szerző:
Gyenis Ágnes

Vajon miképpen vélekedik magyarországi jelenlétükről a CIB olasz tulajdonosa, miután friss tavalyi mérlegük szerint a budapesti leány a csoport 4,6 milliárd eurós veszteségének a tizedét hozta? – kérdeztük Ignacio Jaquotot-t, a leánybanki divízió vezetőjét.

HVG: Március végén új növekedési pályát hirdettek meg. Milyen szerepet szánnak ebben a kelet-közép-európai leányoknak?

Ignacio Jaquotot: Szembenéztünk a veszteségeinkkel, s ez csapódott le az éves beszámolóban: nagyrészt a válság miatt szükségessé vált egyszeri, jelentős goodwill-leírást szenvedtük el. Ugyanakkor a most elfogadott új üzleti stratégiánk arra épít, hogy az Intesa Sanpaolo a legtőkeerősebb bank Európában, izmosabb, mint a spanyol, a francia vagy a német konkurencia. Fő piacunk változatlanul Olaszország, a második legfontosabb azonban a közép-európai régió, amelyben a visegrádi államok állnak a fókuszban. Közülük a magyar és a szlovák piacon szélesebb körben, lakossági ügyfeleknek is szolgáltatunk, míg cseh és lengyel területen főképpen vállalatoknak. Úgy látjuk, Horvátországban, Szerbiában és Szlovákiában megfelelő a működésünk, ám Boszniában, Romániában vagy Albániában át kell gondolnunk, hogyan lehetnénk nyereségesebbek. És persze Magyarországon is. Ukrajnából kivonulunk, Oroszország viszont stratégiai partnerünk. Az utóbbival szembeni nemzetközi pénzügyi embargókat még nem érezzük.

– Magyarországot is azon államok között említette, ahol átgondolják a stratégiájukat. Egy éve még úgy tűnt, kivonulnak innen, ami egybeesett a „nemzeti bankrendszert” sürgető – a hétvégi választásokon újra felhatalmazást kapó – kormányfő nyilatkozataival. Mi változott?

– Már tavaly decemberben, miután az anyabank élére új vezérigazgatót neveztek ki, leszögeztük, hogy maradunk, mert Magyarország kulcsfontosságú. Valóban új elképzeléseink vannak az itteni működésről, de azok nem a zsugorításról, hanem a fejlődésről szólnak, amit tőkével is megtámogattunk, s áprilisban munkába állt Simák Pál, az új magyar vezérigazgató is.

©

– Elegendő ok az optimista szemléletváltásra, hogy a 2012-es 152 milliárdos veszteség után tavaly „csak” 137 milliárdos mínusszal zárt a CIB, amely a leányok közül a legnagyobb, félmilliárd eurós kockázatos hitelállományt kezeli? A magyar atmoszféra nem kedvez a pénzintézeteknek, a versenytársak is komoly deficitet vagy a korábbiaknál soványabb nyereséget könyveltek el.

– Soha nem kritizálunk egy-egy államot. Valóban, nagyon magas a veszteségünk Magyarországon, de 2014-et már a fordulat évének tekintjük, és várakozásaink alapján fokozatosan újra nyereségessé válunk. Félreértés ne essék, bankvezetőként nem optimista vagyok, hanem realista, aki kockázatokat elemez. Ám az egyszerűen nem fér a fejembe, miért nem sikertörténet a magyaroké. Az ország kitűnő helyen, Európa szívében fekszik. A magyarok tehetségesek, intelligensek, képesek keményen dolgozni, annyi példát láttam arra, milyen sikeresek külföldön. Tény, hogy az a növekedési modell, amit korábban választottak, a nyakló nélküli hitelexpanzió, az ingatlanspekuláció, a gyorsan nagyra nőni vágyás nem volt hosszabb távon megalapozott, s a válság hatására hamar kipukkadt.

– Alátámasztják-e a mégiscsak optimista verziót a Matolcsy György jegybankelnökkel folytatott tárgyalásai?

