Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
„A vidéki boldoguláshoz a mezőgazdaságnak – a vidék gerincének – készterméket kell előállítani. A készterméket a helyi piacokon lehet a legegyszerűbben eljuttatni a fogyasztóhoz, ezért az a célunk, hogy lehetőleg minden településen, már a néhány száz fős falvakban is legyen helyi gazdapiac, ahol egészséges, jó minőségű magyar élelmiszert lehet vásárolni” – mondta a Figyelőnek 2011 őszén Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter. A szándék a később elkészült ágazati stratégiába, a Darányi Ignác-tervbe is bekerült.
A kereskedelmi törvény 2012. januárjától rendelkezik külön a helyi termelői piacról, ahol annak 40 kilométeres körzetéből származó termékeiket értékesíthetik a kistermelők. Míg a korábbi jogszabály indokolatlan terheket rakott a szervezőkre, az új szabályozás nagyban leegyszerűsítette a piacnyitást, a fővárosban pedig még a „vételkörzet”-korlátozást is feloldották: a vidéki helyi piacokkal szemben Budapestre az ország bármely részéből jöhet a áru. A fővárosban nyílt is néhány új napi piac, többek között a kőbányai Liget utcában, Sashalmon, a VII. kerületben a Rózsák terén, és péntekenként még a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) árkádjai alatt is lehet kistermelői termékekhez jutni.
Vasárnapi piac a Szimpla Kertben
Hernádi Levente Haralamposz
Módosítani kell a szabályozáson
Bár a szándék kétségtelenül helyes volt, a javaslat csak a kistermelőket említette kedvezményezettként, kizárva a kis családi vállalkozásokat és kézműves árusokat a helyi termelői piacról. Ennek következtében – amellett, hogy azért erősödött a termelői jelenlét – nem beszélhetünk tisztán helyi termelői piacról – mondta a hvg.hu-nak Szabadkai Andrea, a Szövetség az Élő Tiszáért (Szövet) elnöke, aki szerint a hibát a minisztérium is belátta, és reményei szerint a jogszabályt a közeljövőben módosítják. A Vidékfejlesztési Minisztériumtól (VM) megtudtuk, hogy valóban dolgoznak a módosításon, és hogy ennek érdekében decemberben kérdőívekben faggatták a tapasztalataikról az önkormányzatokat.
A fővárosban a legnépszerűbb új piacot a Szimpla Kertben indították - vasárnapi nyitva tartással. A kínálatban a szezonális primőrök mellett füstölt húsáruk, sajtok, lekvárok, mézek, fűszerek és különféle házi péksütemények, édességek képezik a fő vonulatot. A többi piachoz képest fontos különbség, hogy a Szimpla erősen építhet a romkocsma-látogató fiatalokra és a turistákra. Bertényi Gábor, a Szimpla Kert Háztáji Piac üzemeltetője, egykori Szimpla-alapító szerint jelentős könnyebbség, hogy míg vásárt csak a kereskedelmi hatóság által kiadott vásár-, illetve piacüzemeltetési engedély birtokában lehet nyitni, addig a piacnyitást elég bejelenteni a kereskedelmi hatóságnak.
„Nem kell megküzdeni a 13 fejű szakhatósággal” – mondta Bertényi. A higiéniai szabályok sincsenek túlbonyolítva, a piac üzemeltetőjének felelőssége arra korlátozódik, hogy ellenőrizze a piacon árusítók termékeinek lekövethetőségét. Ez a működtetőnek is érdeke, hiszen úgy alakul ki a vásárlói bizalom, ha látják, hogy tényleg háztáji termékeket találnak a standokon, és láthatóan nem a nagybani piacról beszerzett árukat kínálják. Ennek érdekében meg is látogatják a piaci árusokat, és megnézik a házi termőterületet, így megbizonyosodva a termékek eredetéről. „Ez nagyon fontos kérdés a visszaélések miatt, abszolút a piac üzemeltetőjének a felelőssége” – mondja Bertényi. Szabadkai Andrea szerint a vásárló úgy védekezhet az átverés ellen, ha attól vesz, akit ismer, vagy olyan piacra megy, ahol tudja, hogy személyesen ellenőrzik a termelőket.
Nem állnak sorba a termelők
Tihanyi piac
GyZs
A Szimpla Kertben mindössze 1000 forintos helypénzt kérnek a standokért. „Ez üzleti alapon nem működne” – állítja Bertényi. Korábban, Nagymaroson az önkormányzattal karöltve már szervezett termelői piacot. „Ha közterület-használati díjat kellett volna fizetni, nem működött volna a dolog” – mondja a Szimpla egyik alapítója. Legalább 5-6 ezer forintot kellene elkérni, hogy egyáltalán megtérüljenek a piacszervező költségei, ezt azonban azok az őstermelők nem fizetnék meg, hiszen kis mennyiségben termelnek, magasak a logisztikai költségeik, egyszerűen már nem érné meg nekik. Hasonlóak a tapasztalatok a Magyar Piac Szövetkezetnél is, amely az első budapesti termelői piacot, a kőbányai Ligeti téren, vagy a VII. kerületi Rózsák terén nyílt piacot is üzemelteti.
