Így szúr ki az állam egy nyertessel
Nemcsak az jár rosszul, aki úgy indít iskolai tábort, hogy menet közben derül ki, nem nyerte meg rá a pénzt, de az is szívja a fogát, aki nyert. Ugyanis éppen töredékét kapja annak, mint amennyiből egy normális országos versenyt ki lehetne hozni. Más már legyint az állami pályázatokra, és azt mondja, az iskola alapítványán keresztül finanszíroz extra programokat.
„Már volt egy 80 ezres számla a Klik nevére kiállítva, azt nem lehet elszámolni semmilyen módon, hacsak nem ír ki valamilyen pályázatot a fenntartó” – mondja Szalayné Tahy Zsuzsanna, aki egy programozótábort tart éppen a diákjainak, részben saját pénzből. A terv nem ez volt, a Nemzeti Tehetség Programhoz nyújtott be pályázatot, ám az elbírálási határidőt nem tartotta a kormány, így a tábor már elindult, mire kiderült, hogy nem nyertek.
„Ez benne volt a pakliban, de ha előbb tudom, hogy nem nyerünk, máshonnan próbálok pénzt szerezni, vagy előre szólok a szülőknek, hogy mindent nekik kell fizetni” – mondja a tanár, aki múlt héten még névtelenséget kérve nyilatkozott a hvg.hu-nak, mert attól tartott, ha panaszkodik, lehúzzák a listáról.
A pályázatok elbírálása előtt megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, amely azt írta, az idei pályázati felhívások március végén jelentek meg, amire eddig nem volt példa, a pályázati felhívásban pedig csak az eredményhirdetés várható időpontja szerepelt. A döntés pedig azért húzódott, mert "a pályázatok iránti nagy érdeklődés eredményeként rendkívül nagyszámú (2041 db) pályázat érkezett be, amelyek szakmai bírálata a tervezettnél hosszabb időt vett igénybe". A győztes egyébként már július elsejétől elszámolhatja a projekt költségeit.
Szuper ötlet, hozd ki a negyedéből!
Beszéltünk olyan, névtelenséget kérő pályázati nyertessel, aki szeptembertől induló projektre, egy tanulmányi versenyre kért pénzt. Ő pozitívumnak tartja, hogy korábbiakhoz képest már időben elbírálják a pályázatokat, mert korábban olyan is előfordult, hogy véget értek a rendezvények, mire megszületett a döntés. Viszont szerinte
aki nyer támogatást, az lehet, hogy jobban megszívja, mintha nem is nyert volna.
Ők a tanulmányi versenyre kaptak is pénzt, a gond csak az, hogy az igényelt összeg töredékét, 25-40 százalékát. Pedig nem úgy írták a pályázatot, hogy a feléből is ki lehet hozni a programot, meg egyébként még azt is részletezni kellett, hogy mennyibe kerül egy dolgozat kijavítása, vagy mennyit szánnak a diákok szendvicsére. „Egy pár ezer főt megmozgató verseny ennyibe kerül úgy, hogy élmény is érje a résztvevőt, ne csak nyűg legyen.”
Most még gondolkodnak rajta, hogyan tovább. Ha visszamondják a pályázatot, akkor jövőre garantálhatóan rosszul járnak, hiszen egy év kihagyás után már nem lesz nagy hagyományú verseny, mint most, ha viszont belevágnak, akkor „eszement mennyiségű ingyenmunkát tesznek bele”, amellett, hogy próbálnak valahonnan újabb forrást szerezni rá.
A programozótábort szervező informatikatanár, Szalayné azt mondja, innentől minden számlát az iskola alapítványának nevére kér, így lehet, hogy később el tudják számolni, és akkor tud visszaadni pénzt a szülőknek. Az viszont biztos, hogy a táborban részt vevő tanárok és önkéntesek étkezését és üzemanyagköltségét nem tudják kifizetni. A szülők által befizetett pénzen is „túlszaladtak”, így az informatikatanár egy korábban nyert ösztöndíjából használ fel pénzt, a vége 50-100 ezer forint mínusz lehet.
Ráadásul az is előfordulhat, miután a tábort bejelentették a Kliknél, az megjelölheti ezt támogatott táborként, holott pénzt nem kaptak rá.
A leginkább az zavar, hogy kihasználják a szülőt és a tanárt, közben meg bekönyveli magának a Klik, hogy milyen jó közoktatást csinál.
Szeptembertől a pályázati pénzből szakkört is akart tartani, arra vagy máshonnan szerez pénzt, vagy ingyen tartja a gyerekeknek. "A tehetséggondozást lelkesedésből csináljuk, nincsenek meg hozzá a feltételek."
