"Az olasz fagylaltiskolákban az első órán megkérdezik: mi a legolcsóbb összetevője az édességnek? A válasz: a levegő. Márpedig az albán fagylaltokban levegőből van a legtöbb."

Egy lapunknak nyilatkozó cukrász jellemzi így az országszerte egyre több helyen terjedő albán fagylaltozók termékeit. Ám ha alaposabban megnézzük az átlagos fagylaltoknál 50-60-szor több habosítót tartalmazó, azonos tömeg mellett dupla térfogatú édességeket, talán még a levegő a legártalmatlanabb összetevőjük.

A receptúra alig mutat hasonlóságot a minőségi vagy kézműves termékekkel.

Amíg egy ilyen eperfagyiban 40 százalékot tesz ki a gyümölcs, de még egy átlagos cukrászdáéban is 20-30 százalékot, az albánoknál mindössze 1-2 százalék a gyümölcstartalom, és az is pasztából kerül bele.

A magyar konkurensek szerint a szakmában az is nyílt titok, hogy a felhasznált sűrítmények nem Olaszországból érkeznek, hanem többnyire a Balkánról, sokszor semmibe véve a nyomonkövethetőségre vagy az adalék anyagok használatára vonatkozó előírásokat. Viszont az olasz termékek árának a harmadáért.

Egy kiló fagylalt 300-ból kijön

Az olcsóság persze nem csak itt érhető tetten: a zsíros tej helyett sovány tejpor vagy még annál is olcsóbb savópor kerül a fagylaltba, a zsiradékként használt vaj, tejszín helyett a harmad-negyed áron elérhető kókuszzsír vagy pálmaolaj (pedig az utóbbi használatát, magas transzzsírsavtartalma miatt, rendelet korlátozza). Egy kiló fagylalt így 300 forintból kijön – a magyar cukrászdákban az anyagköltség 800-1000 forint, de egyes drága alapanyagok esetén elérheti az 1500-at is.

A silány minőség azonban nem is a legnagyobb probléma. A HVG-nek többen beszéltek arról, hogy ezeknél a cégeknél a megmaradt fagylaltot kiolvasztják, és belekeverik a másnapi adagba – ez pedig már egészségügyi kockázatokat rejt.

Amíg az albánok jóval olcsóbban árulják a fagylaltot, és a 7–10 dekás gombócért csak 160–200 forintot kérnek, addig meg fogják találni az árérzékeny fogyasztókat – mondja Selmeczi László, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének ügyvezetője. Ez pedig súlyosan ronthatja a 3-4 ezer, jobbára mikro- és kisvállalkozások által működtetett cukrászda piaci esélyeit.

A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (Nébih) mindenesetre rendszeresen vizsgálja a fagylaltozókat. A nyári szezonális ellenőrzés első hónapjában 236 cukrászdában, fagylaltozóban jártak, ezek közül 9 helyen volt szükség hatósági beavatkozásra – összegzi a hivatal. A leggyakoribb hiányosságok a személyi higiénével kapcsolatosak, de a 86, elsősorban gyümölcsfagylalthoz használt színezék megvizsgálásakor magas arányban, 23 fagylaltnál mutatták ki a rákkeltő, emiatt az élelmiszeriparban jórészt tiltott azofesték jelenlétét. Most azt igyekeznek tisztázni, hogy a fagylalthoz felhasznált félkész alapanyagok gyártói vagy a fagylaltok előállítói hibáztak-e – válaszolta a Nébih.

A silány minőséget nehezen lehet számonkérni az albánoktól, de a cukrászoktól is. Amíg a kézműves fagylaltoknál pontosan meghatározzák, mit szabad tartalmaznia a terméknek és mit nem, általánosságban nincsenek a fagylaltra vonatkozó minőségi elvárások az Élelmiszerkönyvben. Néhány évtizeddel ezelőtt ez másképp volt, és a cukrász-ipartestület most is arra törekszik, hogy változtasson a helyzeten.

A pékek előrébb járnak

Az albán konkurencia miatt már évek óta szenvedő pékek valamivel előrébb járnak: az ősztől szigorodik az Élelmiszerkönyv péksüteményekre vonatkozó része, és a Pékszövetség a napokban azt is jelezte, hogy védjegyet vezetnek be az igazolhatóan magyar termékekre.

Ám kérdés, ez elég lesz-e ahhoz, hogy visszaverje az albánok nyomulását, akik egy alig legális üzleti modellt is meghonosítottak Magyarországon. A többnyire Koszovóból – vagy Jugoszlávia más utódállamaiból – származó albán vagy délszláv vállalkozók már a kétezres évek közepén megjelentek, előbb a déli megyékben, később országszerte. A fagylaltozók ezt néhány év késéssel, de hasonló útvonalon követték.

A pékek panaszai is szinte szóról szóra megegyeznek a cukrászokéval. A silány alapanyagokból, sokszor az Európai Unióban nem is engedélyezett adalék anyagokkal készült – és hasonlóan „felfújt” – termékeket előállító pékségek tulajdonosai a gyanú szerint az adó- és járulékfizetést sem veszik komolyan, sőt aktív szereplői lehetnek az élelmiszer-kereskedelemben elterjedt áfacsalási folyamatoknak. Hazai versenytársaik szerint az adóellenőrök dolgát nemcsak a nyelvismeret hiánya nehezíti, hanem az is, hogy ezek a vállalkozások sűrűn változtatnak nevet, gyakran cserélődnek a munkavállalóik, és az is bevett szokásuk, hogy az érdemi munkavégzés éjszaka zajlik, amikor nem jellemző az ellenőrzés.

Néhány évvel ezelőtt a NAV bezáratott egy pékségláncot meg nem fizetett adó és járulékok, be nem jelentett munkavállalók, illetve bizonytalan eredetű (például számlával nem igazolt) árukészlet miatt, ám a vállalkozók újabb cég alapításával próbálkoztak – többnyire rokonaikkal, ugyanazon a címen.

A cégek hálója átláthatatlan – bár ugyanazok a vezetéknevek és a budapesti cégeknél ugyanaz a József körúti cím gyakorta bukkan fel a cégadatbázisban, ahol egyébként nem találtunk 2013 vége előtt alapított, még ma is működő albán pékséget (egészen pontosan pékáru gyártásával és vendéglátással foglalkozó társaságot). A működő cégek többnyire már az első évtől veszteségesek, árbevételük jellemzően néhány tízmillió forint – a valós forgalom szakértők szerint csak a szezonális fagylalt esetében ennek a többszöröse lehet.

A működő albán pékségek számát már ötszázra teszik – ez az összes magyarországi pékség nagyjából harmada. Az albán fagylaltozók számával kapcsolatban Selmeczi nem bocsátkozott becslésekbe, ám az jól látható, hogy a két üzlettípus között átfedés van. Olyannyira, hogy a fagylaltot gyakorta a péküzlet mellett vagy éppenséggel az egyik ajtórésben elhelyezett pultban árulják. Sokszor még a cégér is hiányzik, legfeljebb a járdára pakolt papírmasé fagylalt hirdeti az üzletet, rajta az idén nyáron mindent vivő felirattal: „Hajrá magyarok!”