Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Munkaruha híján saját civil öltözetükben dolgoznak a kéményseprők több megyében, miután cégük sanyarú anyagi helyzete miatt nem futja effajta „luxusjuttatásokra”. Igaz, a kormány annyiban igyekezett megkönnyíteni boldogulásukat, hogy áprilistól már a vegyes tüzelésű lakásokban is csak évente egyszer kell ellenőrizniük a kéményeket, nem pedig kétszer. Vagyis a választási kampány fő elemévé avanzsált rezsicsökkentésnek hamar meglesz a lakosság körében érzékelhető sajátos következménye, amennyiben a lazább szakmai kontroll miatt gyakoribbá válhatnak a füst- és szén-monoxid-mérgezések. Utóbbiak amúgy is szaporodnak, történetesen azóta, hogy tavaly az első félévben már sok helyen alig akarták beengedni a kéményseprőket, mivel a lakók a beharangozott tarifacsökkentésre vártak. Ami pedig a rezsiharc céges áldozatait illeti, az ősellenségnek kikiáltott multinacionális energiacégek helyett elsőként a többnyire magántulajdonban lévő kis, hazai kéményseprő cégek adták fel a küzdelmet: július 1-jétől hét megyében, 842 településen áll le ez a közszolgáltatás.
Kéménysprő munka közben. Profittisztítás
Horváth Szabolcs
Míg más lakossági szolgáltatások tarifáit jellemzően 10–20 százalékkal vágták meg tavaly, a kéményseprés alapdíja július 1-jétől lényegében megfeleződött. A korábbi négyezer forintos normaösszeget – amelyből adott szorzószámokkal kalkulálták ki egy-egy munka díját – kétezer forintra csökkentették. Ráadásul a vágás, ellentétben az áram-, a gáz- és a vízszolgáltatással, nemcsak a lakossági árakra vonatkozott, hanem az ipariakra is. Így ma már nagyjából annyiba kerül a kéményellenőrzés, mint egy doboz cigaretta – a fogyasztók mindössze évi egy-két ezer forintot spóroltak a cégeket bedöntő árcsökkentéssel. Csakhogy amíg a jellemzően önkormányzati tulajdonban lévő távhőcégeknek 50 milliárd forintos állami mentőövet dobott a kormány az erőltetett tarifacsökkentésből adódó veszteségeik kompenzálására, a kéményseprő cégek közül alig néhányan kaptak segítséget az önkormányzattól, például Borsodban és Budapesten. Utóbbi volt a legbőkezűbb: tavaly 500 millió, az idén 1 milliárd forinttal segítette ki a tulajdonában lévő Főkétüsz Kft.-t. Ehhez képest aprópénz, hogy a mintegy hatvan hazai kéményseprő cégnek összesen 100 millió forint apanázst adott a kormány.
„Könnyebben húzzák le a rolót a magántulajdonú cégek, az önkormányzatiak még próbálkoznak pár hónapig, ők kirendeltségeket vontak össze, és sok száz dolgozót bocsátottak el. Ez pedig azért is abszurd, mert jövő januártól pluszfeladatok tömkelegét testálták ránk: a lakásokban, házakban lévő gáztüzelésű készülékek komplex vizsgálatát is el kell végeznünk. Így a most leépített szakembergárdát néhány hónap múlva megpróbálhatjuk visszacsábítani” – mondja Vidra Zoltán, a Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestületének elnöke. A törvény szerint a katasztrófavédelemnek kell kijelölnie új közszolgáltatót azokon a területeken, ahol a korábbi kéményseprő cég bedőlt, és az ehhez szükséges forrásokat pótolnia kell az államnak. Ez a pótlás még egyetlen helyen sem történt meg, pedig az év elején már számos baranyai és csongrádi településen volt szolgáltatócsere. „A saját területünk ellátása is nehézségeket okoz. Csak a szolgáltatás minőségének rovására tudtuk csökkenteni a költségeinket, jelenleg ingatlaneladásokból tartjuk fenn valahogy magunkat” – mondják a legnagyobb hazai kéményseprő cégnél, a többségi állami és kisebbségi önkormányzati tulajdonú, kecskeméti központú Filantróp Kft.-nél.
