"1992-ben egy villamossági üzletem volt itt" – meséli a kezdetekről Domonkos László, aki ma a Trattoria étterem egyik tulajdonosa és a Ráday Soho Kulturális Egyesület képviselője. "Akkor még csak a Vörös Postakocsi és a Berliner működött ezen a szakaszon. Aztán lassú fejlődés kezdődött, megnyitott a Pink Cadillac, a Paris Texas és az El Greco, kicsit később a Red Café. Ekkoriban tiltották ki egy fővárosi rendelettel a belvárosból a 7,5 tonnás, majd az öttonnás teherautókat, ami nagyon megnehezítette az áruszállítást, így a "nagy" Keravill elköltözött a Lehel útra, és elkezdődött az átalakulás."

Az igazi nagy változás azonban akkor következett be, amikor az utca több ütemben díszburkolatot kapott. Kávézók, éttermek és mindenféle üzletek nyíltak szépen egymás után a régi üzlethelyiségekben. "Mindez egybeesett azzal az időszakkal, amikor leáldozóban volt már az olyan kis villamossági üzletek kora is, mint amilyen az enyém volt, ráadásul az utca hangulata is szinte kikényszerítette a változást. Ezen kívül az akkori polgármester, Gegesy Ferenc is támogatta az 'átalakulást' – ha anyagilag nem is, de kommunikáció terén mindenképpen –, hogy legyen itt egy 'sokéttermes, sokgalériás', a kultúrát és a gasztronómiát ötvöző és megjelenítő hely. Ezért is kapta később a Kultucca elnevezést." – folytatja a történetet Domonkos. (A Ráday sétálóutcává és vigalmi-kulturális térré alakítása aztán olyan projekteknek szolgált mintául, mint a Király utca vagy a Lövőház utca átépítése – szerk.)

Ráday utca, csendélet

Fülöp Máté

Fair megállapodás

Az átalakulás tehát szinte magától zajlott, és valószínűleg ennek hatására vált szükségessé, hogy rendezzék az önkormányzati tulajdonú üzlethelyiségek jogállásának a kérdését. Mert régen, ha volt valakinek egy tanácsi majd önkormányzati helyisége, az gyakorlatilag be volt betonozva. Ezt változtatták meg egy rendelettel, amely szerint az üzlethelyiségek bérleti jogviszonya ugyanolyan jogviszony lett, mint akármilyen másik bérleményé, azzal a különbséggel, hogy az üzleteknél a felmondási időt egy évben határozták meg. A vállalkozók körében ez nagy felháborodást keltett, hiszen akik befektettek, azoknak ez így túl bizonytalannak tűnt, nem tervezhettek hosszú távra. A felháborodás hatására aztán tíz évre felfüggesztették ezt a rendeletet.

Így jött el a 2002-2003-as év, amikor is ez a tíz év lejárt. Ismét felvetődött a kérdés, hogy akkor vajon most mi történik az itteni vállalkozókkal, vállakozásokkal? Az önkormányzat pedig azt az ajánlatot tette, hogy ha a vállalkozó az általa bérelt helyiségre az ingatlan valós forgalmi értékének a felét rákölti, vagyis felújítja az utcaképhez illő módon, akkor tizenkét éves, határozott idejű szerződést kötnek vele. Ez idő alatt nem mondhatnak fel neki, és a bérleti díjat is csak az előre meghatározott mértékben növelhetik.

