A Coca-Cola magyar, a májas hurka nem?

Árnyalatnyi különbség sincs a hazai agrártermékek védelmét illetően az egymást követő kormányok között. Orbán Viktor miniszterelnök a „hulladékot”, az előző kabinet agrárminisztere, Gráf József a „szemetet” akarta kisöpörni a honi élelmiszerpiacról, vagyis voltaképpen importtermékek kiebrudalására törekedtek. A beszállítók áruját megbélyegző szóhasználatot leszámítva nincs ebben semmi különös, hiszen valamennyi állam igyekszik saját agrártermékeit reklámozni, illetve a hazai termelőket preferálni, amennyire ezt a jogszabályok megengedik. A hivatalosan az „egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatáról” szóló, röviden csak magyartermék-rendeletként emlegetett, szeptembertől életbe lépő jogszabály éppen ezt célozza: a hazai vásárlók jobb tájékoztatását, illetve a honi termékek kiemelt promócióját. Mindezt annak érdekében tenné, hogy a forgalomból durva becslések szerint jelenleg 65-70 százalékban részesedő hazai előállítású élelmiszerek aránya ne csökkenjen tovább.

Az agrártárca hangzatos szólamai ellenére a mostani megoldás enyhébb, mint amilyen az előző kormány által erőltetett, ám elvetélt élelmiszerkódex lett volna, amely 80 százalék magyar terméket parancsolt volna a hipermarketek polcaira. Nagyobb szigort és fenyegetettséget jelent a mostani rendeletnél az Orbán-kormány által bevezetett másodlagos élelmiszer-biztonsági ellenőrzés is. Az új rendszer háromfokozatú skálájának csúcsa a „magyar termék”, amelynek logóját csak a hazai alapanyagból származó, teljes egészében a határokon belül feldolgozott portéka viselheti. Csupán a Magyarországon nem előállítható, nem megtermelhető fűszerek, adalék anyagok, enzimek, aromák használatát engedi meg a rendelet.

Használatban lévő védjegyek

Horváth Szabolcs

A baromfisok máris törik a fejüket, hogyan sorolják be árujukat: a rendeletet úgy értelmezik, hogy amennyiben például a franciaországi szülőpártól származó tojást itthon keltetik ki, akkor magyar csirke lesz belőle, a naposcsibekorukban behozott állatok viszont már importnak számítanak. Egyszerűbb a dolguk a vadászoknak: a határon belül elejtett szarvas mindenképpen magyar, ha nemrég még a Dráva túlpartján legelt is. A májas hurka viszont biztosan kiesett a magyar termékek köréből, maga Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szortírozta ki, tekintettel annak importrizstartalmára. Ugyanakkor ha a jogszabályt a betűje szerint vesszük, a Coca-Cola az egyik legmagyarabb termék, hiszen alapanyagának több mint 90 százaléka belföldi, az importált koncentrátum csak elenyésző része.

A második fokozat a „hazai termék”, amely annyiban különbözik a magyartól, hogy az alapanyag több mint felének kell belföldről származnia. E kategóriába csúszhat bele még a Pick szalámiról ismert Pick Szeged Zrt. is, hiszen a cég határon túli sertéshúst is feldolgoz, ami általános jelenség a feldolgozóiparban. A hazai alapanyag csak drágán és sokszor bizonytalan feltételekkel szerezhető be, emiatt a feldolgozók importra kényszerülnek – szögezi le az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége, ám rögvest hozzáteszi, hogy elkötelezett a hazai készítésű élelmiszerek belföldi piaci részesedésének növelése iránt. A csökkenő vásárlóerő miatt a vevők egyre inkább csak az árakat nézik, csupán töredékük hajlandó néhány forinttal többet fizetni egy-egy magyar termékért. A hazai alapanyaggyártás versenyhelyzetét érdemben nem fogja javítani a rendelet, viszont jelentős adminisztratív terhet ró a feldolgozókra – vetíti előre a szövetség. Nekik kell igazolniuk ugyanis, hogy az adott áru teljes termékpályája pontosan megfelel-e a megjelölésnek.

Az ötven százaléknál nagyobb importhányadot tartalmazó termékek a „hazai feldolgozású termék” logót érdemelhetik ki. Ehhez a besoroláshoz a gyártás meghatározó mozzanatainak belföldön kell megtörténniük, nem elegendő, ha csak a válogatás, az osztályozás, a csomagolás belföldi. Vagyis nagyjából ott végződik a magyar szabályozás, ahol az uniós elkezdődik – lényegében ezen akadt fenn az Európai Bizottság. Az EU-ban az megengedett, hogy a származási helyet bármely tagállam feltüntesse, de ez a szabályozás nem szűkítheti az uniós direktívában foglaltakat. Márpedig a tagállamokra kötelező előírás szerint az számít az adott ország termékének, ahol az utolsó hozzáadottérték-műveletet elvégezték. Ha tehát a Kínából importált babot Magyarországon csomagolják, az már magyar.

