Kormányfők harangozták be két éve, de sehol sincs a szolnoki citromsavgyár

Pár apró földkupac egy üres telek szélén. Nagyjából ez látható most a szolnoki citromsavgyár kijelölt helyén, pedig az alföldi város büszkeségének már jó ideje működnie kellene. Vagy legalább épülnie, hiszen 2014 szeptemberében a Szolnoki Ipari Parkban ünnepélyesen elhelyezték az alapkövet. Akkor a kínai beruházóval alapított vegyesvállalat, a BBCA Szolnok Biokémiai Zrt. elnöke, Lin Zsung Csie Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Szalay Ferenc szolnoki polgármester társaságában, Kína és Magyarország kapcsolatait méltatva, arról beszélt, hogy az évi 60 ezer tonna kapacitású, 400 főt foglalkoztató üzemben 2015 őszén elindulhat a termelés. A tervezett átadás idején, tavaly szeptemberben az alkalomra bérelt munkagépekkel fotózkodó kínai delegáció azonban semmi újat nem láthatott a terepen az egy évvel korábbi állapotokhoz képest. Lin Zsung Csie akkor azt ígérte, hogy 2016 végén már biztosan termelni fog az üzem.

A történet nem is két, hanem szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt, 2011. június 25-én kezdődött. Aznap, Ven Csia-pao akkori kínai miniszterelnök budapesti látogatásán egy 11 pontos megállapodást írtak alá a két ország vezetői, ebből az egyik pont szólt a szolnoki citromsavgyár felépítéséről. Az akkor 90 millió dollárosra tervezett beruházás megvalósítására 2011 novemberében alapították meg 20 millió forintos alaptőkével a Szolnoki Ipari Park Kft. és a kínai BBCA 60-40 százalékos tulajdonában levő BBCA Szolnok Biokémiai Zrt.-t, egyúttal kijelölték a gyár helyét. A magyar kormány 2012 szeptemberében úgy döntött, a cégnek a Magyar Fejlesztési Bank legfeljebb 2,5 milliárd forintos (az önrész csaknem felét finanszírozó) hitelt nyújt, amire október közepéig adott határidőt. Bár a hitel nem jött össze, ekkor egy újabb határozattal kiemelt beruházássá tették a még mindig csak ígéret formájában létező fejlesztést, megkönnyítendő a hatósági ügyek intézését.

Ennek ellenére a következő két évben egy kapavágás sem történt, mindössze egy, a cég méretéhez képest jelentős, 150 millió forintos tőkeemelés. A kapát csupán 2014 szeptemberében, az önkormányzati választások előtt egy hónappal vették elő – hogy aztán gyorsan el is tegyék. Igaz, erre az is magyarázatul szolgált, hogy a beígért MFB-hitel sem addig, sem azóta nem érkezett meg.

Mégis inkább tetszhalottnak tűnik a beruházás, ellentétben számos, meg nem valósult ötlettel (lásd Füstbe ment tervek című írásunkat). Az egyetlen látható mozgás azonban csupán annyi, hogy néhány havonta kínai delegáció látogat Magyarországra; egy ilyen vizit alkalmával készítettek felvételeket tavaly a szó szerint zöld mezőként létező beruházás területén.

Információink szerint a kínaiak ezekben a hetekben is itt jártak Magyarországon, hogy az MFB-nél egyezkedjenek a lassan négy éve beígért hitelről. A folyamatban lévő tárgyalásokra tekintettel hárította el a megkeresést a szolnoki önkormányzat, és a vegyesvállalat többségi tulajdonosa, a Szolnoki Ipari Park Kft. vezetője, Andrási Imre sem kívánt nyilatkozni. Bár ígérte, lapzártánkig az MFB sem válaszolt a HVG kérdéseire. Így nem sikerült megfejteni, mikor indulhat el végre az építkezés a 20 hektáros területen. Ahogy az sem világos, jelenleg mekkora költséggel kalkulálnak a beruházók. Az első hírek még 90 millió dollárról szóltak, ez később 100-150 millióra kúszott fel, 2015 őszén pedig Lin Zsung Csie, a beruházó cég elnöke már 62 milliárd forintot említett. Ez az akkori, 280 forint körüli árfolyammal számolva 220 millió dollárt tett ki.

A számításokat az is nehezíti, hogy az ipari park nem feltétlenül kedvező terep a citromsav előállítására. A gyártáshoz szükséges ipari vízhez és a szállítást lehetővé tevő ipari vágányhoz például közvetlenül nem, csak az egykori Tiszamenti Vegyiművek ma a Bige Holding tulajdonában levő telepén keresztül jutna hozzá az üzem, ám úgy tudjuk, ezzel kapcsolatban nem keresték meg a céget. A Bige közelsége ugyanakkor jól jöhet a BBCA-nak, hiszen így a lehető legrövidebb úton juthat hozzá a kénsavhoz, amelyet Magyarországon egyedül a szolnoki üzemben állítanak elő.

Az elmúlt öt évben nem várt versenytársuk is akadt a szolnokiaknak. Az iparág másik kínai nagyágyúja, az RZBC Kazincbarcikára ígért hasonló üzemet, ám ezzel kapcsolatban még annyi sem történt, mint Szolnokon. Ha a két beruházásból az egyik megvalósul – és a gyártó piacot is talál a termékeinek –, akkor Magyarország citromsavgyártó nagyhatalommá válhat. A két üzem a tervek szerint együttesen 160 ezer tonnát állítana elő az anyagból, ami nagyjából a kínai éves termelés tizede, az európai fogyasztás bő harmada, és a jelenlegi európai gyártókapacitás fele. Szolnokon azonban ennél is nagyobbra törő terveket fogalmaztak meg: eredményes működés esetén a kapacitást 300–500 ezer tonnáig emelnék, amihez a Magyarországon megtermelt kukorica tizedét használnák fel. A terméket európai és amerikai piacokra is exportálnák, a fő vevőkör az élelmiszeripar lehet.

Az E330 kódjelű készítmény a legelterjedtebb savanyítószer, üdítőitalok, gyümölcslevek és gyümölcskészítmények, sőt hústermékek előállításánál is használják. A kínaiak számára azért lenne fontos az európai gyártóbázis létrehozása, mert így kikerülhetik az EU által 2009 óta alkalmazott, tavaly januárban pedig véglegesített importvámot. Ennek a mértéke a BBCA tulajdonosa, a világ egyik legnagyobb citromsavgyártójaként számon tartott COFCO esetében 35,7 százalékos.