„Ebbe a tükörbe nehéz belenézni” – unokájuk fotózta végig Marika és Sándor tízéves búcsúját
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
Kell-e és mennyi különleges ember a cégeknél? Matematikus, pszichológus szerzőnk elmagyarázza.
Sok évvel ezelőtt, egy matematikuskonferencián már indult volna vissza a hajónk az esti badacsonyi borkóstolásról, de egyvalaki még hiányzott. Keresésére indultunk, és láttuk, hogy az út mentén egy rendőr élesztget egy részeget. Megkérdeztük: „Ez egy matematikus?” A rendőr ránk nézett, és így válaszolt: „Nem, ez egy ember!”
Kevés cégnél viszonyulnak annyira normálisan a különleges emberekhez, mint ez a rendőr. A legtöbb vállalatnál van valaki, akit a mindenkori vezető mindennap ki akar rúgni, és mégis húsz éve ott van. Valaki, akiről nem lehet pontosan tudni, mit is csinál, rendszeresen helytelenül viselkedik, abszurdnál abszurdabb ötletekkel bombázza a környezetét, már a puszta jelenléte is halálosan idegesítő, mégis érezni lehet, hogy a cég szegényebb lenne nélküle. Az is lehet, hogy húsz éve semmit sem tesz hozzá a szervezet teljesítményéhez, de minden pillanatban érezhető, hogy ha valamikor mégis, akkor a neki köszönhetően befolyó nyereség nagyobb lehet, mint a cég húszéves össznyeresége. Olyan, mint a lottószelvény: többnyire nem nyer, de hétről hétre fenntartja a nagy nyerés esélyét. Ráadásul nem is kerül különösebben sokba.
A fenegyereknek még a feladatát sem lehet pontosan meghatározni, mert a kreativitás nem írható le semmiféle szabályzattal. Ahogy Baracskai Zoltán, a neves üzleti gondolkodó mondja: azt lehet szabályozni, hogy hány kilométert írjon egy toll, de hogy mit írjon, azt nem.
A fenegyerek nem keverendő össze az udvari bolonddal. Az udvari bolond arra való, hogy legyen egy ember, aki kimondhat olyan igazságokat, amiket mindenki gondol. A fenegyerek olyat mond, amit senki sem gondol, és amiről nem is lehet tudni, hogy hülyeség-e vagy zseniális. Udvari bolondból egy udvartartásban csak egyre van szükség, és azt is lefejezik időnként, ha túlzottan fájdalmas, amit kimond, vagy ha akár csak egy pillanatra eltéveszti a szerepét. Ezért kell csörgősipkát hordania. A fenegyereket nem fejezik le, ha hülyeséget mond, bár nála is nagy rá a kísértés. Mégis ott marad a cégnél, mert a dolog természete olyan, hogy sok hülyeséget kell mondania ahhoz, hogy valamikor egy ötlete telibe találjon. Kívülről nem látszik rajta, hogy egészen másképpen gondolkodik, mint a többiek, ő nem visel csörgősipkát. Ha netán részeg, egy rendőr akkor is azt hiszi róla, hogy egy normális ember.
Az sem jó, ha egy szervezetben túl magas a kreativitás aránya. Még a kifejezetten kreatív feladatokkal, például reklámfilmek készítésével vagy új technológiák kifejlesztésével foglalkozó cégeknél sem. Még a Google vagy a Prezi is jól megválogatja, melyik fenegyereket alkalmazza, és alkalmaz mellette tíz szuperprofi fejlesztőt, akik pontosan csak a szükséges mértékben kreatívok, nagyon nagy ötleteik nincsenek, de amit megcsinálnak, az megbízhatóan működik. Ha egy cégben tíz százalék fölött van a szuperkreatív fenegyerekek aránya, akkor ott többnyire csak ötletparádé folyik, termelés nem, mert naphosszat csak vitatkoznak a zseniálisnál zseniálisabb megoldásokról. Egy átlagos kis cég legfeljebb egy-két fenegyereket visel el, egy ezerfős cég simán elvisel egy tucatot – és érdemes is elviselnie, mert nagyon sokat hozhat a cégnek, ha megengedi magának, hogy eltűrje néhány fenegyerek izgágaságát.
Ezzel együtt egy vállalat általában jobban működik akkor, ha egyetlenegy fenegyerek sincs benne, mint ha túl sok van. Rutinból, különösebb újítások nélkül hosszú ideig el tud éldegélni egy cég, termelés nélkül nem. Ha pedig végképp elkerülhetetlenül szükségessé válik a kreativitás, megveszi kívülről, olyan cégektől, amelyeket fenegyerekek alapítottak. Ők találtak maguk mellé olyan profi befektető partnert, aki fantáziát lát abban, hogy a fenegyerek némelyik ötletéből üzletet csináljon. A szuperkreatív fenegyerekek egy részének ez az útja, és napjaink gazdasági fejlődésének jelentős része az ilyen kis cégeknek köszönhető.
A befektetőktől a leggyakrabban ezt a mondatot hallottam: a befektetés pofabiznisz. Ők általában nem egy nagy ötletbe, hanem emberekbe, konkrét fenegyerekekbe fektetik be a pénzüket. Olyanokba, akikben emberileg is és szellemileg is fantáziát látnak, mert egy adott ötlet gyakran akkor sem bizonyul üzletileg sikeresnek, ha amúgy zseniális. A fenegyerekeknek sok nagy ötletük van – éppen ezért annyira idegesítőek.
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
A tanárok bérét meg kellene háromszorozni, de Mészáros Lőrinc vagyonát csak egyszet lehet elvenni.
Múktkor is megígérte, aztán változtak. Szavazzon, ön hisz-e a miniszternek.
Igyekeznek javítani a munkaerő-hatékonyságon.
Az ukránellenes felszólalásokban a Fidesz élen járt.
A veszteséges bababolt most a belvárosban próbál szerencsét.
A lap szerint a Fideszen belül is törésvonalakat okoz az egyre szélsőségesebb kormányzás.