Domonkos László élt is ezzel a lehetőséggel. "Ezzel biztonságba kerülhettek a vállalkozók, az utca pedig tovább szépülhetett. Igaz, az összeg, amit be kellett fektetni egy-egy üzlet felújításába, nem volt csekély. Mégis sok régi bérlő élt ezzel a lehetőséggel, bár újak is megjelentek az utcában. Így történt, hogy a villamossági üzletemből étterem lett, hiszen olyasmit kellett kitalálni, ami egyrészt beleillik az utca tematikájába, másrészt amivel megtérül a befektetésünk. 2005 augusztusában készültünk el az étteremmel, amit két üzlethelyiségből építettünk át egy barátommal, üzlettársammal. A Trattoria kialakítása egyébként akkoriban harminc és negyven millió forint között volt, amivel túl is teljesítettük az előírt ötven százalékot. Ebben az időben, a kétezres évek elején már voltak kisebb teraszok ezen a szakaszon, így aztán mi is azonnal terasszal kiegészülve nyitottunk, mert jól látszott, hogy nagyon szeretik a vendégek. És nagyon jól be is jött, hiszen 2005 és 2007 között, azt kell mondjam, a várakozásainkon felül teljesített. Ezekben az években gombamód szaporodtak el az üzletek és a teraszok."

Mint akit elcsapott a metró

Domonkos László

Aztán a 2007-es szezon után tájékoztatták az üzlettulajdonosokat a Kálvin téri metróállomás építéséről, egészen pontosan a Ráday utca – majdhogynem – lezárásáról. "Akkor két évről beszéltek. Olyan volt, mintha egy palackot, ami a Ráday utca, bedugaszolnak. Egy nagyjából egy méter széles sikátoron át lehetett ide bejutni, ráadásul az építkezésről is úgy beszéltek, mintha itt egy katasztrófa sújtotta övezet lenne, nem is érdemes erre jönni. Ezzel a hazai vendégeket sikerült elijeszteni, a külföldiek meg ide sem találtak." Ekkor jött létre a Ráday Soho Kulturális Egyesület, hogy kommunikálják: léteznek. És hogy a fennmaradásukhoz a minimálisan elérhető könnyítéseket megkapják. Az önkormányzat például tíz százalékot engedett a teraszok bérleti díjából, a metrósok pedig segítettek kicsit barátságosabbá tenni az utca "elfalazott" bejáratát.

Ami azonban végül mégis feltette az i-re a pontot az az volt, hogy az ígért  két év "elszigeteltségből" végül öt esztendő lett.

 "Szinte abban a pillanatban, ahogy az építkezés kerítését felállították, negyven százalékkal esett vissza a forgalmunk – avat be a részletekbe Domonkos László. – A már bevezetett helyekre a hazai vendégek ugyan még visszajártak, ám ez éppen csak a vegetálásra volt elég. Aztán jött a mindenkit sújtó gazdasági válság, ami azt jelentette, hogy ebből a mínusz negyven százalékból még tovább esett a forgalmunk. A 2010-es év volt a mélypont, akkor szerintem mindenki veszteséges volt, de nagyon. Mi is csak azért maradtunk talpon, mert a korábbi évek nyereségét nem tapsoltuk el, és ezekben az években ezt forgattuk vissza. 2011 is csak azért volt jobb év, mert – okulva az előző esztendő tapasztalataiból – minden költséget a lehető legkevesebbre szorítottunk le: később nyitottunk a terasszal, fele akkora személyzettel dolgoztunk és hasonlók. Persze nem is nagyon volt kinek kinyitni, mert kereslet sem igen volt. Mindezekkel sikerült majdnem nullára kihoznunk ezt az évet. A tavalyi év volt az áttörés, már ami az idejutást illeti, amikor megnyitották a Kálvin téren a templom előtti részt. Ekkor picivel többen kezdtek jönni, csakhogy az eltelt években annyira leszoktak rólunk, a konkurrencia pedig oly mértékben fejlődött, hogy szinte mindent a nulláról kellett kezdenünk."

Két héttel ezelőtt ismét teljesen kinyílt a Ráday utca, akkor "húzták ki a dugót a palackból". Illúzió lenne azt gondolni, hogy már érezhető a pozitív változás. A vendéglátóhelyek száma az elmúlt időszakban nőtt, a vendégeké viszont nem. A Ráday utcán olyan változások is szinte azonnal lecsapódtak, mint amikor a Ryanair időlegesen megszüntette a budapesti járatait vagy amikor bezárt a Malév. "Van olyan üzlet itt mellettünk, amelyik minden évben gazdát cserél. Mindig jön valaki, akinek van egy fantasztikus ötlete, csak nincs kinek eladni, és ezért nem is tudnak megindulni vele. Pedig tényleg vannak jó ötletek!"

