A túlfizetett(nek tartott), devizahiteléből visszajáró pénze után nyomozó kolléga ismét akcióba lendült, a napokban ugyanis újabb, számára egyértelműen nyerő hírek jelentek meg a sajtóban. Ezekből – talán nem is minden alapot nélkülözve, legalábbis ő így gondolja – arra jutott, hogy egyre biztosabb a közeli pénzeső. A köztársasági elnök a bankok ágálása ellenére aláírta a a hitelek elszámolásáról szóló törvényt, amit már ki is hirdettek. A jegybank pedig bejelentette, hogy 3 milliárd eurót kínál fel a kereskedelmi bankoknak a – jelen állás szerint átvágott – hiteleseik kifizetésére.

Egymás után jöttek a milliós visszautalásokról szóló különféle kalkulációk, cikkek, “egyre jobban néz ki a matek”, gondolta emberünk. Szorgalmasan elolvasott a kilátásban lévő nagy szakítással összefüggő szinte minden híradást, s úgy vélte, meglepetés nem érheti, minden jel arra mutat, hogy hamarosan házhoz áll a komolyabb összeg. Sőt, ehhez képest talált pénznek számít, hogy a minap beesett egy hír az autó megvásárlásakor kérés nélkül, kötelezően a nyakába sózott – s mint utóbb kiderült, finoman szólva sem a legkedvezőbb konstrukcióban összehegesztett – casco biztosításról, illetve arról, hogy ennek díját ugyancsak szabálytalanul számolták fel kamatfelárként. „Egyre jobban alakulnak a dolgok, kár, hogy nem vettünk több extrát az autóhoz. Fűtött ülés, bőrkormány, mit kormány, bőrülés, hm? Az igazi a kombi lett volna kétezres motorral, összhajtással” – már-már kezdte bánni akkori „józanságát és mértéktartását”.

Celebbisztró helyett csak egy apró söröző

Ezúttal egy másik kerületben kereste fel a bankot, amelynek akkori lízingcégével kötötte a mostanra váratlanul igencsak gyümölcsözőre fordult üzletet. „Ez menőbb hely lehet, mint az első kerületi bolt” – konstatálta, hogy a korábbi töküres fiókkal szemben itt rajta kívül ketten vártak, és 3 ügyfél pedig éppen foglalkoztatja a szakembereket. Mondjuk, itt nincs a bankkal szemben közepesnél jobban felkapott celebbisztró, csak egy egyszerű söröző, de az is messzebb. Igaz, pult kilenc is volt, de nem sokkal ebédidő előtt esett be, így nem volt meglepve a gyenge kihasználtságon.

Stiller Ákos

Vajon őket is a mikor és mennyi érdekli? – morfondírozott magában.

Beforgatott devizahitelesek pénzének visszaadása gomb itt sem volt az ügyfélirányító masinán, azaz maradt a lakossági autólízing – az agrárhitel nem játszott, nem lett volna értelme). Gyenge félóra várakozás – bár sorszáma és az ügyfélirányító tábla szerint pont ő következett volna – után sorra is került (igaz, közben ketten is beelőztek, akik utána téptek számot), de az első próbálkozás kudarcba fulladt. „Tartótisztje” ugyanis új belépő, „sajnos semmit nem tudok a hitelekről”. Szerencsére épp megürült egy tapasztaltabb szakember pultja, az új belépő átirányította,

nem sokat tudunk a devizahitelek visszafizetéséről,

indult egyből a hárítás. Puff neki. Nem hagyta azonban ennyiben a kolléga, „jó, de azért lenne néhány kérdésem”. „Rendben, de a törvény november elsején lép életbe, addig semmi konkrétumot nem tudunk mondani sem arról, hogyan számoljuk ki a visszajáró összeget, sem arról, hogy mikor kaphat pénzt. Majd, ha a közlönyben megjelenik a jogszabály.

De ne jöjjön november másodikán, mert ez egy hosszú folyamat, képzelje el, mennyi hiteles van.

„Kár, pedig már akartam kérdezni, hogy másodikán mikor nyitnak” – de ezt inkább mégsem kérdezte meg a kolléga.

