Ami árammal működik, az már mindenre képes lehet. Tanácsot ad betegnek, orvosnak, riaszt és életet ment, akár több száz kilométeres távolságból is.
Magyarországon még erős feltűnést keltene, ha egy falusi nyugdíjas néni háziorvosának asztalára a mobilját tenné le, mondván: abba rögzítette az elmúlt héten mért vérnyomás- és pulzusadatait. Szinte biztosan az egész rendelő összefutna. Míg más országokban alig tíz év alatt szinte az egész egészségügyi ellátórendszert átformálta az informatika, ma Magyarországon gond nélkül kihúzzák a konnektorból a kórházi osztály egyetlen wifieszközének a hálózati csatlakozóját is, ha fel kell tölteni a saját mobilt.
Jószerivel minden árammal működő készülékbe lehet chipet telepíteni, és megbízni a készüléket személyre szabható egészségvédelmi feladattal. A fürdőszobamérleg testtömegindexet számol és diétás tanácsokat ad, a WC riasztójeleket küld, ha cukrot észlel a vizeletben, és akár még vizsgálati időpontot is kér a beprogramozott magánorvosnál. A hűtőszekrény tiltakozik, ha este kisurran valaki egy kis nassolásra. A HD felbontású színes tévé gond nélkül levetít a memóriájából egy látásélesség- és látótértesztet, aztán jelzi, hogy ideje szemészhez fordulni. De várja életmódjavaslatainkat a mosógép, a mosogatógép és a lakás vagy a kocsi fűtőrendszere is.
A személyi egészségvédelemben az igazi áttörést a mobiltelefonok és a mobilinternet megjelenése hozta. Magyarországon 2001-ben indult a mobilinternetes szolgáltatás, akkor egy DVD-t 45 nap alatt lehetett volna letölteni. Kezdetben persze csak minden századik mobiltelefon volt internetképes, ma viszont keresni kell azokat, melyek negligálják a netet. Ma bármelyik kütyübarát budapesti családnak nagyobb a zsebben hordható informatikai kapacitása, mint amennyi alig fél évszázada a holdra szálláshoz állt rendelkezésre. Az egyre gyorsabb adatkezelés és -továbbítás, a felhőalapú adattárolás elterjedése lehetővé tette a személyi eszközök rendszerbe szervezését, így a folyamatos adatkezelés, adatelemzés, adatmegosztás végtelen lehetőségeket kínál.
Vannak eszközök, amelyek a bajban nyújtanak segítséget. Jobb cégek előcsarnokában van a leállt szívet újraindító automatikus defibrillátor, amely laikusoknak is képes elegendő szóbeli eligazítást adni az életmentéshez. Az újabb gyártmányú gépkocsik pedig már tudják értesíteni a mentőket, a rendőrséget, megadva a bajba került jármű GPS-pozícióját is. Személyes egészségőrünk azonban leginkább a mobiltelefon. Ma egy középkategóriájú, a megfelelő kiegészítőkkel, maga is elvégez egyszerű orvosi vizsgálatokat, képes folyamatos pulzusszámlálásra, vérnyomásmérésre. Kiegészítő szerkezettel EKG készítésére és automata leletezésre is alkalmassá tehető.
A mobiltelefon szól, ha be kell venni a gyógyszert, de jelzéseket adhat maga a gyógyszeres doboz is. Megkérhetjük a mobilt arra is, hogy megadott időhatáron belül a legfelszínesebb álomszakasz közben ébresszen, így sokkal pihentebbek leszünk. Akár a rendelő folyosóján várakozva „lekáderezhetjük” az internetről az éppen ügyeletben lévő orvost és kórházat, olvashatunk a felírt gyógyszerről, a célszerű diétáról, a betegséggel járó tennivalókról. Nézhetünk felvilágosító, tájékoztató filmeket, itt azonban jelentős előny, ha legalább angolul értünk, nem csak magyarul.
Az orvosok munkáját is számos high-tech berendezés segíti – nem okvetlenül a szűkös forrásokkal gazdálkodó közegészségügyben. Mivel a da Vinci robotsebész ára 1,5 millió dollár, elsősorban az USA-ban terjedt el, de Európa nyugati felén is vagy félezer működik – zömében Olaszországban és Németországban. Magyarországon csak bemutatóban járt. Az orvosokat persze nem helyettesíti, de az emberi kéznél pontosabban metsz, aminek kiváltképp az urológiai, a nőgyógyászati és a szívsebészeti beavatkozásoknál van kiemelkedő jelentősége. További előnye, hogy szükség esetén akár földrésznyi távolságból is irányítható.