Bertényi üdvözlendőnek tartja a szabályozást, és érzékeli, hogy az elmúlt két évben egyre több helyi termelői piac nyílik. Egyelőre azt is korlátnak tartja, hogy „nem állnak sorba a termelők sem”, hogy helyet kapjanak a piacon. Véleménye szerint önmagában nem elegendő a piacok nyitása, a háztáji termelést is ösztönözni kell, a kettő egymástól elválaszthatatlan. Jónak tartaná, ha egy integrált támogatási koncepció keretében segítenék a gazdálkodókat, és fontos lenne emellett egy minőségbiztosítási rendszer kidolgozása is.
A termékek feldolgozási szintjét kell növelni
A termelőtől.hu civil kezdeményezés egyik alapítója, Rönky Balázs szerint kevés termelő van, aki mobilis, így a budapesti piacok többségén ugyanazokat a termelőket találjuk. A szezonális termékek miatt, télen kevesebb az áru, így az érdeklődés is, ilyenkor sok termelő veszteséget könyvelhet el, de ennek ellenére is kint vannak a piacon, mert félnek, hogy elvesztik a vásárlókörüket. A helyi termelői piacok ugyanakkor lehetőséget nyújtnak arra, hogy a termelők találkozzanak egymással, és „megszervezzék önmagukat”, így is csökkentve a logisztikai költségeiket. A piacok száma megsokszorozódott az elmúlt években, amíg egy évvel ezelőtt 20-30 piac volt csak a klasszikus vásárcsarnokokat is beleértve, addig mára az időszakos piacokkal együtt ezek száma szerinte több százra tehető.
| Vidéki pezsgés |
A Balaton-felvidéken a káptalantóti Liliomkert ökopiac országos hírnévnek örvend - többek között a bezárásával kapcsolatos hírek miatt is -, ahol vasárnaponként akár több ezer látogató is megfordul. Közkedvelt a tihanyi Akasztófa-dombi parkolóban szervezett szombati piac vagy a siófoki, balatonfüredi piacok és Vindornyalaki Vásár is. Nemcsak vásárolni, hanem a gyártás folyamatát is meg lehet tekinteni a Galgahévízi Ökofaluban, ahol rendszeresen vannak nyílt napok. Az itteni farmon 10-15 ember dolgozik, szarvasmarhát, mangalicát, kecskét, birkát, lovat, baromfit tartanak, és többféle gabonát termelnek. Az ezekből előállított élelmiszerek nemcsak az ökofaluban élőket látják el élelmiszerrel, hanem vásárolni is lehet a farmon, illetve több piacon is értékesítik termékeiket – többek között Budapesten is. Az egyre szaporodó helyi termelőket, termelői piacokat gyűjtötték adatbázisba Rönky Balázsék az általuk vezetett oldalon. Itt egy keresőben akár település, akár a termelő neve alapján is meg tudjuk találni, hogy hol talál az ember lakóhelyéhez közeli piacot, vagy egy adott termelő termékeit hol tudja megvásárolni. |
A felfutás köszönhető annak is, hogy a tudatosabb városi fogyasztók egyre inkább odafigyelnek arra, hogy egészséges élelmiszert fogyasszanak. Akadnak olyan közösségi kezdeményezések is, amelyek közvetlenül termelőket finanszíroznak azért, hogy minden héten kézhez kapják a csatlakozók a heti csomagjukat szezonális gyümölcsből, zöldségből. Nem rohamléptekben, de terjednek a közösségi kertek is, amikor városiak magán- vagy önkormányzati tulajdonban lévő kertben maguk termelnek mezőgazdasági termékeket.
A piacok forgalmáról nem áll rendelkezésre pontos adat, de ezek bevétele hetente már több tízmillió forintra becsülhető. Gyaraky Zoltán, a VM élelmiszer-feldolgozási főosztályának vezetője egy korábbi nyilatkozatában elmondta, hogy a termékek feldolgozottsági szintjét kell emelni, mivel így drágábban lehet azokat értékesíteni. Jelezte ugyanakkor, hogy a kistermelők által előállított élelmiszerek mennyiségi okokból nem lehetnek versenytársai a tömegtermékeknek, a kínálatot színesítik. Ugyanakkor fontos fokmérői nemcsak a mezőgazdasági kistermelők életképességének, hanem a keresletet figyelembe véve a jólétnek és az életminőségnek is.
