Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
A washingtoni Capitolium épületében az ötven szövetségi állam 2-2 szobrot helyezhet el azokról a személyekről, akiket a történetében a legfontosabbnak tart. Kalifornia az egyik lehetőségét volt kormányzójának és az USA néhai elnökének, Ronald Reagannek szentelte, Kansas Dwight D. Eisenhowernek, Massachusetts az alapító atyák egyikének, Samuel Adamsnek, Virginia pedig – furcsa kettősséggel – George Washingtonnak, valamint az 1861–1865 közötti polgárháborúban a déliek csapatát vezénylő Robert E. Lee tábornoknak állít így emléket.
Florida azonban egy 1855-ben szegényen és – akkor még – ismeretlenül elhunyt felcsert választott egyik megörökítendő hősének. Azzal érvelnek, hogy John Gorrie nélkül az állam csupán gazdag északiak téli menedékhelye maradhatott volna. A jó doktornak tulajdonítják ugyanis az amerikai Dél – és később a világ trópusi, illetve nyári melegtől szenvedő részének – életét átalakító légkondicionáló ősének feltalálását.
Túry Gergely
Gorrie a mocsaras floridai vidéken lévő Apalachicola városának katonai kórházában sárgaláztól és maláriától szenvedő betegeket gyógyított, s tudta, hogy a megpróbáltatásokat enyhítheti a kórterem hűtésével. Ezért egy gőzgépre kapcsolt ventilátorral hajtotta át a levegőt a mennyezetre rögzített kosáron, amiben jeget halmozott fel. A hideg levegő a fizika törvényei szerint lefelé, az ágyak felé szállt, majd a padlón fúrt lyukakon át távozott.
A megoldás azonban nem volt praktikus, mert a jeget hajón, az USA északi részéből kellett hozatni. Gorrie ezért a kortárs angol fizikus, Michael Faraday ötletét – miszerint a folyékonnyá sűrített volatilis ammónia elpárologtatásával gyorsan lehet hűteni – felhasználva, 1851-ben egy jégkészítő masinát is szabadalmaztatott, de nem járt sikerrel. És a légkondicionáló atyjának is jószerével csak Floridában tartják, ahol tavaly az első hat között került be a tampai Dél-floridai Egyetemen létrehozott Floridai Feltalálók Csarnokába.
A technikatörténet az 1876-ban, New York állam egyik farmján született Willis Haviland Carriert tartja az első modern légkondi kifejlesztőjének – aki persze a Gorrie kitaposta ösvényen haladt tovább. A mérnöki végzettségű Carrier a buffalói Buffalo Forge papírgyárban dolgozott, ahol az egyik fontos kuncsaft, a brooklyni Sackett-Wilhelms Lithographic and Publishing nyomdai és kiadóvállalat azon problémájára kellett megoldást találnia, hogy az általuk nagy tételben vásárolt papír a gyártás során ingadozó páratartalom és hőmérséklet miatt hol kitágul, hol összezsugorodik, ezért nyomtatáskor a pecsét megfolyik rajta. Carrier a hőt felvevő, folyékony hűtőközeget áramoltató tekercsek és egy elektromos ventilátor segítségével csőrendszert készített, ami állandó hőmérsékletet tudott tartani; ezt 1902. július 17-én helyezték üzembe.
Ezt a napot tartják a légkondicionálás születésnapjának, az elnevezés (air-conditioning) azonban csak négy évvel később született meg az észak-karolinai Charlotte-ban élő Stuart W. Cramer fejében. Carrier nemcsak a díjakban is megmutatkozó elismerést söpörte be, de a nevét viselő Carrier Engineering sokáig a világ legnagyobb légkondigyártója is volt, ma pedig már a United Technologies ipari konglomerátum része, s a címet a dél-koreai Samsung birtokolja.