Ő volt egyébként az a tanár, aki sztrájkba kezdett pár hónapja, nem írt be jegyet a diákoknak. Azért tiltakozott, mert évek óta nincs elég informatikatanár, a normális helyettesítés nem megoldott. Palkovics László államtitkár szerint ki kellett volna rúgni.
Kevés pályázat, kevés pénz, csökkenő lelkesedés
Beszéltünk olyan iskolavezetővel, aki szerint nemcsak a tehetséggondozó programoknál alacsony a pályázható keretösszeg, általában is kevés az iskolák számára kiírt pályázat. Egy általános iskolai tanár is megerősíti ezt: "nem nagyon vannak már állami pályázatok – általános iskolásoknak különösen nincsenek –, mi a kerületi önkormányzathoz pályáztunk nyáritábor-támogatására”. Ők 50 ezer forintot kaptak napközis táborra, de ez csak kiegészítésnek elég, a szülőktől is kértek pénzt.
„Olyan pályázat nincs, amiből egy az egyben ki lehet fizetni egy tábort. Ebből a szegényebb, sokgyerekes családoknak adunk támogatást.”
Többen kapásból az iskola alapítványánál pályáznak táborokra vagy extra programokra. Egy fővárosi gimnázium vezetője azt mondja, sok szakkört, iskolán kívüli foglalkozást, tábort szerveznek, a rászoruló gyerekek táboroztatását az iskola alapítványán keresztül támogatják, illetve az iskolán kívüli egyéb programok teljes fedezetét lehetőség szerint az iskola költségvetéséből állják. "Évek óta így csináljuk, ez egyszerűbb."
Ők nem a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz tartoznak, így önállóan gazdálkodhatnak. Az utóbbi időben a Nemzeti Tehetség Programra egyáltalán nem jelentkeztek, mert nem megfelelőek a pályázati feltételek. A program előfinanszírozást igényel, ami nem fért bele az iskola költségvetésébe, de az is elvette a kedvüket, hogy egymás után két pályázatukat is elutasították. Azt egyébként az egyik nyilatkozónk
nonszensznek tartja, hogy sok állami pályázatnál a nyertesnek előfinanszíroznia kell a programot, vagy egy részét, hiszen ha volna elég pénze, nem is pályázna.
"Az utóbbi időben nem nagyon szoktunk pályázni, mert teljesen értelmetlen” – mondja egy általános iskolai tanár, aki szerint most kevesebb a támogatás, és bonyolultabb a hozzáférés is. A táborokat önerőből csinálják, a költséget a szülő fizeti, ezért próbálják minél olcsóbban kihozni. Ő sokszor táboroztatott már gyerekeket, de soha életében nem kapott még érte pénzt. „A pedagógusok úgy vannak szocializálva, hogy a gyerek az első, nem nézi, hogy neki ez mibe fog kerülni.”
A pénz még hagyján, tanár nincs
Van, akinek jó pályázati tapasztalatai vannak: egy falusi iskola vezetője azt mondja, ők az innovatív iskola pályázatának első körében indultak, nyertek, és kisebb csúszásoktól eltekintve minden rendben volt, bár az adminisztráció „sok macerával járt”.
Ez uniós pénzből futott, azt vállalták, hogy a különböző programokat még öt évig szervezik. Igaz, akkor valószínűleg már nem a Balatonra viszik a gyerekeket nyári táborba, hanem megoldják helyben, hasonló oktatási tartalommal.
A pályázati pénzből vett eszközök még garanciálisak, ha később elromlik, a javíttatást az iskolának a saját keretéből kell kigazdálkodnia. Most úgyis kicsit nagyobb mozgásteret ígértek.
A Határtalanul programra is pályáztak, de ott nem nyertek. Az Erzsébet-táborról pedig lemondtak idén, hiszen az utolsó pillanatban szóltak, hogy lehetne még pályázni. „Május végén már nagyon nehéz gyereket vagy pedagógust mozgósítani erre.”
Az igazgató azt mondja, az iskolák a helyi önkormányzattól is szoktak támogatást kapni táborokra. Ő nem az anyagi, hanem a humánerőforrás-hiányt tartja nagyobb bajnak.
A fiatal lendület, hevület hiányzik, ugyanis pedagógusok átlagéletkora 50 év. Az ember 25-45 éves kora között ezt szívesen csinálja, de egy 55 évest már nem nagyon lehet elküldeni táboroztatni, mert ő sem nagyon akar menni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
