Egyre gyanakvóbban tekint Brüsszel a kelet-közép-európai régió 16 országa és Kína közötti együttműködésre – derül ki az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) által készített elemzésből, amelyet a hétfői Magyar Nemzet mutatott be. A tanulmány arra kereste a választ, hogy vajon a régióba áramló kínai befektetések mögött tisztán üzleti érdek, vagy inkább politikai haszonszerzés áll.

2012-ben alakult meg Varsóban a 16+1 együttműködési rendszer Kína, illetve közép-kelet-európai országok részvételével. Uniós intézmények attól tartanak, hogy az együttműködés Kína "oszd meg és uralkodj" politikájának egyik végrehajtója, és az ázsiai hatalom végső soron tovább mélyíti a törésvonalakat az EU-n belül. A kínai beruházások egy része nem felel meg az uniós követelményeknek, ezáltal bizonyos EU-s intézményeket is kikezd.

A nemzetközi think tankként működő ECFR tanulmánya arra jutott, hogy Magyarország és Görögország is politikai szívességeket tesz a kínai tőkéért cserébe. A két ország kormánya hajlamos ellenállni, ha az EU Pekinggel konfrontálódna. A

kínai tőkéért valóságos verseny alakult ki a tagállamok között, ami renitens viselkedésre ösztönöz

– olvasható az elemzésben. Budapest ellen a közelmúltban azért indult újabb kötelezettségszegési eljárás, mert előre, pályáztatás nélkül megjelölte a Budapest–Belgrád-vasútvonal kivitelezésében részt vevő cégek körét – ehhez a projekthez egy kínai állami bank folyósít gigantikus hitelt.

Az EU-csatlakozás óta naponta 2,2 milliárd forint EU-s tőke érkezik Magyarországra, Kína eközben 2009 és 2014 között 787 milliárdot fektetett be itt, igaz, a beruházások többsége még nem valósult meg.

Lengyel példa

A novemberi rigai csúcson téma is volt a Budapest–Belgrád vasúti beruházás, amellyel kapcsolatban az Európai Bizottság közlekedési főigazgatósága is kétségeinek adott hangot. A pályáztatásban az EU-s alapelv a nyitottság, ezt akkor is szem előtt kell tartaniuk az államoknak, ha EU-n kívüli kormánnyal szerződnek. A rigai csúcson az is felvetődött, vajon megtérül-e a kínai tőkéért cserébe az EU-val való összezördülést vállaló külpolitika. Erre egy lett szakember adta meg a választ: "lehet olyan befektetés, amiért megéri kockáztatni az unióból érkező tőkét". A lett kormány azonban ennyire még nem bátor.

A térségben egyébként Varsó számít Peking hídfőállásának, miközben Washingtonnal és Brüsszellel is sikerült megőriznie jó kapcsolatait.