Három ország van csak az egész EU-ban, ahol mélyebb a gyerekszegénység, mint Magyarországon. Az Eurostat a gyermekek jogainak világnapjára adott ki lesújtó adatokat: ugyan valamelyest javult a helyzet, továbbra sincs miért büszkének lennünk. A magyar gyerekek 36,1 százaléka él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben – ez a szám már így is nagyon magasnak tűnik, de még rosszabb azt leírva látni: 608 ezer magyar kezdi az életét emberhez méltatlan körülmények közt.

A helyzetünk azért furcsa, mert eközben pozitív tendenciát is lehet találni. A mostani szám is 2,6 százalékos csökkenést jelent, 105 ezerrel kevesebb a szegény magyar gyerek, mint 2010-ben. Ráadásul állami szinten ugyan trükköznek a számokkal, de ezek nem azok az adatok, amelyekből az Eurostat dolgozik. A kormány kedvenc számaiban egészen más látszik, ott öt év alatt megfeleződött a szegény fiatalok száma, de ez nagyrészt a statisztika módszertanának változása miatt történt.

Ha azt fogadjuk el igaznak, amit az Eurostat kiszámolt, akkor azt látjuk: a román, a bolgár és a görög gyerekek helyzete rosszabb csak a magyarokénál. A legjobban a svéd, a finn és a dán fiatalok állnak, náluk alig 14-15 százalékos a szegénység. De nem csak Skandináviában jó gyereknek lenni, a mi régiónkban is lehet látványos eredményeket elérni. Szlovénia például az európai lista negyedik helyén áll, a cseh mutató pedig pontosan ugyanolyan (18,5 százalékos), mint a német.

Nő a társadalmi szakadék

Még nagyobb a baj, ha azt nézzük, hogyan termelődik újra a szegénység. Az egész EU-ban 65,5 százalékos egy gyerek esélye a nélkülözésre akkor, ha a szülei csak az általános iskolát végezték el, vagy azt sem. Magyarországon ez a kockázat még nagyobb, az általánost végzett szülők gyerekeinek 84 százaléka szegénységben él. A régiónkban nem ez a legrosszabb: Szlovákiában 94 százalékos ez a mutató, azaz akinek a szülei tanulatlanok, annak minimális az esélye arra, hogy nem szegényként kell felnőnie. (Ez jól mutatja az ottani hatalmas társadalmi szakadékot is – a szlovák gyerekszegénység szintje egyébként jobb az EU-átlagnál, vagyis aki tanult, az nagyon jól áll, aki nem, az borzasztóan rosszul.)

Túry Gergely

Lehet olyan számot is találni az adatok közt, amelyre Magyarország büszke lehet. A diplomások gyerekei közt alig magasabb a szegénységi kockázat, mint a skandináv országokban – a 8,5 százalékos mutató a holland, a luxemburgi, sőt a brit szintnél is jobb. Az EU legpéldamutatóbb állama e szempontból Csehország, ott mindössze 3,7 százalék a gyerek esélye a szegénységre, ha a szülei diplomások.

A Bertelsmann alapítvány épp a múlt héten adta ki kutatását a társadalmi különbségekről. Az egyik fő tanulság szerinte is az: nagyon nagy bajban vannak a magyar fiatalok, a szegénység pedig óriási tempóban termeli újra magát. Ők úgy számoltak, hogy a magyar gyerekek negyede él nélkülözésben, míg a 65 éven felettieknél messze a legjobb a helyzet. Ebből két következtetést vonhatunk le: a legszegényebbek vállalják a legtöbb gyereket, és épp ők azok, akik közül a legtöbben már meg sem élik a 65 évet. A kutatásuk arra is kitért, hogy a magyarországi roma gyerekek fele szegregált közösségben él, és minősíthetetlenül rossz oktatást kap. A Tárki Társadalmi Riportjából pedig az derült ki: a deprivált háztartásokban élők ötöde gyerek, különösen az egyedülálló szülők gyerekei, az egykék, illetve a legalább négygyerekes családban élők helyzete rossz. A tendencia ugyan javul ebben a felmérésben is, de még mindig óriási a lemaradás nem csak az EU-hoz, hanem a régiónkhoz képest is.