A jobb házból való diagnosztikai készülékek (EKG-, ultrahang-, CT-, MRI-) valóságos orvosi lexikonok. Gombnyomásra előadják, amit egy-egy kórképről az orvosnak tudnia kell, meghatározzák a tartományt, melyekben még nem tekinthető kórosnak egy adott eltérés. A kórházi szerverek röntgen- és CT-felvételek millióit tárolják, amelyhez az orvos bármikor hozzáférhet. A finn radiológusok – speciális Nokia telefonjaikon – már 15 éve sürgősségi diagnózist adtak több száz kilométer távolságban lévő betegekről. Norvégiában is működik a távdiagnózis: a patológus a szövettani mintát a neten nézi meg, és küldi is tovább a leletet. Ausztráliában videokonferencián ad tanácsot az orvos a távoli farm lakóinak. A nővér azonosító vonalkódokat olvas le a mobiljával, így tudja megnézni a vizsgálatok eredményeit, és a mobiljára kap értesítést arról is, ha a beteg megnyomja az ágya melletti nővérhívót. A rendelőbe érkező páciensek automatikusan regisztrálhatják magukat az intézmény wifihálózatán, így a betegirányító rögtön besorolhatja őket a kezelésre.
A magyar egészségügy jelen állapotáért nem csupán a finanszírozás vagy a kórházszerkezet tehető felelőssé, legalább olyan fontos az is, hogy az informatikai rendszerei jelentősen elavultak, ráadásul egymással alig vannak összehangolva. De hagy kívánni valót maga után a felhasználók informatikai írástudása is, ahogy a rendszerek sem felhasználóbarátok. Így pedig nincsenek valós, naprakész, gyorsan és biztonságosan hozzáférhető adatok a rendszer egészéről vagy bármely tetszőleges kiemelt területéről, az orvosi munka jelentős része az összekaparható régebbi adatok újrarögzítéséről és valamilyen szintű értékeléséről szól, magára a betegre már alig marad valami idő.
A magyar egészségügynek valamikor be kellene lépnie a célszerűen alkalmazott informatika világába. Az egészségügyi ellátási költségek nem jelentéktelen része a világban napjainkban informatikai költség, miközben amikor a magyar egészségügyi finanszírozási tételeket kiszámították, akkor még kórházanként jó, ha a kiemelt rendelőkben volt számítógép, és az internet-hozzáférés az igazgatóság privilégiuma volt. Az egyre fojtogatóbb orvos- és nővérhiány egyik ellenszere a hatékony munkaszervezés lenne, hogy az érintett személyzet a lehető legtöbb időt tölthesse a betegekkel. És persze meg kell találni a betegek csatlakozási pontjait is az egészségügyi informatikai rendszerbe, hiszen szinte mindegyikük zsebében ott lapul a rugalmas személyi egészségügyi adattár és menedzserlehetőség, a mobiltelefon.
Néhány éve Budapesten nemzetközi e-egészségügyi konferenciát rendeztek, ahol Észtország képviselője beszámolt azokról az első eredményekről, amelyeket a kritikusnak ítélt orvoselvándorlás miatt hoztak. Teljesen új alapokra, a korszerű informatika lehetőségeire építették egészségügyi rendszerüket az észtek. Az ottani számvevőszék 2014-es jelentése szerint azonban a program a résztvevők rossz hozzáállása miatt csak részben érte el a kitűzött célokat. Éppen ezért az észt számvevők a program mihamarabbi kiteljesítését, folytatását javasolták.
Az orvoslás alapja az orvos-beteg találkozó, az orvos döntéseihez pedig adatokra és időre van szükség. Magyar betegben nincs hiány, az orvosok száma viszont csökken, azaz csak úgy lehet időt teremteni a betegek ellátására, ha az orvosok gyorsan tudják kezelni és elemezni az adatokat. Ez pedig teljes egészségügyi informatikai szemléletváltást igényel, mely nem a finanszírozás, hanem a betegellátás szempontjaira optimalizálja a hazai egészségügyi informatikát. Jövőkutatók 2020-ra teszik az 5G-s mobilinternet bevezetésének lehetséges időpontját. Az adattovábbítás tervezett sebessége egy mozifilm letöltését 5-6 másodperc alatt tenné lehetővé, a hatalmas adattovábbítási potenciál a házi okoseszközök további elterjedése mellett ugrásszerű változást jelenthet az egészségügyi alkalmazás területein is, hiszen valós idejű, mozgó hologramok továbbítása válhat lehetségessé.
POLLER IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Egyelőre nem tudni, mekkora a kár.
Új helyzet van.
