szerző:
Joó Hajnalka - Torontáli Zoltán
Tetszett a cikk?

Tarthatatlan határidők, felesleges papírhegyek, visszadátumozott dokumentumok, az ügyintéző kegyelmének kiszolgáltatott ügyfelek. Két történet arról, hogy mennyire fullasztó a magyar bürokrácia.

Ágnesék története

A Pest megyében élő kisgyermekes család devizahitelből építette a házát, amit a svájci frank árfolyamának alakulása, vagyis az egekbe emelkedő törlesztőrészletek miatt tankönyv szerint el is vesztett. Az ingatlant a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. vette meg, Ágnesék pedig jutányos áron bérelhették vissza a családi fészket. Időközben sorsuk (és anyagi helyzetük) jobbra fordult, ezért elhatározták, hogy visszavásárolják a házat az eszközkezelőtől. Ehhez (forint)hitelt és csokot is fel szeretnének venni.

A manőver márciusban indult – és még messze nincs vége.

A bank a hiteligényléshez azt kérte, hogy mutassák be az adásvételi szerződést. Az eszközkezelő viszont azt mondta, ilyet nem adhat, elég, ha a vevő nyilatkozik arról, hogy vissza akarja venni a lakását. De honnan tudja a bank a vevő nyilatkozatából, hogy mennyi az eszközkezelő által megszabott vételár? Sehonnan, márpedig

vételár nélkül nehéz elbírálni egy lakáshitelt.

Ágnesékkel elkezdtek pingpongozni, hetek, hónapok múltak el, végül a bank beadta a derekát, és elfogadta a nyilatkozatot, a hozzácsatolt eszközkezelői nyilatkozattal, amiben szerepelt a vételár.

A szabályok szerint az eszközkezelő azt is kérte, hogy a nyilatkozat után 15 napon belül fizessék ki a vételárat. De hogyan lehet ma Magyarországon 15 nap alatt hitelt és csokot intézni? Általában sehogy.

Képünk illusztráció
©

Ágnesék ezért 90 napos határidőt kértek, amit az eszközkezelő kapásból visszadobott. Ekkor ügyvédhez fordultak, aki egy hivatalos levélben ugyanazt leírta, amit korábban ők: hogy hitel és csok igénylésre is szükség lesz, tehát a 15 nap tarthatatlan.

És az eszközkezelő az ügyvédi aláírást látva meghajolt,

megadta a 90 napot. De lehet-e Magyarországon 90 nap alatt hitelt kapni és csokot felvenni? Hát, egyáltalán nem biztos.

Ágnesék futottak a 90 napos hosszabbítással a bankhoz, először ugyanis ott kellett megkapniuk a hitelt ahhoz, hogy a csokot egy másik pénzintézetnél elindítsák. A bank azonban nem siette el a dolgot, 49 nap telt el a 90-ből, mire kiadta a hitelígérvényt. Ám ezzel még mindig nem lehetett elindítani a csok igénylést, mert ahhoz a pénznek ügyvédi letétbe kellene érkeznie. A 80-ik napon ez még nem történt meg, annak ellenére sem, hogy a bank azt mondta, a pénz már ott van a letétben.

Hogy a csokot a nagy sietségben azonnal el tudják kezdeni igényelni, Ágnesék beszerezték és készenlétbe helyezték az ehhez összes szükséges igazolásokat. Ám azok érvényessége a várakozás alatt lejárt. Újra beszerezték hát a papírokat, de idővel azok is lejártak. Most a harmadik ilyen körnél tartanak, és egyenként is több tízezer forintjuk bánja.

Ekkor már látszott, hogy az eszközkezelőtől kapott 90 nap nem lesz elég, hiszen a 80. napnál sem indulhatott el a csok ügyintézése. Ágnesék addig rimánkodtak, hogy hadd kezdhessék el a csokot, amíg

az ügyintéző megenyhült, és elindította az igénylést a hitel igazolása nélkül is.

Ágnesék tehát több mint fél éve intézik a vásárlásukat, és a csokos őrületet még csak most kezdték el. A hitelhez elvégzett 30 ezer forintos értékbecslés és a 12 ezer forintos tulajdoni lap a csokhoz nem volt jó, oda másik 30+12 ezer forintos papírok kellettek. Az eszközkezelőtől a csokos igazolásokkal további 60 nap halasztást kértek, de egyelőre nem tudják, hogy megkapják-e.

A rizikó óriási: az eszközkezelőtől ugyanis csak egyszer lehet kezdeményezni a ház visszavételét.

Ha a határidőt a bankok miatt nem tudják tartani, akkor bukták az egész procedúrát, és nem vásárolhatják vissza a házukat.

A legszebb az egészben az, hogy a hitelt elvileg már felvették, tehát azt a folyósítás után el kell kezdeniük visszafizetni. Vagyis közel állnak ahhoz a teljesen abszurd helyzethez, hogy

nem tudják visszavásárolni a házukat, de felvettek rá egy hitelt, amit azonnal el kell kezdeniük törleszteni. 

Sándorék története

Sándorék egy kelet-magyarországi nagyváros üdülőövezetében néztek ki egy házat 2016 elején. Feleségével arra jutottak, hogy banki, illetve lakáskasszás megtakarításaik, valamint a két meglévő gyerekük után igényelhető csok segítségével éppen meg tudják venni a 8 milliós ingatlant. Meg is kötötték a szerződést az eladóval, amelyben – a csokos ügyintézés remélt 4-6 hetes átfutási idejét is bekalkulálva – rögzítették, hogy legkésőbb az előleg átadásától számított 3 hónap múlva kifizetik a vételárból hátralévő összeget.

Képünk illusztráció
©

Az első pofon akkor érte őket, amikor csok-kérelmüket egymás után két banknál is elutasították, arra hivatkozva, hogy a támogatást kizárólag abban az esetben igényelhetik, ha a pénzintézetnél egyidejűleg hitelt is felvesznek. Ám Sándoréknak eszük ágában sem volt hitelt felvenni. Így tovább kerestek, míg a harmadik helyen végre beadhatták a kérelmüket. Igaz, itt is feltételt szabtak az igényléshez:

vállalniuk kellett, hogy tíz éven keresztül a banknál vezetik a folyószámlájukat.

Minden szükséges papírt és igazolást beadtak, elintézték a lakáskasszás támogatás folyósítását is, megcsináltatták a ház értékbecslését és energetikai vizsgálatát. A vételár kifizetésére szabott 3 hónapos határidő a végéhez közeledett, a bankból azonban nem jelentkeztek, csak jelezték, hogy türelem, minden papír rendben van, nemsokára folyósítják az összeget. A határidő lejárta előtti napon aztán csörgött a telefon:

„baj van” – mondta a banki ügyintéző – nem csatoltak ígérvényt a lakáskasszától,

amelyben az intézmény vállalja, hogy ki fogja fizetni nekik a támogatást. Hiába érvelt Sándor, hogy a kassza már kifizette nekik az összeget, vagyis kifizetési jegyzőkönyvet csatoltak ígérvény helyett, a bank ezt nem fogadta el. Kénytelenek voltak módosíttatni az eladóval kötött szerződést, a hiányzó papír beszerzéséig egy hónap haladékot kértek a fizetésre.

A bank közben nem tágított, ragaszkodott az ígérvényhez, amit hetekig tartó huzavona után végül úgy sikerült Sándoréknak bemutatniuk, hogy a lakáskassza empatikus ügyintézője

hosszas kérlelésre és nem teljesen szabályosan kiállított nekik egy visszamenőleges ígérvényt.

A bank megnyugodott, Sándor várta a fizetési értesítést, de ehelyett a határidő lejárta előtti napon megint azért hívták a pénzintézetből, hogy:

„baj van, hiányzik az eladótól egy meghatalmazás eredeti példánya”.

Mivel az eladó Sándoréktól 300 kilométerre, Budapesten él, a fizetési határidő pedig másnap járt le, megpróbálkoztak a dokumentum másolatával – természetesen sikertelenül. Újabb szerződésmódosítást kellett kezdeményezniük, aminek ügyvédi díját másodszorra is nekik kellett állniuk, de még így is hálát adtak, hogy az eladó jó fej volt, és nem állt el az egész ügylettől. A szerződés szerint ugyanis megtehette volna, hiszen a második határidőre sem jutott a pénzéhez, Sándorék pedig elbukták volna a 1,5 millió forintos előleget.

Az újabb hiánypótlás és az újabb fizetési határidő kitűzése után a család gyomorgörccsel számolta a napokat, jelentkezik-e végre a bank. És igen, a határidő előtt három nappal jelentkezett a bank azzal, hogy:

„baj van, az önrészt – még az egész ügylet elején – nem átutalással, hanem banki befizetéssel rótták le az eladónak, így nincsen bizonylatuk az utalásról”.

Hiába próbálkozott Sándor, hogy van bizonylata a befizetésről, azt nem fogadta el a bank, így nem tehettek mást, minthogy egy hétvége alatt összekalapozták a családtól és a barátoktól a szükséges 1,5 millió forintot, és – csak hogy legyen róla bizonylat – átutalták az eladónak. Ehhez persze megint az eladó jó fejsége kellett, aki

másnap visszautalta nekik a kölcsönökből összedobott összeget.

A kétszeri utalás tízezres nagyságrendű tranzakciós díját Sándoréknak be kellett nyelniük.

Az utalások miatti levonások, a szerződésmódosítások miatti plusz ügyvédi munka és a Budapestre rohangálások miatt összességében százezer forintra rúgó – nem kalkulált – többletköltség keletkezett, a márciusban indult házvásárlásból pedig szeptember vége lett, mire hozzájutottak a támogatáshoz és végre ki tudták fizetni az ingatlant.

És végül egy példa arra, hogy milyen végletes a magyar bürokrácia: Sándorék barátja hitelt is igényelt a csok mellé, és ő három héten belül megkapta a pénzét, miközben az értékbecslés, az ügyintézés és az energetikai tanúsítvány díját is a bank viselte.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!
Hiába az újranyitás, a járműgyártás húzta mélybe a magyar ipart

Hiába az újranyitás, a járműgyártás húzta mélybe a magyar ipart

Egy évig tartottak fogva egy nőt, miután egy facebookos csalás áldozata lett

Egy évig tartottak fogva egy nőt, miután egy facebookos csalás áldozata lett

Hazabiciklizett Skóciából egy görög egyetemi hallgató

Hazabiciklizett Skóciából egy görög egyetemi hallgató