Szabó M. István
Szabó M. István
Tetszett a cikk?

Abból, hogy az E.On visszaadja az egyetemes gázszolgáltatói engedélyét, egyenes út vezet arra, hogy a Főgáz hátán nyújtózkodó nemzeti közműszolgáltató hamarosan egyedül maradhat a szektorban, és így az állami cég lát majd el minden lakossági fogyasztót. A látszat azonban csal, mivel a most kialakult helyzetből az is épp ilyen reálisan következhet, hogy véget kell vetni a kormányzati rezsiharcnak, mert különben az állami szolgáltató beleáll a földbe. Hogy lehet ez? Elmagyarázzuk.

Az E.On stratégiai döntésként jelentette be pénteken, hogy visszaadja az egyetemes gázszolgáltatói engedélyét az energiahivatalnak (MEKH). Amióta Magyarországon a gázszolgáltatást több cég is végzi, ehhez hasonlóra csak egyszer volt eddig élesben, a következményeket is láttatni engedő példa: amikor 2010 végén fizetési nehézségbe került, majd bedőlt az EMFESZ.

Az olcsóbb áraival piackannibalizálást végző, rövid idő alatt nagyon sok ügyfelet más cégektől átcsábító szolgáltató elbukott, ami után 300 ezer ügyfél ellátásának problémája követelt gyors megoldást az államtól – és a szegmens cégeitől. Az energiahivatal akkor azt a forgatókönyvet követte, hogy a piaci szereplőket (a Tigázt, GDF Suezt, a Főgázt és az E.Ont) nyilatkoztatta arról: adnának-e menedéket a botrányos körülmények közt kimúlt EMFESZ hátrahagyott fogyasztóinak.

Mivel akkor mind a négy cég azt remélte, hogy a kormányzati jó pont megszerzésén kívül visszakaphatja a korábbi fogyasztóit is, a négyes beleállt a gyakorlatba. Az így felosztott zsákmánnyal végül nagyjából fél év alatt jutottak el addig, hogy a hozzájuk került új (vagy régi-új) fogyasztókkal a szerződéseket megkössék.

©

Mindezt csak azért fontos szem előtt tartani, mert az E.On pénteki közleménye 600-650 ezer lakossági, önkormányzati és közintézményi fogyasztó sorsáról is szól. Ráadásul mától tehát – hogy az E.Ont is ugyanúgy ki lehet  húzni a listáról, mint az engedélyét a közelmúltban szintén visszaadó, 750 ezer ügyfélt kiszolgáló GDF Suezt – csak két cég van, akinél az ügyfelek szolgáltatást kaphatnak: az 1,2 millió fogyasztót ellátó Tigáznál, illetve a 600 ezres lakossági ügyfélkörrel dolgozó Főgáznál. Utóbbi állami cég, és most már mint a nemzeti közműcég gázszolgáltatója működik.

A rohamtempó nem megy

Az E.On ügyfeleinek sorsáról, arról, hogy kinek kell őket a továbbiakban ellátni, az energiahivatal dönt. Ha a MEKH olyan döntést hoz, hogy ők eztán a Főgázhoz kerüljenek, akkor az állami cégnek a saját ügyfelein, illetve az időközben megszerzett (de még le nem szerződött) GDF Suez-ügyfélen túl kellene ezzel a tömeggel megbirkóznia. Erre azonban a Főgáz, de egyetlen más szolgáltató se volna képes csak úgy, egyik napról a másikra.

Egyrészt mert jelenleg nincs erre – a Főgáz esetében háromszoros méretűre növekedéshez szükséges – saját vagy akár bevonzható plusz kapacitása. Másrészt viszont az ügyfélvándoroltatás nem pusztán egy adatbázis átadás-átvétel vagy átültetés. Mi több, a szolgáltató a gázszerződéseit nem adhatja ki harmadik félnek – még az energiahivatalnak se. Ennélfogva az ügyfélátvétel ilyen nagy méretben egy hosszú, pepecselős, legalább középtávú tervezést jelentő feladat.

Iparági vélemény szerint havi 60-70 ezer ügyfél átvétele, átíratása és átszerződtetése is eléggé hihetetlen feladatnak tűnik, így csak az E.On-ügyfelek átvétele 10-12 hónapig is eltarthat. A szolgáltatóváltás ugyanis nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt a Főgáz e havi elszámolási számlái mellé tett hírleveléből látszik. A fogyasztó talán tényleg csak annyit lát az egészből, hogy egy papíros kitöltésével akár holnaptól lehetne a Főgáz ügyfele, de gyakorlatilag ez ennél sokkal macerásabb folyamat. A menetrend úgy néz ki, hogy a régi szolgáltató leolvassa az órát, az adatokat jegyzőkönyvezve rögzíti, küldik a csekket, amit a fogyasztó befizet. Aztán jön az új szolgáltató, aki szintén leolvassa az órát – a két leolvasás közti értéket szintén kiszámlázza a régi szolgáltató, de az ügyfelét csak azt követően engedi el végleg, hogy az ezt a második csekket is befizette. Az új szolgáltató ráadásul csak és kizárólag a lakás, ház, épület ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosával köthet szerződést – amiből ma is nagy százalékban adódnak problémák. Ezek együttesen, mind-mind az átszerződés összidejét növelik.