"A díjszabás nincs rendben"

Domonkos szerint kis könnyítésekkel – például a terasz bérleti díjának a mérséklésével – jelentős segítséget kapnának. Mert az igaz, hogy a forgalmukat megnöveli a teraszozás, de március 15-e előtt még nem, október 15-e után pedig már nem lehet teraszozni, és a köztes időszakban is erősen időjárásfüggő a dolog. "Az éves forgalmunk úgy fest, hogy a november negatív, a december, ha vannak céges rendezvények, akkor visszabillenhet pozitívba. Januárban és februárban a legjobban akkor jönnénk ki, ha ki sem nyitnánk. A kínálatunkba mi is felvettünk egy speciális ebédmenüt, de abból nem lehet megélni. Alig várjuk a márciust, mert az első napsugarakkal együtt nagyságrendileg többen jönnek, akkor viszont már kint szeretnek ülni. Ami egyben azt is jelenti, hogy a belső rész kihasználtsága legfeljebb tízszázalékos. Összességében tehát hiába csináltuk meg belül fantasztikusan az éttermet, mert gyakorlatilag a terasz viszi az üzletet. Ami viszont azért is fájdalmas, mert a terasz négyzetméteréért fajlagosan többet fizetünk, mint az éttereméért." – mondja Domonkos László.

Fülöp Máté

A terasz négyzetmétere főszezonban a Ráday utcában 6772 forint, a többi hónapban 4360. (Az utcában egyébként az átlagos teraszméret úgy 45 négyzetméter körül van.) Ezért az árért megkapják az utcát, minden mást a vállakozás magának biztosít. "Amennyire tudom, Bécsben csupán jelképes összeget kérnek a teraszokért, mert tudják, hogy a vendégek vagy kint, vagy bent ülnek. Több fórumon megemlítettük már, hogy az itteni szabályozás, díjszabás nincs rendben – mindeddig süket fülekre találtunk. Az is érdekes, hogy például a főváros kezelésében lévő Kálvin téren alacsonyabb a teraszok bérleti díja, de mondjuk az ötödik kerületben, még a kevésbé forgalmas utcákban is, magasabb a miénknél. (Teraszárakról lásd keretes írásunk.) Lehet erre számolásokat végezni: mi itt például három autó parkolóhelyét foglaljuk a teraszunkkal, ha azt vesszük, hogy százszázalékos kihasználtsággal parkolnának itt a gépkocsik, az még akkor is csak cca. 250 ezer forint bevételt jelentene havonta a kerületnek, amiből még lejönnek különböző költségek, amikbe a parkolóhelyek, parkolótársaságok stb. kerülnek. Tehát a teraszokkal még akkor is jobban jár az önkormányzat, ha levesszük azt a harminc százalékot, amit a velünk szomszédos házak kapnak meg a bérleti díjakból. Az alacsonyabb bérleti díj nekünk nagyon sokat jelentene, az önkormányzat költségvetésében viszont talán ez eléggé kis pont ahhoz, hogy legalább elgondolkodjanak a kérdésen."

De mit hoz a főszezon a Ráday utcának most, hogy végre ismét megközelíthető, és a metróépítkezést körbevevő kerítést teljesen lebontották? A vendéglátósok tartanak az előrejelzett rossz nyári időjárástól, de tartanak attól is, hogy a 15-ös busz ismét az utcában jár majd, ugyanis a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) térképén jelenleg is itt közlekedik. Most tárgyalnak, és igyekeznek elérni minden fórumon, hogy ne a teraszok mellett haladjanak ismét a buszok, hiszen ha 5 évig senki nem kereste itt a járatot, akkor talán ezután is közlekedhet a Ráday utcát elkerülve. Még nem akarják elkiabálni, de úgy tűnik, a BKK hajlik az egyezségre.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakkal!