folyamatoknak. A német részvétel nem haladhatja meg a 190 milliárd eurót a 700 milliárdos alapban. Ha bővíteni szeretnék az alapot, akkor ahhoz a német parlament alsóházának, a Bundestagnak a beleegyezése szükséges. A fontos döntéssel így tényleg megnyílhat az út a közös pénzügyi instrumentumok felállítása előtt, és az Európai Egyesült Államok víziója is közelebb kerülhet a megvalósuláshoz.

Föderációra fel!

A legnagyobb újdonság Barroso beszédében az volt, hogy kiállt az európai államok föderációja mellett. Ez nagyon komoly lépés volt tőle – mondta a hvg.hu-nak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet és az MTA kutatója. Darvas szerint rendkívül előremutató volt az EB elnökének ez a kijelentése, mivel eddig ő nagyobb víziót nem fogalmazott meg. Az elképzelése fogadtatásában ugyanakkor nem várható áttörés, mivel sok ország – pl. az Egyesült Királyság – hallani sem akar az európai szövetségi államberendezkedésről. A Bruegel Intézet kutatója hozzátette, ennek létrejöttéhez amúgy is szükség van egy új uniós alapszerződésre.

Barroso szerint itt az ideje a föderális Európa kialakításán elgondolkodni

AP / Christian Lutz

Az EKB-t érintő javaslat Darvas szerint rendkívül előremutató, a föderális Európa ideája mellett már ezt is évek óta szorgalmazzák a szakértők és kutatók. A tervezett bankunió egy szükséges velejárója a monetáris uniónak. Azonban a közös felügyelet nem elég: a bankválságok megoldását is nemzetek feletti, szupranacionális szintre kell emelni. Ebből a szempontból a német alkotmánybíróság döntése, mellyel nem gördített akadályokat az EU állandó pénzügyi mentőalapja, a 700 milliárd eurósra tervezett Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) felállítása elé, egy fontos momentum.

Darvas szerint ez a gyakorlatban azért különösen jelentős döntés, mivel létezhet olyan szituáció, amikor az EKB felügyelte euróövezeti bank becsődöl, a tagállam kormánya pedig nem akarja feltőkésíteni. Itt jöhet be a képbe a jövőre felálló ESM, ami viszont megteheti ezt – fejtette ki a Bruegel Intézet kutatója. Az EKB-t érintő döntés másik pozitív eleme, hogy a közös európai bankfelügyelettel csökkenhet annak a lehetősége, hogy a nemzeti felügyeletek a saját országuk egyes bankjai esetében "elnézzenek" bizonyos dolgokat.

A legkritikusabb pont azonban továbbra is a dél-európai országok helyzete marad – hangsúlyozta Darvas. Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban például továbbra is romlanak a munkanélküliségi adatok, csökken a gazdaságok teljesítménye. A fő veszélyt annak a politikai kockázata jelenti, ha nem sikerül ezeket az országokat stabilizálni és növekedést felmutatni. A déli periféria katasztrofális helyzetén a kiadáscsökkentő intézkedések keveset segítenek, költségvetési stimulusra lenne szükség.

A föderális Európának az Európai Beruházási Bankot (EIB) nagyobb mértékben fel kellene tőkésítenie, ennél a szervezetnél megvan a szakmai tudás és tapasztalat a megfelelő beruházások kiválasztásához – emelte ki a Bruegel Intézet kutatója. Rövid távon az EIB-en keresztül lehetne befektetéseket generálni a déli államokban. Erről azonban egyes tagállamok hallani sem akarnak, sőt a görögöknek például mindenáron teljesíteni kell a több százmilliárd eurós hitel befolyásához szükséges feltételeket. "Félreértés ne essék, én is támogatom a strukturális változásokat, ám ha komoly befektetéseket eszközölnénk a déli periférián, tőkét juttatnánk – vagyis nem hitelt adnánk – ezeknek az országoknak, akkor ott megindulhatna a javulás" – hangsúlyozta Darvas.