Az uniós aggályokon az sem segít, hogy a rendeletbe foglalt logók használata önkéntes, sőt a minősítési rendszert nem is a Vidékfejlesztési Minisztérium működteti, hanem megegyezett egy civil céggel, a Magyar Termék Nonprofit Kft.-vel – értelmezte a helyzetet a HVG-nek Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Mind a kereskedők, mind az élelmiszer-feldolgozók úgy vélik, a rendelet el fog bukni Brüsszelben. Az agrártárca és a kormány szerint azonban nem, így meg sem várták a végszót, a múlt héten kihirdették a jogszabályt.

Felmérések sokasága támasztja alá, hogy az utóbbi években divatba jött a magyar termék. Tízből hat vevő tartotta fontosnak, hogy vásárláskor ilyet válasszon, és csak 16 százalék számára lényegtelen a származási hely – derült ki a Nielsen piackutató reprezentatív online felméréséből (lásd grafikonunkat). Igaz, olyan statisztika nincs, hogy végül mennyi magyar termék kerül a kosarakba; pedig ezt a vonzalmakon kívül az ár is vastagon befolyásolja. A Nielsen-válaszokból annyi kiderül, hogy a vevők 74 százaléka nem hajlandó többet fizetni a hazaiért, a Tesco áruházlánc felmérései pedig azt mutatják, hogy az ár és a minőség a legfontosabb, a termék származása csak a harmadik szempont.

Kulcskérdés, hogy a nagy kereskedelmi láncok preferálni fogják-e a „magyar”, illetve a „hazai” megjelölésű élelmiszereket. Az biztosra vehető, hogy növekvő nyomás nehezedik rájuk. Görögdinnyeügyben például az eddig egy személyben elszámoltatási kormánybiztos és agrárállamtitkár Budai Gyula, valamint a Magyar Dinnyeszövetség elnöke, a fideszes országgyűlési képviselő Simonka György igyekezett a hazai termelők megmentésére rábeszélni őket. Bár az érintett üzletláncok határozottan állítják, hogy árról nem esett szó, az MTI által tolmácsolt Budai-szöveg árkartellt sejtet: „olyan megállapodás született, hogy a multinacionális áruházláncok a közösen kialakított áron értékesítik majd a dinnyét”. Mégpedig olyan áron, amely a termelők önköltsége felett némi profitot is tartalmaz – és ezt a vevők fizetik meg.

Vitathatatlan, hogy mind a vásárlók, mind a feldolgozók-kereskedők igényelnék, hogy a jelenlegi logódzsungelben egységes és hiteles jelölési rendszert vezessenek be. A mai kavalkád azonban megmaradhat, a rendelet alapján ugyanis a korábbi jelöléseket, logókat nem kell megszüntetni. Egyelőre nem tudni, praktikusan mit jelent ez az egy évtizede létező, az ágazati terméktanács által létrehozott Magyar Baromfi, vagy a vidékfejlesztési tárca fennhatósága alá tartozó Kiváló Magyar Élelmiszer, illetve a Minőségi Magyar Sertés védjegyek esetében. Az utóbbiakat gondozó Agrármarketing Centrum végelszámolás alatt áll, feladatait éppen a Magyar Turizmus Zrt.-hez teleportálják.

Nagy kérdés az is, hitelesnek tekintik-e a vásárlók az új logókat. A Magyar Termék Nonprofit Kft. mindenesetre már két-három hónapja levédette a három logót. Ezt a kockázatot vállaltuk – mondta a HVG-nek Kecskeméti Attila, a kft ügyvezetője. A több magyar vállalat, köztük a lábatlani Forest-Papír Kft. által létrehozott cég alapította korábban a Magyar Termék védjegyet is, amely 44 cég 700 termékén tűnt fel eddig. A hitelesség a tanúsítási eljáráson múlik, amit az ügyvezető elmondása szerint a független szakértőkből álló zsűri garantál. A kitüntetett helyzetbe került Magyar Termék Nonprofit Kft. jelenleg termékcsaládonként 75 ezer forint tanúsítási költséget számít fel (azonos gyártó több termékcsaládja esetében csökken az összeg), a védjegyhasználat díja pedig az árbevételtől függően változik, 100 millió forint forgalom alatt évi 100 ezer, 10 milliárd felett pedig már évi 2 millió forint. A tervek szerint a díjakat idővel mérséklik, hogy a kisvállalkozások számára ne legyen megterhelő. A kft számít a vidékfejlesztési tárca anyagi támogatására is, de nem a védjegyhez közvetlenül, hanem információs és oktatási tevékenységéhez kapcsolódóan. Marketingszakemberek szerint pedig elkelne egy ütős kampány, úgy becsülik, hogy egy új védjegy országos ismertségének eléréséhez hárommilliárd forintot kell áldozni.

VITÉZ F. IBOLYA