Az újabb fióklátogatás előtt az addig csak erősen hiányosan rendelkezésre álló dokumentáció újabb megkerült darabokkal bővült, csaknem teljessé válva, annyira azért nem, hogy kiderüljön, pontosan mennyibe is került az autó. Az ugye már kiderült, hogy 2009 végéig 2,662 millió forintot nyelt be az autókaland. Az újabban fellelt dokumentumok egy évvel közelebb vittek a valós összeghez, ezek szerint 2010 végén már több mint 3,45 milliót utalt át a lízingcégnek a kolléga. Ne feledjük, mindjárt az ügylet legelején kiköhögött 300 ezer forint készpénzt és 600 ezerért számították be régi – amúgy karcmentesnek éppen nem mondható, de kifogástalanul szolgáló – meglévő járgányát („az uzsorások, csak 6 éves volt, milyen jól hasított”). Mindehhez még bátran hozzá lehet tenni legalább 390 ezer forintot – ennyit ugyanis még össze tudott szedni az itt-ott felbukkanó sárgacsekk-feladóvevényekből. Az utolsó, 2011-es hónapokra esett a legmagasabb havi törlesztőrészlet is, 68 421 forint – az első 46 288 forint, a legkisebb pedig 44 049 forint volt.

Egyszerű levélben értesítenek?

Ezen a ponton adódott az első komolyabb kérdés, ami nagyjából meg is fogta a banki alkalmazottat. „Tudnak adni a kivonatokról, vagy legalább az éves összesítőkről egy másolatot, hogy kiderüljön, végül is mennyibe került az autó?” “A havi befizetésekről biztosan nem, az éves összesítőkről talán, de azt nem tudjuk, a lízingtől kellene megkérdezni.” Aha, besétált az ügyintéző a csapdába, most jön a mondás:

De hiszen a lízingcég csaknem két éve megszűnt. Akkor honnan lehetne megtudni mégis?

„Hát, a lízingtől, de azt én nem tudom, hogy mit dokumentáltak és hogyan” – vágta ki a rezet a tapasztalt bankár. Nocsak, ez így fog menni? Kiderült, hogy a megszűnt lízingcég szerződéseit átvette egy, az egész beszélgetés alatt normálisan meg nem nevezett egység (osztály, főosztály, ki tudja, mi?).

Jó, akkor fel lehet hívni őket?

Nem tudom.

Jó, akkor lenne még egy kérdés. Az már korábban kiderült, hogy miután hatályba lépett a jogszabály, lezárultak a peres eljárások, a bank kiszámolta, hogy mennyit akar visszafizetni, értesítik a szerencsés delikvenseket.

Hogyan értesítenek?

Levélben.

Milyen levélben?

Egyszerű levélben.

Nem ajánlott levélben?

Nem hinném, egyszerű levélben.

Ez nem túl jó hír, a kollégát már számos kellemetlen meglepetés érte ajánlott levelekkel kapcsolatban, amikről nem is hallott, vagy épp ellenkezőleg szépen aláírva „átvette” őket. Ez valószínűleg erősnek bizonyulhatott, mert a banki szakember utóbb próbált jelentősen enyhíteni e kijelentésen: „nem tudom, mit fog tartalmazni a jogszabály, így azt sem, hogy ajánlott küldeményben értesítik-e”. „De tudja, mit, megkérdezem, hátha van, aki többet tud.” Telefon, de e tárgyban a telefon sem tudott sokkal többet. Egy emailcím azért beesett: lizing@....hu, „ide érdemes levelet írni bármilyen kérdéssel”. Hivatkozni kell a rendszámra vagy a szerződés számára – mondjuk, ha pont az nincs meg, úgy nehéz. Szerencsére a rendszámot általában megjegyezzük.

MTI / Kallos Bea

Januárban vagy februárban jöhet a pénzeső

Annyi azért kiderült, hogy legalább pár hét szükséges a kolléga markát remélhetőleg minél korábban ütő összeg kikalkulálásához.

De mégis, mikor lehet tudni, hogy mennyi lesz?

Maradjunk annyiban, hogy valószínűleg még idén ki tudjuk számolni.

És mikor kaphatom meg?

Január-februárban lehet, de inkább februárban.

Na, ismét egy újabb – igaz kicsi – lépés. Jött még annyi tudnivaló, hogy ha valaki elköltözött, vagy bármilyen más adata megváltozott, az ő felelőssége bejelenteni a banknak, lízingcégnek, miegymásnak – 8 napon belül.

Ekkor a zsurnaliszta arra gondolt, milyen jó, hogy semmi sem változott, nem lett új telefonszáma, nem költöztek – pedig időnként felvetődött –, ő tuti elfelejtette volna bejelenteni, ‘oszt várhatná a mennyiről szóló levelet, lehet, úszna az egész találtpénz-program. Pedig a kormány hogy akarja.