Hatoldalas interjút adott Tarsoly Csaba a Magyar Narancsnak. A Quaestor-ügy elsőrendű vádlottja ebben arról is beszélt, hogy Ghaith Pharaont a kormány hozta befektetőnek, de az interjú legnagyobb részében azt magyarázta el, ő hogyan látta a Quaestor összeomlását. A brókerbotrány szinte minden részletéről azt mondta: ő ártatlan, a munkatársai a háta mögött követték el a törvénytelenségeket. A közmunkás Orgován Béla vezérigazgatói kinevezését utólag azért ő is hibának tartja.

Így indult a Quaestor-ügy

A brókerbotrány egyik legfőbb vádja az, hogy a Quaestornál az ügyfélvagyont egy technikai számlán át tüntették el. Amikor ezzel szembesítették Tarsolyt, ő egy majdnem húszéves történettel állt elő: amikor 1997-1998-ban a csoport több milliárdos veszteséget hozott össze, rosszul sültek el az orosz válság kivédésére szánt lépései, akkor történtek szerinte az első szabálytalanságok. Erről azt mondta: a célja az volt, hogy ki tudják fizetni a befektetőket, ezért „lehetőséget biztosított” a csalások elkövetőinek, hogy „helyrehozzák a hibáikat”. Hogy pontosan kikről és milyen csalásról van szó, arra csak annyit válaszolt:

„Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni."

A vádak szerint miközben 210 milliárd forint tűnt el, 77 milliárd forintos volt a csalás, valamint fiktív kötvénykibocsátás. A nyomozati anyag részletesen ír a T2 Technikai Számláról – ez volt az a számla, amelyen keresztül a vád szerint eltüntették az ügyfélvagyont. Az interjú készítője nem adta fel: többször is rákérdezett, mi történt pontosan a T2-vel, de Tarsoly az összes alkalommal kibújt a válasz alól. Azt is tagadta, hogy készpénzt vett volna ki a Quaestorból. 

A bukás napja

Tarsoly részletesen beszélt 2015. március 9-ről, amikor az MNB felfüggesztette a Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét. Ezen a ponton többször is ellentmondásba került azzal, amit a munkatársai mondtak a nyomozati anyagok szerint. Az összeomlás előtti hétvége nagy iratmegsemmisítéséről szinte nem is meglepő, hogy azt állította: nem adott erre utasítást, csak utólag olvasta. Azt állítja, hogy két nappal a bukás előtt kapott

„egy ígéretet a megfelelő helyről,”

ha elmegy Windisch László MNB-alelnökhöz és elmond neki őszintén mindent, megmenthetik a Quaestort. Tarsoly erre úgy emlékezik: Windisch nem akarta jegyzőkönyveztetni a vallomást, végül csak ő kérésére tették meg mégis – az MNB-alelnök tanúvallomásában ennek pont az ellenkezőjét mondta.

A nagy mentőakció

Az összeomlás előtti napokban, órákban több százan vették ki a pénzüket a Quaestorból. Tarsoly szerint neki ebben felelőssége nincs – ezt azzal próbálta alátámasztani, hogy több családtagjának is tízmilliói ragadtak bent. Arra a kérdésre, hogy a külügyminisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház hogyan vehetett ki az utolsó pillanatban 3,8 milliárd forintnyi állampapírt, ismét csak azt válaszolta, erről majd a bíróságon beszélne.

A Quaestor-ügy ikonikus pillanata volt Orgován Béla megérkezése a céghez. A büntetett előéletű, alacsony képzettségű volt közmunkást egy héttel az összeomlás után nevezték ki a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. vezérigazgatójává. Tarsoly ebben az ügyben most elismerte a felelősségét: mint mondta, hibázott abban, hogy nem nézett utána annak, ki is Orgován Béla, akit szerinte egy reorganizációs tanácsadó ajánlott.

Üzenet a károsultaknak

Tarsolyt megkérdezték arról is, mit üzen a harmincezer kisbefektetőnek, aki elvesztette a megtakarítását. Ő elnézést kért ugyan tőlük, és elmondta, hogy sok álmatlan éjszakája volt, de azért azt is megkérdezte:

ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek?