Ez az út a káoszba vezet
Felgyújtott kormányzati épületek, autók látványa kíséri a boszniai városokban a múlt héten kirobbant tüntetéseket. A demonstrálók az ország pocsék gazdasági helyzete miatt vonultak az utcára, a kilátástalanság hajtja a tüntetők jelentős részét. Majdnem két évtizeddel a boszniai háború lezárulta után az etnikailag megosztott állam a nemzetiségi pártok béklyójában vergődik, s emellett az uniós csatlakozás is a távolba vész. Mi lesz veled, Bosznia?
Közel 20 éve nem látott erőszakos cselekmények kezdődtek a múlt héten Bosznia-Hercegovinában. A Tuzlában pont egy héttel ezelőtt kitört tüntetés futótűzként terjedt át szinte az egész országra, köztük a fővárosra, Szarajevóra is. A délszláv háború lezárása óta legnagyobb és legerőszakosabb tömegmegmozdulás mérlege mostanáig mintegy 150 sérült a rendőrök és a tüntetők részéről is. Felgyújtott és kifosztott kormányzati épületek, a politikusok kocsijának felgyújtása, és folyóba gurítása, könnygáz és gumilövedék, kövek, Molotov-koktélok kísérik a tüntetéseket.
A 120 ezer lakosú Tuzla lakosságának mintegy tíz százaléka kezdett a múlt héten tüntetni, miután a város főbb munkaadó gyárai, sikertelen privatizációjuk után, valamennyien csődbe mentek, ezreket munka nélkül hagyva, akik közül sokan évekre visszamenően hiába várják fizetésüket. A tuzlai demonstrálókat a rendőrök a rövid összecsapás után nem tudták megfékezni, a megvadult tömeg áttörte a rendőrkordont és felgyújtották a helyi kormányzati épületet. Ez olaj volt a tűzre, az ország több városában is erőszakos megmozdulások kezdődtek.
Az éhség "dühbe fulladt"
A tüntetőket saját bevallásuk szerint a düh és a kétségbeesés vezette az utcára, amit az országuk gazdasági ellehetetlenülése mellett a jelenleg uralkodó politikai vezetéssel szembeni ellenérzésük táplál. A volt jugoszláv államok közül a legnagyobb munkanélküliségi rátával Boszniában lehet találkozni, úgy érzik, ez és a korrupció ellehetetlenítik őket. A megmozdulásokat döntően olyan, munkahelyüket elvesztő munkások és leszerelt katonák indították el, akik évek óta hiába próbálnak új állást találni, a tömegek a helyi híradások szerint ugyanakkor szimpatizálnak velük, etnikai, vallási és politikai hovatartozástól függetlenül, hiszen mindenki ismer olyat, akit érint a munkanélküliség.
"A szüleim és a bátyám is munkanélküli, hiába végeztem felsőfokú tanulmányokat, jelenleg pincérként dolgozom, a napi hét eurós fizetésemből élünk mindannyian" – mesélte el egy neve elhallgatását kérő fiatal nő, aki szerint amennyiben kitudódna, hogy nyilatkozott, elveszítené jelenlegi pozícióját is az étteremben. Az ilyen vélekedés általános, sokan úgy vélik, hogy a nyíltan a tüntetők mellé állóknak semmi esélyük nem volt eddig, ezért maradt mindenki csöndben éveken át.
"Ami sok, az sok"
Valamit azonban már ők sem nyelnek le. "Ami sok, az sok! A politikusaink olyan hosszú időn át uralkodtak rajtunk, szívták a vérünket, most rajtunk a sor, hogy megbuktassuk őket még az erőszak, véres események árán is" – olvasható egy szintén protestáló szarajevói fiatal nyilatkozata.
