A Magyar Telekom (MT) lakossági gázpiaci kivonulása érdemben nem oszt, nem szoroz a kialakult helyzetben a gázpiacon, hiszen a MT mint lakossági földgázszolgáltató csak egy pici, marginális szereplője a szektornak. Ami az engedélye visszaadásából látható, az mégsem lényegtelen, mivel egy lépéssel megint közelebb kerül a rendszer ahhoz, hogy a nemzeti nonprofit közműszolgáltató részeként működő Főgáz legyen az egyedüli egyetemes – lakossági – földgázszolgáltató Magyarországon.

Kettő maradt

Az, hogy az MT visszaadja az engedélyét – arra hivatkozva, hogy a rezsicsökkentésekkel veszteségessé vált számára a szolgáltatás – néhány ezer ügyfelet érint csupán egy több mint 3 milliós szereplővel működő rendszerben. Jóllehet egyetlen fogyasztó ellátása is számít – hisz az energiahivatalnak éppen az a legfőbb feladata, hogy egyetlen jogosult fogyasztó se maradhasson szolgáltató nélkül –, az elmúlt időszakban az MT-nél jóval nagyobb egyetemes szolgáltatók is döntöttek már az engedélyük visszaadása mellett.

Előbb a mintegy 750 ezer ügyfelet kiszolgáló GDF Suez (amely nemcsak a lakossági, hanem a piaci szegmensből is kivonul, közel 10 százalékos piaci részesedését átadta a MET-nek), majd április végén a 600-650 ezer egyetemes fogyasztót ellátó E.On közölte: részéről ennyi volt, befejezné az egyetemes földgázszolgáltatást. Jóllehet, az MT a lakossági piacon méretét tekintve legfeljebb a mondat végi pontnak felel meg, döntése mégis azt húzza alá ismét, hogy ez a szektor hamarosan kétszereplőssé válik. Marad az állami tulajdonú Főgáz, és az olasz kézben lévő Tigáz.

Az ENI mondja meg

A lakossági földgázszolgáltatás 2008 óta masszívan veszteségtermelő, amelynek több oka van. 2010 után bevezették a szektorális különadókat, a fogyasztói árakat befagyasztották, plusz teherként jött a közműadó, majd a háromlépcsős rezsicsökkentés (2013 elejétől kezdve 10, 11,1, és végül 6,5 százalékos volt a lakossági gázár csökkentése). Jelen pillanatban az állami tulajdonban levő Főgáz mellett csak a mintegy 1,2 millió lakossági és közüzemi fogyasztót ellátó magánszereplő, a Tigáz maradt a piacon.

Ez azonban akár napokon belül múlt idővé válhat, mivel ez a cég is bedobhatja a törölközőt.

A hivatalos verzió szerint a cég tulajdonosa, az olasz ENI továbbra is kitart, marad. Az mno.hu iparági forrásokra hivatkozva viszont azt írta, hogy ha a Tigáz az állami tulajdonú MFGK-tól (mely az MVM gázipari kereskedőcége) múlt pénteken megkapott, úgynevezett kötelező felajánlás során megadott árral nem elégedett, akkor ez a kétpólusú térkép tovább egyszerűsödik.

Bár a Tigáz már megadta a választ a kérdésre, az jelenleg nem publikus. A Tigáznak mindenesetre egyáltalán nem érdeke egy olyan megajánlott nagykereskedelmi ár, amely meghaladja az eddigi köbméterenkénti 91 forintos szintet. Ám a cég akár elfogadta az MFGK árajánlatát, akár nem, abból még nem következik automatikusan az, hogy a Tigáz vissza is adja az engedélyét. A döntés a cég tulajdonosáé, az olasz Enié, aki gondolkodhat úgy is, hogy még egy ideig tolerálja a nem jövedelmező üzletet. A Tigáz számára a problémát az jelenti, hogy nagy valószínűséggel nem tud máshonnan (a gázpiacról) olcsóbban földgázt beszerezni – mert az pillanatnyilag köbméterenként 91 forintnál magasabb –, ám még így is tetemes veszteséget termel. Tavaly egészen pontosan 14,8 milliárd forint mínuszt termelt a Tigáz számára. Ha pedig a beszerzési ára nő, a veszteség is nagyobb lehet.

Lehetetlen feladat áll a Főgáz előtt, állami segítséget elvileg nem kaphat

Ha viszont a Tigáz is visszaadja az engedélyét, és a Főgáz lesz az egyetlen a lakossági szektorban, az államé lesz minden lakossági ügyfél, attól még a problémák nem oldódnak meg. Azért nem, mert az MFGK nyomott árait valahol, valamikor kompenzálni kell a rendszernek, illetve azért, mert mint ahogyan azt korábban megírtuk: orosz rulettbe csalták Orbánt a gázszolgáltatók, mivel a Főgáz minden más szereplő felett aratott „győzelme” könnyen pürrhoszi jelzővel lenne illethető.

A Főgáznak ugyanis nem csak a területről kiszálló cégek veszteségeit kell voltaképpen magára vállalnia, és azt kigazdálkodnia, de azt a mutatványt is hoznia kellene, amivel az egyetemes szolgáltatás a jelenlegi masszív veszteségből legalább nonprofittá tudna válni. Mivel a költséglefaragásoknál nincs igazán további tér, a rezsiharc során ezeket a kártyákat már kijátszották a cégek, és az állami mankó (támogatás, esetleg a veszteségek szanálása) pedig tiltott állami támogatásnak minősülne Brüsszel előtt, így csak egy út látszik: emelni kellene a gáz árát.

Ez a lépés azonban könnyen a visszájára sülne el, és nem csak azért, mert ezzel a Fidesz és a kormány a rezsicsökkentési harcát köpné szembe. Hanem azért is, mert a balanszírozáshoz szükséges áremelés elérheti azt a szintet, amikor az engedélyüket most/eddig visszaadók számára is újra vonzóvá tenné a piacot (hiszen ezek a cégek nem mennek el, az üzleti szegmensben továbbra is szolgáltatnak). Ők ez esetben joggal válthatnák ki újra az engedélyüket, magyarán, bejelentkezhetnek újra, hogy a megemelt árak mellett már látnak fantáziát a lakossági ügyfelekben, újra szolgáltatni akarnak nekik.

Ennek gyakorlati lebonyolítása ráadásul túlságosan bonyolult is, mivel a Főgáznak az összes, jelenleg nem hozzá tartozó fogyasztó átvétele akár 4-5 év munkájába is kerülhet. Iparági vélemények szerint havonta 60-70 ezer ügyfél átvétele, átíratása és átszerződtetése is szinte teljesíthetetlenül nagy feladat lenne bármely szolgáltató számára, és ebből eredően az már csak egyszerű matek, hogy így csak az E.On-ügyfelek átvétele eltarthat egy évig. Ennél még több időre lehet szükség a GDF-Suez volt fogyasztóinak "bekebelezésére", és hogy ezt követően a Tigáz "két E.On méretű" fogyasztói létszámát is átcímkézzék, az akár két évig is eltarthat.

A Főgáz most azáltal képes nyereséget termelni, hogy a vállalati szegmensben elért nyereségéből finanszírozza a lakossági veszteségeit (ahogyan egyébként az összes cég tette eddig e területen), de biztosan nem képes 5 évig kihúzni ebben a rendszerben változtatás nélkül.