Horváth Szabolcs
Kisvállalkozások tucatja mehetett csődbe a kormányzati intézkedésekkel sújtott áram- és gázcégek alvállalkozói közül is. Elsőként ugyanis a jellemzően „gebinbe” adott karbantartásokat, fejlesztéseket hanyagolják el a szolgáltatók, miután a rezsicsökkentés következtében kénytelenek felélni tartalékaikat. Az EDF Démász Zrt. például 200 munkatársától és több alvállalkozójától vált meg, utóbbiak mintegy 500 dolgozót foglalkoztatnak. „Középtávon, négy-öt éven belül komoly ellátásbiztonsági problémákat fog felvetni, hogy nem jut elegendő forrás a hálózat fejlesztésére, karbantartására” – mutat rá Drucker György, az energiainfo.hu vezető elemzője. Az energiacégek korábban évi 50-60 milliárd forintot költöttek beruházásokra, ám attól a pillanattól, hogy ezek megtérülése lenullázódott, nem erőltetik a fejlesztéseket, inkább mentik, ami menthető. „Ha az autóipari beruházókat kezdi szorongatni a kormány, nekik csak néhány hónapra van szükségük, hogy a gyárat konténerekbe rakják, és elköltözzenek. Az energiacégek azonban nem tudják bepakolni erőműveiket és csőhálózatukat, a kormány ezzel él vissza” – mutat rá a patthelyzetre Drucker. A legtöbb cég az utóbbi években már veszteséget termelt, mégis osztalékot fizetett – eredménytartalékából. Az ily módon kivett összegből már sem beruházás, sem többletfoglalkoztatás nem lesz.
Gigaveszteséget, mínusz 21 milliárd forintot hozott össze tavaly a gázcégeit az MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-nek értékesítő E.On Hungária Zrt., ám áramcégeiből még ki tudott venni osztalékot. Jól megcsapolta az eredménytartalékát az Elmű–ÉMÁSZ-cégcsoport is, amivel energiahivatali vizsgálatot is kiérdemelt, de az EDF Démász francia tulajdonosa sem hagyja a cégben a megtermelt profitot (lásd táblázatunkat). Miközben a „pénzkitalicskázás” miatt méltatlankodik az állam, részvényesként maga is épp ugyanezt teszi: a nemrég részben az MVM tulajdonába került, részben a fővárosi önkormányzat érdekeltségébe tartozó Főgáz Zrt.-nél felhasználták az eredménytartalékot is osztalékfizetésre, a hálózati leánycég, a Főgáz Földgázelosztási Kft. esetében pedig a teljes nyereséget kivették a cégből a tulajdonosok.
A hangzatos kormányzati propagandával szemben a rezsicsökkentés nem a rászoruló rétegnek segített. Bár európai összehasonlításban látványosan olcsóbb lett a lakossági energia – a hazai fogyasztók az uniós átlagnál 35–40 százalékkal fizetnek kevesebbet –, a különféle felmérések mind azt mutatják, hogy a rezsicsökkentés valójában csak a társadalom sokat fogyasztó felső tizedében csökkentette érzékelhetően a kiadásokat. Az alsó jövedelemkategóriákban inkább nőttek a megélhetés költségei, például a közvetett adók elburjánzása miatt. „Lényegében annyi történt, hogy az energetikai infrastruktúra lerohasztása árán egy kis pénz terelődött az élelmiszer-kiskereskedelem feltuningolására” – foglalta össze a történéseket Drucker. Az azonban rejtély, hogy a majdani nonprofit közmű-szolgáltatási feladatokat várhatóan elnyerő MVM milyen forrásból fogja fenntartani és fejleszteni az infrastruktúrát. Az MVM-et már tavaly is 71 milliárd forinttal kellett kistafírozni az E.On-ügylethez, hogy az év végén pozitív eredményt tudjon felmutatni.
Még rejtélyesebb Németh Lászlóné volt fejlesztési miniszter közelmúltbeli megnyilatkozása, mely szerint az ipari rezsicsökkentés feltételeinek megteremtéséhez létre kell hozni a nonprofit közműszolgáltatást. Az eddigi tarifacsökkentéseket szakértői becslések szerint 25–30 százalékban a keresztfinanszírozás révén tudták kigazdálkodni. Ráadásul a kormány mentesítette a lakossági fogyasztókat az alól, hogy áramszámlájukban hozzájáruljanak a megújuló energia magasabb költségéhez – tavaly óta ezt csak a vállalkozásoknak kell megtenniük. Az MVM viszont, most már gáznagykereskedőként, akár dömpingárakkal is operálhat, amivel jelentős számú vállalkozást csábíthat magához. Ezt az is segíti, hogy az E.On bekebelezésével hozzájutott a nyugat-európai irányból gázt szállító HAG-vezeték kapacitásának nagyobb részéhez. Így olcsóbban vásárolhat gázt, mint az Oroszországgal kötött hosszú távú szerződés alapján. A kérdés csak az, mekkora költségvetési áldozat szükséges ahhoz, hogy egy nonprofitra beállított üzleti modellt finanszírozni lehessen.
G. TÓTH ILDA