A február 5-én kirobbant tüntetések kezdetén azt követelték a boszniaiak, hogy rendeződjön sorsuk és életkörülményeik. "Követeljük, hogy mentsék meg azokat a cégeket, amelyeket még meg lehet, fizessék ki azokat a pénzeket, amelyekkel azok a vállalatok tartoznak alkalmazottaiknak, amelyek menthetetlenek és hogy a tuzlai vezetők bérét csökkentsék" – fogalmazta meg egy helyi szociális munkás.
Szarajevóban, ahol a kanton kormányának első embere a tüntetések kirobbanásakor még úgy nyilatkozott, hogy "a városban nincs ok az elégedetlenségre, itt nincsenek visszamaradt kifizetések", mára már Tuzla helyi vezetőjéhez hasonlóan lemondott. A szarajevói kormányzati épületet, amelyet szintén lángba borítottak a tüntetők, a következő graffiti is díszíti: "kit éhség sújt, az haraggal arat". Egyesek mindeközben odáig mentek, hogy az arab államokban 2011-től kezdve lezajlott arab tavaszhoz hasonlítják a boszniai tüntetéseket (boszniai tavasz), a helyi lapok pedig már azt találgatták, hogy vajon az ukrajnai demonstrációkhoz hasonlóan a boszniai tüntetések élére állhatna-e egy helyi Klicsko. A választ ugyanakkor meg is adják: Bosznia-Hercegovinában inkább sok Janukovics van, semmint egy igazi Klicsko.
Ki machinál kit?
Bosznia egyik vezető gazdasági elemzője, Zarko Papics úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi két évben ő már megjövendelte ezeket a demonstrációkat. Nézetét osztja Carl Bildt svéd külügyminiszter, aki korábban Bosznia nemzetközi főképviselője volt, ő úgy látja, hogy Boszniában a politikai elit hosszú éveken át nem a valós gazdasági problémák kiküszöbölésére fókuszált, ezzel mintegy teret adva a demonstrációk kirobbanására. Egyes kormányerők ezzel szemben úgy vélik, hogy a lázadások az ellenzék politikai machinációjának az eredményei az októberben tartandó választások eredményének befolyásolására.
Ennél kuszább már nem is lehetne |
A társadalmi elégedetlenség gyökere a rendkívül széttagolt és bürokratikus államberendezkedés, mely a boszniai háborút lezáró 1995-ös daytoni megállapodás öröksége. Azért, hogy a bosnyák, horvát és szerb etnikumokat megbékítsék, mindenki kapott egy szeletet a hatalom tortájából: van egy szövetségi szint, azalatt működik a szerb, illetve a bosnyák-horvát entitás, ennél lejjebb pedig vannak a kantonok. A szövetségi szinten három elnököt választanak – minden etnikum egyet –, akik rotációs alapon négy havonta váltják egymást. A boszniai parlamentnek emellett két kamarája van, a nemzetiségi arányokat itt is figyelembe veszik. A már így is igen szétdarabolt államigazgatásra még rájönnek a megyék szerepét betöltő kantonok, amelyek széles jogkörökkel rendelkeznek, saját kormányuk, parlamentjük, rendőrségük is van. A kilenc tagú alkotmánybíróságba az Emberi Jogok Európai Bírósága jelöl három tagot. Ha még mindez nem lenne elég, ott van a nemzetközi közösség boszniai főképviselője, aki szinte teljhatalommal rendelkezik a daytoni szerződés betartatására vonatkozólag: bármilyen közhivatalnokot elmozdíthat, aki véleménye szerint jogszabályba ütköző dolgot tesz. Természetesen szövetségi, entitási, kantoni szinten az etnikumok pártjai vannak jelen, a széttagolt közigazgatásra ez még egy újabb politikai réteget is felvisz. Nem érti, elveszett a részletekben? Pont ez a baja a boszniai embereknek is, akiknek már elegük van abból, hogy ez a politikai zsákutca, és a borzasztó bürokráció – csak a bosnyák-horvát entitásban 150 miniszter van – megfojtja országukat. |
Az ellenzék és maguk a tüntetők szerint is nevetségesek a vádak, a népet az évek óta tartó nagyfokú elégedetlenség egyszer csak egységbe tömörítette. A mostani lázadások egyik előzménye lehet az a tavaly nyári tüntetéshullám is, ahol azok a szülők hallatták a hangjukat, akik nem tudták újszülötteik egészségi számát regisztráltatni.
Az erőszak csillapodása valószínűleg az eddig már elért eredményeikhez is köthető, hiszen a tíz fennálló kanton vezetői közül négyen már lemondtak, a demonstrálóknak pedig nem titkolt szándéka, hogy addig folytatják a forrongást, amíg mindegyik megteszi.
Stagnáló gazdaság, magas munkanélküliség
Nem csoda, hogy robbant a társadalmi elégedetlenség, egyes diplomaták, szakértők nem is lepődtek meg rajta. A boszniai munkanélküliségi ráta a hivatalos adatok szerint 40 százaléknál is nagyobb, az állástalanok aránya különösen a fiatalok körében még ennél is magasabb lehet: minden második 25 év alattinak nincs munkája. A hivatalos statisztikák ugyanakkor túlozhatnak, mivel a boszniai szürkegazdaság aránya a 2000-es évek elején 30 százalék körüli szintjéről még mára sem tudott a GDP 18-22 százalékánál lejjebb menni, így a munkanélküliségi ráta is alacsonyabb lehet – az Európai Unió például 28 százalékot tekint valós adatnak.
Probléma még az is, hogy a gazdaság az utóbbi években stagnált, a 2009-es 2,9 százalékos GDP-zuhanás óta szinte nem volt elmozdulás. Tavaly is alig 1 százalékos volt a növekedés, ami ilyen mélyről induló gazdaság esetében igen alacsony felzárkózási sebességet jelent, 2005 óta az uniós átlag 25 százalékáról csak négy százalékot tudott felfelé ugrani Bosznia-Hercegovina.
A gazdaság lanyha teljesítményét a külföldi befektetések is egyre kevébé képesek megtámogatni. Míg 2007-ig dinamikusan növekedett az országba beáramló külföldi működőtőke (FDI) – 2007-ben tetőzött 1,3 milliárd euróval – addig azóta folyamatos a csökkenés, illetve stagnálás a boszniai-hercegovinai jegybank adatai szerint (a legnagyobb külföldi befektető Ausztria, a külföldiek pedig leginkább a feldolgozóiparba, bankszektorba öntötték a pénzt). A rendkívül bonyolult bürokrácián pedig úgy tűnik, egyre kevesebb cég szeretné átküzdeni magát, így kevesebb FDI is érkezik az országba, mely a befektetők számára egyelőre egyáltalán nem vonzó.
Problémát jelentenek a bérek, melyek az egész régióban rendkívül alacsonyak a nyugat-európaiakhoz képest. A legutóbbi hivatalos adatok szerint a boszniai nettó átlagfizetés 430 euró körül van (körülbelül 130 ezer forint), a minimálbér ugyanakkor ennek kevesebb mint a fele.
A politikai káosz mindeközben már az uniós előcsatlakozási források felfüggesztését is eredményezték, a 2013-as évre 47 millió eurót zároltak Brüsszelben, és egyelőre szünetelnek a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló pénzügyi támogatások folyósításáról szóló egyeztetések is,ami több száz millió euró forrást jelenthetne a balkáni államnak. Erre a pénzre komolyan szükség lenne, hiszen külföldi tőke híján egyedül az uniós pénzek nyújthatnának támaszt a gazdasági növekedéshez.
