„Örülnénk a magyarnak, de nem minden áron. Megvesszük a magyar paradicsomot, de csak akkor, ha nem rohadt” – mondta Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora a hvg.hu kérdésére azzal kapcsolatban, hogy mennyi esélye lesz bekapcsolódniuk beszállítóként a magyar, innovatív vállalkozásoknak a megépülő szegedi lézerkutatóban folyó munkába.

A minőség mindennél fontosabb, gyenge minőségű alkatrészekkel nem működhet az ELI, tette nyilvánvalóvá Szabó, aki szerint annak a magyar cégnek viszont, amely képes megfelelni a minőségi követelményeknek, minden támogatást meg kell adni. A probléma iparági információink szerint az, hogy a magyar vállalkozások, legyenek a termékeik bármilyen versenyképesek, nem igazán képesek megfizetni a minőségbiztosítási megfeleltetéseik költségeit.

Hol vannak a segítő kezek?

Mint ismeretes, az Európai Bizottság Közép-Kelet-Európa három jelentős egyetemi városában, Prágában, Bukarestben és Szegeden építi fel az új lézerközpontjait, melyek a fény és anyag kölcsönhatásának minden korábbinál intenzívebb és sokrétűbb kutatását teszik lehetővé. A lézerközpontok más-más területért felelősek (Prágában röntgenlézeres részecskefizikai, Bukarestben nukleáris fizikai kutatások folynak majd).

ELI-HU Nonprofit Kft.

A szegedi alapkutatások a legrövidebb fényjelek, az attoszekundumos impulzusok előállításával foglalkozhatnak, amelyek részecskegyorsításra, kémiai folyamatok manipulálására is alkalmasak lehetnek. A daganatos betegségek gyógyításában, a sugárkezelés hatékonyságának javításában például kulcsfontosságú szerepe lehet a szegedi lézerkutatónak, melynek a működtetéséhez nagyszámú, képzett szakemberre is szükség lesz.

Ami a vállalkozások bekapcsolódásának esélyeit illeti, Osvay Károly, az ELI szakmai csoportjának vezetője egyelőre nem látja a segítő kezeket. Állítása szerint a fotonikai ágazatban – amely az optikai eljárások alkalmazási lehetőségeit vizsgálja az információ továbbításában, tárolásában és feldolgozásában – a magyar vállalkozások kiválóak, de nem elég tőkeerősek ahhoz, hogy a minőségbiztosítási feltételeknek megfeleljenek. S bár Osvay szerint a magyar cégek aligha tudnának a kutatóberendezések tekintetében a közbeszerzések öt százalékánál nagyobb részt kihasítani, a részvételük mégis fontos volna, mivel a fotonikai iparág évről évre az egyik leggyorsabban növekvő szektor, túlszárnyalja az elektronika és a számítástechnika növekedését is. A kormány ennek ellenére célzott programokkal mégsem segíti ezeknek a cégeknek a piacra találását.

Egzotikus vállalkozások

A fotonikai szegmensben, amely a szegedi lézerberendezések igényeit elégíthetné ki, nagyjából 200 cég dolgozik Magyarországon, ami a romániainak az ötszöröse, a németországinak a huszada. A cégek – Szabó Gábor szavaival élve – egzotikus vállalkozások, egy-egy kutató alapította ezeket saját kutatásaira még 10-20 évvel ezelőtt, s maradtak inkább kutatók, mintsem üzletemberek.

Ilyen az Optilab Kft. is, melynek tulajdonosához, Ferencz Kárpáthoz fűződik az ún. „csörpölt tükör”, amire a 70-es években alapozódott a magyar optikai kutatás. A tudós még a 90–es évek közepén alapította cégét, amely több mint egy tucat embernek biztosít munkát. „Magam rohanok a bankba, és mindig kifizettem mindenkit, akkor is, ha üzlet nem prosperált” – mondta Ferencz, aki készített egy számítást, hogy mennyibe kerülne „megfelelnie” az ELI-nek. Az összeg egymilliárdra rúgott. Szabó Gábor, az Innovációs Szövetség elnöke úgy véli, túl kell lépni a „mindent magam csinálok” szemléleten, ugrásra készen áll a kockázati tőke Ferencz Kárpát szerint viszont túl nagy a kockázat, személy szerint az övé is. Ugyanakkor szerinte örvendetes volna, ha az egyes berendezésekről szóló közbeszerzési eljárásokban lenne olyan kikötés, ami a magyar részvételt biztosítaná, például, hogy a nyertesek 20 százaléka magyar cég legyen.

Ennek persze vannak versenyjogi vonzatai is. Ugyanakkor az is biztos, hogy a nagy lézerberendezések gyártására jelenleg nincs alkalmas magyar ipari háttér, ennek megfelelően a várhatóan augusztusban megjelenő kiírásokat aligha magyar cégek nyerik. „Alkatrészek” beszállításánál viszont már szóba jöhetnek magyar szereplők. Ezek a pályázatok másfél év múlva jelenhetnek meg. De Osvay Károly szerint, ha nem támogatja az erre való felkészülésben a magyar kormány a cégeket, akkor a magyar vállalkozók legfeljebb szendvicset és tejet szállítanak majd az ELI –be.

5000 családnak megélhetés

Az ELI ALPS építése már ősszel megkezdődik Szegeden, a kivitelezésre kiírták a közbeszerzési pályázatokat, az első ütem 2015-re elkészül. A teljes kutatóközpont felépítését 2017-re tervezik. Az első ütem befejezésével már megkezdik a berendezések telepítését, a központ „bebútorozása” folyamatosan zajlik majd. (Ez utóbbira kiírt pályázatok megjelenését a közeljövőre ígérték.) 2016-ban pedig indulhatnak a kutatások, melyektől nagy előrelépést várnak a biológiai, a gyógyszer-, orvosi és anyagtudományi kutatásokban. A beruházás első üteme 61,3 milliárd forintba kerül, a költségek 85 százalékát az EU, maradék 15 százalékát az állam vállalta. Becslések szerint az ELI 5000 család számára fog megélhetést biztosítani, a régióban pedig 2 milliárd forint többletjövedelmet generál, évente.

A szegedi tudásközpont működtetéséhez, fejlesztéséhez több száz mérnökre, informatikusra, fizikusra lesz szükség. Több mint százan dolgoznak majd magával a lézerrel. Tekintve, hogy a másik kutatóközpont is hasonló területről vonzza a szakembereket, nehéz elkerülni, hogy ne legyen munkaerőhiány. Osvay Károly, a projekt szakmai munkacsoportjának vezetője szerint az első időkben a szeniorkutatók, az intézetvezetők zöme minden bizonnyal külföldről érkezik majd. De Szabó Gábor reményei szerint a lézerkutató híre több, korábban külföldre szerződött kutatót hazacsábít. 

.