Az önmérsékletre intő, a békés rendezés fontosságát hangsúlyozó, olykor "szóvirágos" politikusi nyilatkozatok mellett szikáran pattognak a Katar elszigetelését, megbüntetését szolgáló intézkedésekről szóló friss tudósítások a nemzetközi hírcsatornákon. A lényeg: hétfő reggel óta hét ország, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Egyiptom, Líbia, Jemen és a Maldív-szigetek jelentette be, hogy megszakítja diplomáciai és gazdasági kapcsolatait Katarral arra hivatkozva, hogy Doha terroristákat támogat és beleavatkozik a belügyeikbe. Katar szerint a vádak igazságtalanok és megalapozatlanok, a hazugságkampány célja az, hogy megpróbálják gyámság alá helyezni. 

Doha

AFP / Jochen Lübke

Politikai vádak

A vádak szerint Doha áll az Iszlám Állam, az al-Kaida, az egykori an-Nuszra Front, a Muszlim Testvériség, a szaúd-arábiai és bahreini terrortámadások, valamint a jemeni húszi lázadók mögött is. A jemeni kormányerőket támogató katonai koalíciót vezető Szaúd-Arábia máris jelezte, kirakja a szövetségből a katari egységeket a "kétkulacsosság" miatt. A Katarral szembeni fellépés egységes, de vannak árnyalatnyi eltérések. 

Szaúd-Arábia elsősorban nemzetbiztonsági okokra hivatkozva szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat, valamint a földi, a légi és a tengeri összeköttetést Katarral. Bejelentette azt is, hogy kivonják a katari erőket a jemeni polgárháborúban harcoló szaúdi vezetésű katonai koalícióból. 

Bahrein szerint a katari sajtó folyamatosan uszít, miközben az állam Iránhoz köthető fegyveres terrorcsoportokat segít és pénzel, hogy felforgató akciókat hajtsanak végre, és káoszt szítsanak. 

Egyiptom szerint Katar terrorszervezeteket támogat, köztük a Kairó által betiltott Muzulmán Testvériség mozgalmat. A külügyi tárca szerint nemzetbiztonsági érdek, hogy lezárják az észak-afrikai ország légterét és kikötőit a katari áru- és utasforgalom előtt.

A Katar ellen foganatosított büntető intézkedések drasztikusak: a diplomáciai kapcsolatok megszakítása, a határok lezárása, a Katarban tartózkodó állampolgárok hazahívása, közlekedési és kereskedelmi bojkott. A térség néhány kereskedelmi bankja már fel is függesztette az együttműködést a katari pénzintézetekkel, a határokon pedig feltorlódtak a feltartóztatott, áruval megrakott kamionok. A helyi polgárok attól félnek, hogy a blokád miatt áruhiány alakulhat ki, ezért megkezdték az élelmiszerek felvásárlását (lásd fotónkat). A félelem nem alaptalan: a félszigeten fekvő ország az élelmiszerek 40 százalékát szárazföldön keresztül, Szaúd-Arábiából kapja. (Igaz, Irán már jelezte, hogy kész tengeri úton Katar segítségére sietni, akár 12 órán belül, de az iráni kapcsolatról egy kicsit később). 

AFP /

A kiváltó ok, vagy inkább ürügy 

A viszony a katari állami hírügynökség elleni állítólagos hackertámadás után vált feszültté. Doha május végén arra hivatkozott, hogy hackerek hatoltak be a rendszerbe, és a katari emírnek tulajdonított hamis híreket közöltek Iránról és Izraelről. Az uralkodó, Tamim ibn Hamad ibn Halífa Al Táni sejk állítólag bírálta az Irán elleni politikát, jónak mondta a viszonyt Izraellel, a szélsőséges Hamász mozgalmat a palesztinok hivatalos képviselőjének nevezte, és nekiment Donald Trump amerikai elnöknek is. A környező államok válaszul saját területükön elérhetetlenné tették a katari sajtótermékeket, köztük az al-Dzsazíra pánarab hírtelevízió műsorát. Innentől fogva nem volt megállás, néhány nap alatt elmérgesedett a helyzet.