– Az eszmecserét nem kommentálhatom. De annyit elmondhatok, alapvetően arról beszéltünk, hogy Magyarországnak – ahol az állam és az ügyfelek is eladósodottak – növekednie kell, és hogy ehhez mivel járulhat hozzá a jegybank, s mivel mi. Élveztem a találkozót, és amellett, hogy Matolcsy úr intelligens személyiség, érdekes, jegybankároknál – pozitív értelemben – szokatlan humorérzékről is tanúságot tett.

– Mennyire segítheti ezt elő az MNB itteni bankárok által nem kevés szkepticizmussal fogadott, erőltetett növekedésihitel-politikája?

– Biztosan hasznos lesz, főleg a kisebb cégeknek. De idő kell, amíg a pénzintézetek és a vállalatok befogadják. A magyar bankrendszer az Európai Unió átlagához képest még mindig nagyon alacsony szintű: az uniós bankrendszerek mérlegfőösszege átlagosan több mint a háromszorosát teszi ki az államok GDP-jének, míg Magyarországon ez az arány mindössze 80 százalék. A betétek az unióban átlagosan a GDP 180 százalékára rúgnak, míg Magyarországon ennek még a harmadára sem. Emellett a külföldi befektetők aktivitása is meglehetősen csekély. Az áttöréshez kiszámítható üzleti környezet, stabil intézményi háttér szükséges, hogy ki lehessen használni az ország természetes előnyeit. Egy külföldi tőkebefektetőnek biztosnak kell lennie a szabályozásban, a törvényekben, egyébként hogyan készítsen üzleti számításokat, előrejelzéseket?

– Csakhogy a magyar vállalkozások jelentős része akkor sem igényel fejlesztési kölcsönt, ha a bank olcsón adna. Mit tehetnek a felfutásért a hitelezők?

– Persze hogy egy magánvállalkozás nem fektet be, ha nem látja, hogy érdemes bővítenie a termelését, mert lesz iránta kereslet. De Magyarország stabil része az EU-nak, nyitott gazdaság, ahol a belső piac ugyan szűk, de támaszkodhatnak az exportra. A cégek hitelfelvételének ösztönzése pedig a kamatoktól is függ.

– Ezek szerint pozitívan értékeli az MNB folyamatos kamatcsökkentését azzal együtt is, hogy részben emiatt gyenge a forint?

– Az MNB kamatpolitikája hatásos, van benne belső logika. Az exportnak kedvez, igaz, az export függ az importtól, amit viszont megdrágít a gyenge forint. A jegybanknak az együttes hatást kell elemeznie. E politika alacsonyan tartja az inflációt, megteremti az árstabilitást. Számunkra azonban egy ország árfolyam- és kamatpolitikája adottság, nem feladatom, hogy értékeljem.

– Meddig tart az Intesa Sanpaolo toleranciája? A devizaadósok által felhalmozott megadeficiten előbb-utóbb osztozniuk kell a bankoknak, az adósoknak és az államnak. Páratlan tőkeerő ide vagy oda, mennyit visel még el a CIB?

– Hatalmas gond ez a magyar lakosságnak, és nincs rá jó megoldás. Egyetértek vele, hogy a bankoknak részt kell vállalniuk a megoldás kialakításában, de természetesen a mi szempontunkból is racionálisan. Ám bárhogyan is döntsön a leendő magyar kormány, abban nem lehet kompromisszumot kötni, hogy nem szabad szétzilálni a bankrendszert, el kell kerülni a piacrombolást. Sokan kritizálják a bankokat, azt hiszik, szebb lenne az élet nélkülük, de elfelejtik, hogy bankok nélkül nincs gazdasági fejlődés.

– Mégis, hol a határ, ameddig a CIB tulajdonosa elviseli a tartósított banki különadót, a tranzakciós illetéket vagy a növekvő jegybanki büntetéseket?

– Senkinek nem lehet célja ilyen határok elérése. Miközben kifizetjük a hatóság által ránk rótt kötelezettségeket, biztos vagyok benne, hogy a CIB betartja a törvényeket. Hosszú távon gondolkodunk, nem pár évben. Itt vagyunk már két évtizede, otthon pedig több száz éves a történetünk. Örültünk békeidőknek, és túléltünk háborúkat is; ezen is túl leszünk majd.

GYENIS ÁGNES / MILÁNÓ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.