Maastricht óta nem látott átalakulás jöhet

Ha létrejönne a föderális Európa, akkor az jelentős továbblépés lenne, mivel a 90-es évek elején, a maastrichti szerződéssel valósult meg az utolsó nagy átalakítás az EU történetében – mondta Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. Így szupranacionális szintre emelkedhetne az egész uniós rendszer, a közösség már eddig is integrált gazdasága után a pénzügyi rendszerek is egységesülnének, összeolvadnának. Ezáltal a rendszer kockázatai is jelentősen csökkennének, mivel nyilvánvalóvá vált az utóbbi években, hogy a nemzeti pénzügyi felügyeletek sokszor nem álltak a helyzet magaslatán – emelte ki Pogátsa. A szabad tőkeáramlást azért vezette be az unió, mert azt várta ettől, hogy a kamatszintek kiegyenlítődnek, a tőkeszegény régiók forrásokhoz jutnak, a megtakarítók pedig befektetési lehetőségekhez. De az eredmény egy olyan kölcsönös függésben lévő rendszer lett, amelyet a nemzeti szintű bankfelügyeletek képtelenek voltak lekövetni - tette hozzá a közgazdász.

Az európai polgárok megválaszthatják majd az EU kormányát?

AP / Virginia Mayo

A bankunióra kitérve a Nyugat-magyarországi Egyetem docense elmondta, hogy ezzel tulajdonképpen a bankrendszer kockázatai egy biztosítási rendszerbe kerülnének át. Az ESM-ben található forrásokat ezek után már inkább a tagállamok esetleges megsegítésére lehetne fordítani. Ugyanakkor ha nincsenek szerkezeti változások – pl. a foglalkoztatás komolyabb növelése – a közép- és dél-európai tagállamokban, akkor az EU egy feneketlen zsebbe önti majd tovább a pénzt. "Ameddig nincsenek strukturális reformok ezekben az országokban, addig nehéz lesz komolyabb uniós rendszerszintű változást végigvinni" – hangsúlyozta Pogátsa.

Közös uniós adórendszer nélkül nincs föderáció

A német alkotmánybíróság szerdai döntésével jelezte, hogy ők úgy gondolták, a nagy ügy érdekében nem szabnak gátat Németország szerepvállalásának az eurózónában – emelte ki Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) professzora. Magas szerint jól látszik, hogy lépésenként halad előre a folyamat: nem emelhették egyből korlátlanra az unió állandó mentőalapjában történő német szerepvállalás mértékét. Az ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az alkotmánybírák döntése értelmében Brüsszel tartósan nagyobb beleszólást kaphat az ESM forrásainak elköltésébe. A BCE professzora hozzátette, hogy ha mindegyik euróövezeti tagállam egyszerre jelenti be igényét a kötvénypiacon, akkor nyilván nem lesz elég az ESM-ben rendelkezésre álló pénz. De az EKB már "anonim módon" vásárolhat államkötvényeket (nem egy esetleg rosszabb megítélésű ország megy ki a piacra), így nagyobb bedőlésre már nem kell számítani.

Az irány a piacok szerint is jó

AP

A föderális Európára kitérve Magas is hangsúlyozta, hogy ennek felállításához mindenképpen szükséges hozzányúlni az alapszerződéshez, ez nem úszható meg. "A föderális" berendezkedés ugyanakkor egy magasabb, ma még távoli minőségi lépcsőfok lenne az EU fejlődésének történetében" – hangsúlyozta a BCE professzora. Ez azt is jelentené, hogy az EB-nek és az Európai Unió Tanácsának át kellene alakulnia az EU tényleges kormányává, vagyis folyamatosan és tartósan kellene kormányként ülésezniük, biztosítani a működést – ma ezek az ülések nem állandóak.

Ennek legkritikusabb buktatója a közös adórendszer. Ki kellene alakítani az európai adószedés jogát és mértékét, ami komoly hatással lenne a közös költségvetés méretére is. "Ha nem lesz nagyobb uniós büdzsé, akkor nem lehet komolyan venni a változásokat" – hangsúlyozta Magas. Ha ez nem történik meg, akkor az olyan lenne, mintha a katonákat nem látnánk el fegyverrel.

A megvalósítás emellett nagyban függ a britektől és az amerikaiaktól is a Corvinus professzora szerint. A britek általában ellene vannak az unió központosító törekvéseinek, az amerikaiak pedig addig nem igazán foglalkoznak a kontinens belső ügyeivel, amíg az Egyesült Államok hadi ereje többszörösen meghaladja az öreg kontinensét. Az euróövezet pénzügyi rendezettsége azonban nekik is eminens érdekük.