| Hűtési praktikák |
Az egyiptomiak vízzel töltött, porózus agyagedényeken keresztül igyekeztek levegőt áramoltatni, a fáraókat pedig hatalmas lótuszlevelekkel legyezték rabszolgák. A római császárok havat hozattak a hegycsúcsokról, Indiában a gazdagok vitorlához hasonlatos, vízzel átitatott vásznat – úgynevezett punkát – szereltettek a mennyezetre, amit a szomszéd szobából, kötelek segítségével mozgattak a szolgák. A szegényebbeknek be kellett érniük a szintén hűsítő kereszthuzattal, amit egyre leleményesebben használt az emberiség. A Mississippi mentén az ültetvényesek a Szenegambiából érkezett rabszolgáiktól ellesett módon az udvarházaik ajtajait és ablakait a folyóra nyitották, és az onnan érkezű hűs levegőt jól elhelyezett fasorral áramoltatták az otthonaikba. A szegények olyan házat építettek, amely a tető alatt három tagra oszlott: a lakó- és étkezőrészt a levegő mozgását segítő nyitott rész kötötte össze. A mechanikus hűsítő eszközök közül az összehajtható legyező ötletét a kínaiaknak és a japánoknak tulajdonítják. Technikatörténészek szerint az első, kézi hajtású, kezdetleges ventilátort a II. században készítette egy kínai feltaláló. Az elektromos verzióra természetesen még évszázadokig várni kellett, s 1882-ben dobták piacra, 1908-ban jelent meg az a változata, amely már oszcillált is, így egy egész szobát volt képes lehűteni. Szinte természetesnek tűnik, hogy az USA alapító atyáinak egyikeként és feltalálóként – leginkább a villámhárítóról – ismert Benjamin Franklin is kísérletezett a klimatizálással. 1758-ban gyorsan párolgó alkohol és éter felhasználásával hűtött vizet, és egy barátjának írt levelében megjósolta: nincs messze az idő, amikor lehetséges lesz egy meleg nyári napon akár halálra is fagyasztani egy embert. |
A mesterséges hűtés eleinte az ipart, nem pedig a kényelmet szolgálta. Elsőként Charles Gates milliomos szereltette fel minneapolisi házát az újdonsággal, az akkori 10 ezer dolláros költség pedig csillagászatinak számított. A légkondicionálás népszerűségét a mozik dobták meg. Az USA melegebb vidékein ugyanis a filmszínházak nyáron kongtak az ürességtől, mert a vetítés megkívánta zártság és sötétség miatt nehéz volt szellőztetni, s ezzel hűs környezetet teremteni. Az ország akkori leghíresebb mozipalotája, a New York-i Times Square-en található Rivoli 1925 nyarán kínált először páratlan élményt a légkondicionált termével – a szállító a Carrier Engineering volt – a magukat addig kézi legyezővel hűsíteni próbáló nézőknek. Öt év múlva már félezer mozi reklámozta magát klimatizált teremmel, és a légkondi az áruházakban is terjedni kezdett.
Légkondicionáló berendezések egy irodaházon
Túry Gergely
Az otthonukban a kánikulában is hűvösre vágyóknak azonban az 1950-es évekig várniuk kellett. Előbb a nagy gazdasági világválság, majd a második világháború – amelynek során a Carrier Engineeringet a haditermelés szolgálatába állították – akasztotta meg a fejlődést.
Az első, a freon mint hűtőközeg felhasználásának köszönhetően már kisebb méretű, családi házakban is alkalmazható légkondik az 1950-es években jelentek meg, akkor, amikor az USA-ban elindult az egyre terebélyesedő kertvárosok kiépülése. Az amerikai otthonoknak 1960-ban a 12 százaléka volt klimatizált, jelenleg az arány már bőven túllépte a 80 százalékot.
A technológia világszerte elterjedt, s nemcsak Florida – vagy új-Mexikó, Kalifornia, Arizona és Texas – nem tud meglenni légkondi nélkül, de a közel-keleti olajmonarchiák csodalétesítményei sem, nem is beszélve a Katar által a 2022-es labdarúgó-világbajnokságra ígért légkondicionált stadionokról. Az internet működtetésében alapvető szerverparkok éppúgy nem létezhetnének temperált levegő nélkül, mint a modern műtők sem, s ma már a világ fejlett részén nehéz eladni klíma nélküli autót. A hűvös környezet energiaigénye viszont hatalmas – a környezetvédők ezért átkozzák el a technológiát –, az USA-ban hajlamosak az épületeket túlhűteni, de Tajvan trópusi szigetén is a légkondicionálók a legnagyobb áramfogyasztók.