A valódi ok 

Katar immár évtizedek óta igyekszik különutas, vagyis elsősorban Szaúd-Arábia befolyásától független politikát folytatni a régióban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kőgazdag, de mindössze 2,2 millió lakosú ország nem ismeri el Szaúd-Arábia kizárólagos vezető szerepét a térségben. Nem kell külpolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy valaki belássa, ezek az erőfeszítések nem maradtak észrevétlenek. Létrejött a befolyásos, katari székhelyű al-Dzsazíra hírcsatorna, nemzetközileg jegyzett eredményeket ért el a Qatar Airlines légitársaság, amely fontos összekötő kapocs Ázsia és Európa között, ráadásul az ország elnyerte a 2022-es futball-világbajnokság megrendezésének jogát. (A FIFA máris jelezte, hogy a válság ellenére egyelőre minden marad a régiben, nincs semmi változás).

A különutas politika azt is jelenti, hogy Katar számos olyan szervezettel tart fenn jó, akár támogatói kapcsolatokat is a térségben, amelyeket szövetségesei jó esetben szélsőséges, rosszabb esetben terrorista csoportnak tartanak. Ebbe a körbe tartoznak a Hamász egyes vezetői, az afganisztáni tálibok, a Muzulmán Testvériség. A vádlók ezúttal nem bíbelődtek azzal, hogy egyértelmű bizonyítékokat hozzanak fel Katar árulására, a terrorszervezetek támogatására. Az viszont kétségtelenül "nem jött jól" Dohának, hogy kiderült: egymilliárd dollárt fizetett ki váltságdíjként az uralkodói család 2015-ben, Dél-Irakban elrabolt tagjainak kiszabadításáért egy az al-Kaidához köthető szervezetnek. Vagyis gyakorlatilag terroristákat pénzelt. 

AFP / Fayez Nureldine

Katar legnagyobb bűne 

Egyetlen szóval: Irán. A perzsa állam Szaúd-Arábia legkomolyabb riválisa a térségben, Katar "bűne" pedig az, hogy nem hajlandó Rijád érdekei szerint építeni kapcsolatait Teheránnal. Merthogy sok egyéb mellett van egy nagyon nyomós gazdasági érdek, ami összeköti Katart Iránnal. A földgáz. A két ország között, a Perzsa-öböl mélyén fekszik a világ egyik, ha nem a legnagyobb ismert földgázkészlete. A terület 9700 négyzetkilométeres, a becsült földgázkészlet pedig 43 ezer milliárd köbméternyi. Kataré a terület déli része (North Field néven), Iráné az északi (South Pars néven). A két ország közös kutatási és kitermelési jogokkal rendelkezik a térségben. A közeledés Iránhoz ráadásul mindig alkalmas arra, hogy hergelni lehessen vele Szaúd-Arábiát.

Nagypolitikai játszmák 

Egy kis ország nagyra nőtt ambícióit elfojtani nem nagy kunszt. De Katar esélyeit növeli, hogy fontos térségben fekszik, és fontos barátai vannak. Például az Egyesült Államok, amely,amellett, hogy szükség esetén olyan válsággócokban támaszkodhat közvetítőként Katarra, mint Afganisztán, Irán, vagy a palesztin területek, az emírségben található al-Udejd légibázist is használja, vagyis katonailag is jelen van az országban. Washingtonnak tehát nem érdeke a konfliktus élezése.

Szaúd-Arábiának sem érdeke, hogy Irán karjaiba lökje Katart. Azt viszont tesztelheti, hogy kire számíthat a különutas, renitens emírség megrendszabályozásában. Csak nem kellene túlfeszíteni a húrt, mert borulhat a térség törékeny erőegyensúlya. A katari nyilatkozatok egyértelműen jelzik, hogy a szaúdiak aligha tudnák gyámság alá vonni az emírséget. Békés eszközökkel biztosan nem. A váslság viszont súlyos és egyre mélyül. Nyilvánvaló, hogy harmadik fél bevonása nélkül nem kezelhető. Kuvait emírje jól teszi, ha az első lehetséges járattal indul Rijádba.