Világos uniós menetrend kellene
Véget kell vetni a zéró összegű játszámak – fejtette ki Valentin Inzko, a nemzetközi közösség boszniai képviselője nemrég az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt. Vagyis itt az ideje, hogy a különböző etnikai, vallási csoportok ne csak a saját érdekeiket nézzék, hagyják abba a szüntelen frakciózást és tudjanak kompromisszumot kötni is. A nacionalista-kártya folyamatos kijátszását is vissza lehetne szorítani, a nemzeti érzelmek ismételt felkorbácsolása csak rontani tud a helyzeten.
| Előrehozott választások lesznek |
| Bosznia-Hercegovina horvátok és bosnyákok által lakott részében az ottani kormányzat a tüntetésekre reagálva előrehozott választások kiírása mellett döntött – októberben amúgy is az urnákhoz járultak volna a helyiek –, ám a Bosznia-hercegovinai Föderáció kormánya a választások megtartására pontos dátumot még nem tűzött ki. |
Míg a Balkánon szinte nem marad olyan állam, mely ne kapna egyértelmű uniós perspektívát, addig Bosznia-Hercegovina – talán Koszovóval együtt – kakukktojás a térségben. A volt jugoszláv tagköztársaságok közül Szlovénia és Horvátország már az EU tagja, Szerbia, Montenegró, Macedónia pedig hivatalosan is tagjelöltek (Albánia hamarosan az lehet), addig Bosznia még a tagjelöltségtől is messze áll, egyelőre csak potenciáls tagjelölti státuszt élvez az állam.
Az uniós országok, diplomaták számára a mostani tüntetéshullám ébresztő lehet: a boszniai puskaporos hordót a 90-es évek háborúja után sem sikerült teljesen hatástalanítani, a problémák nem tűntek el. William Hague brit külügyminiszter szerint az EU-nak nagyobb mértékben kellene Bosznia-Hercegovinának segítenie az uniós tagság elérésének érdekében, ám Carl Bildt svéd külügyminiszter úgy véli, előbb a boszniaiaknak kell rendet rakniuk saját házuk táján, a politikusok oldják meg előbb a bajokat, hiszen a helyi politikusok a felelősek a helyzetért, az EU majd ezután léphetne esetleg be.
Bármelyik opció is lehet a járható út, az biztos, hogy a régióban Bosznia-Hercegovina pár éven belül az egyedüli olyan állam maradhat, mely nem tartozik majd EU-hoz. Az uniós tagságért ugyanakkor még sokat kell tenni, hiszen az EU szerint az ország alig haladt a Brüsszel felé vezető úton az utóbbi években, miközben a többi balkáni állam szinte száguld. Mindez a boszniai emberek számára sem mutat kedvező jövőképet, a kilátástalan helyzetben pedig sokan a társadalmi elégedetlenség fizikai eszközeihez is nyúlhatnak.
Más államokra is átterjedhet az elégedetlenség?
A gazdasági helyzet a Balkán más államaiban sem a legjobb, elég csak a friss uniós tag Horvátországra gondolni, ahol szintén magas, 18 százalékos a munkanélküliség és a gazdaság is stagnál. Vezető szerbiai és horvát politikusok ezért is igyekeztek múlt vasárnap nyugalomra inteni, és felhívni a feleket arra, hogy tartózkodjanak az erőszaktól. A boszniai szerb entitás vezetője ugyanakkor jól odaszúrt egyet a tüntetőknek, mivel szerinte a demonstrációk célja a Szerb Köztársaság destabilizálása és a nemzetközi közösség még nagyobb arányú bevonása Bosznia-Hercegovina belügyeibe (a boszniai szerbek is tüntettek eközben, ám a pár száz ember csak békésen felvonult Banja Lukában). Zoran Milanovics horvát kormányfő a horvát többségű Mostarba látogatott el, ahol szintén nyugalomra intette a feleket, ám megjegyezte, hogy a demonstrációk amiatt történtek, hogy az EU nem tudja, hogy mit kezdjen Boszniával.
Az viszont biztos, hogy ha nem is Horvátországban, de Montenegróban már megmozdult valami, a közösségi médián keresztül több csoport is szerveződik, mely szombatra szervezett tömegdemonstrációt Podgoricába. A szerbiai Belgrádban pedig több százan Bosznia melletti szolidaritásból tüntettek hétfőn.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