Másfajta problémamegoldást kíván az a feladvány, hogy bár a Főgáz jelenleg nyereségesen működik, ezt kizárólag annak köszönheti, hogy a gázpiaci ügyfelein, vagyis a vállalati szektoron keresztül több hasznot képes megtermelni, mint – az egész szektorban, minden cégnél – veszteséget termelő egyetemes szolgáltatási ágazatban. A keresztfinanszírozás lehetőségei azonban biztosan felborulnak, ha a mínuszokat termelő ügyfélszám a háromszorosára ugrik, mert ezt a céges ügyfeleken keresztül nem lehet kompenzálni (ekkora növekedést pedig a versenypiaci helyzetben működő szektorban a Főgáz aligha képes produkálni).

Az uniós versenyjogi szabályok azt nem teszik lehetővé, hogy az állami cég veszteségét a kormány az államkasszából finanszírozza. A drasztikus növekedés így vagy a masszív veszteséghez vezet, vagy a veszteség okainak felszámolását indukálja.

©

A gázszektorban a lakossági szolgáltatás veszteségét minden szolgáltatónál nagyjából 2008 óta a jogszabályi háttér és a szabályozás okozataként könyvelik el. Erre a többlépcsős orbáni rezsiharc csak külön ráerősített. (2013 elején, közepén, és 2014 áprilisától csökkent 10, 11,1, aztán 6,5 százalékkal a lakossági gáz ára.) Ha viszont a terület nagy része a Főgáz alá tartozik majd, az ostor e cégen csattan majd a legerősebben. Vagy: az energiahivatalon keresztül presszionált kormányzati populizmusból engedni kell.

Fel kell adni a rezsiharcot

Az ugyan nem életszerű, hogy Németh Szilárd rezsibiztos megtörve beismeri a közszolgálati tévé kamerája előtt, hogy a harcot elvesztették, de a jelenlegi hatósági árazáson adott esetben lazítani kell. És ez a helyzet könnyen orosz ruletté válhat azáltal, hogy a Tigáz egyelőre még nem döntött: ő is bedobja-e a törölközőt az E.On-hoz hasonlóan, vagy, bár veszteséget termel, de továbbra is kivár.

A Tigáz néhány hete, amikor a cég éves jelentését (benne a csaknem 15 milliárdos nettó veszteséget) elfogadtatta a közgyűléssel, azt hangoztatta, hogy a döntés a cég tulajdonosaié. Vagyis az olasz ENI-é. Az ugyanilyen kockázatos kérdés, hogy ha a Főgáz nem képes egyedül nekiindulni az E.On-ügyfelek bekebelezésének, akkor az olaszok mit fognak mondani. Rövid távon az nem tűnik logikus lépésnek, hogy egy még nagyobb veszteséget termelő lakossági szegmensbe lapátolják be a pénzüket, és a Tigáznak az elmúlt évek kormányzati sanyargatásai miatt törlesztenivalója is lehet annyi, hogy ne akarja olyan nagyon kisegíteni a helyzetéből a Főgázt (és a kormányt).

Innen nézve az E.On pénteki bejelentése a Tigáz pozíciójának erősödését is jelenti, mivel az olasz hátterű cég maradt az egyedüli alternatíva a csak állami közműszolgáltatóval szemben. Nagy kérdés, hogy a Tigáz ebben a helyzetben köt-e majd valamilyen háttéralkut, olyat, amivel a saját helyzetén javíthat. A feszültség ráadásul tovább fokozható, ha a Tigáznál úgy döntenek a tulajdonosok, hogy ők is bejelentik: visszaadják az egyetemes gázszolgáltatói engedélyüket. Ez utóbbi esetben az egyedül állva maradó Főgázra több mint 3,3 millió lakossági ügyfél ellátásának terhe kerülne, ami csak még inkább felgyorsítaná a rezsiharc feladásának és az akár drasztikus méretű lakossági gázáremelésnek a szükségességét.

A Tigáz lehet a Joker

A Tigáz kulcsfontosságú pozícióját az is csak tovább erősíti, hogy mivel az energiahivatalnak a visszaadott szolgáltatói engedélyek időrendjében kell az ügyfelek további ellátásával kapcsolatos döntéseket meghozni, ezért ha a Tigáz is bedobná a törölközőt, az azt jelentené, hogy a sor végére, a GDF Suez és az E.On ügyfelek dolgának rendezése után kerülnének. Márpedig, ha változik a szabályozás (jelesül az, hogy – a jelenlegivel ellentétben – mi az, ami elszámolható a fogyasztói árban és milyen mértékben), akkor értelemszerűen változhatnak úgy a szolgáltatási feltételek, hogy az csökkenti a szolgáltatói veszteségeket.

A felturbósított ügyfélszámú Főgáz helyzetét bár javíthatná a kormány a rezsicsökkentés felfüggesztésével (magyarán: megengednék, hogy emelkedjen a lakossági gáz ára), így viszont újra helyzetbe kerülhetne a Tigáz -és akár az E.On is. Ennek a két szolgáltató cégnek megérné azt újra mérlegre tenni, hogy - akárha mindketten meg is  tették addigra - visszavonja az engedélytől való elállást. Mivel a körülmények változtak, jelentkezhetnek a szolgáltatásra az energiahivatalnál ismét. Pláne, ha az átadásra váró ügyfeleik gyakorlatilag akkor még mindig náluk vannak, mert az átvétellel a Főgáz nem tudott végezni.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Síléccel vagy túrabakanccsal a D-vitamin nyomában

Síléccel vagy túrabakanccsal a D-vitamin nyomában

Fekete-Győr András: Szájer botránya a Fidesz teljes erkölcsi csődje

Fekete-Győr András: Szájer botránya a Fidesz teljes erkölcsi csődje

GKI: Eshet a lakások ára a következő egy évben

GKI: Eshet a lakások ára a következő egy évben