Kínában százmilliárd dollár csepp a tengerben. De mi jut belőle a magyaroknak?

Magyarország is szerepel azon a nyolcas listán, amelyet a hongkongi Kereskedelemfejlesztési Tanács állított össze, és olyan államok vannak rajta, amelyeket ígéretes partnereknek tekint az „Övezet és Út” (Belt and Road) elnevezésű, Kína által 2013-ban meghirdetett grandiózus, ámde ellentmondásos, több mint hatvan országra kiterjedő fejlesztési programban. De mit jelent ez a gyakorlatban, és mire számíthatunk mi, magyarok? Erre is kerestem a választ Hongkongban.

Adományra, ingyen pénzre biztosan nem.

A hongkongiak ugyanis szigorúan üzleti alapon közelítenek az Új Selyemút néven is ismert kezdeményezéshez. Csak olyan projekteket hoznak össze, olyanokba szállnak be maguk is finanszírozóként, amelyek kockázatait, megtérülési esélyeit előzetesen felmérték, az anyagi hátterét és megvalósítását biztosítottnak látják. Van benne tapasztalatuk. Megvan hozzá a kapcsolatrendszerük, a tudásuk, a jogrendjük, a banki, pénzügyi hátterük. Nem véletlen, hogy a Heritage Found ranglistáján a hongkongi a világ legszabadabb gazdasága. Ezt egyébként minden hongkongi felszólaló el is mondta az „Övezet és Út, a víziótól a cselekvésig” elnevezésű, több mint ötven érintett ország két és félezer politikai és gazdasági vezetőjének részvételével megrendezett találkozó első napján. Meg azt is, hogy az Új Selyemút nem lehet kizárólag Kína biznisze, mint egyikük fogalmazott, „a táncparkett nem csak Pekingé, ekkora programot partnerek nélkül nem lehet megvalósítani”. Több okból sem.

Mi a gond az Új Selyemút koncepcióval?

Molnár János

„Hatalmas pókként szövögeti hálóját Kína, amely az Új Selyemút jelszavával Európa nyugati felétől az Arab-félszigeten keresztül Indokínáig és Indonéziáig terjedő gazdasági befolyási övezet építésén fáradozik” – írta nemrégiben a HVG a nagy tervről, részletesen beszámolva a koncepció (finoman szólva) vegyes fogadtatásáról.

Az Övezet és Út Kezdeményezés (Belt and Road Initiative) két fő részből áll, a Selyemút Gazdasági Övezet (Silk Road Economic Belt) és a 21. Századi Tengeri Selyemút (21st Century Maritime Silk Road) programokból.

A kezdeményezés legkeményebb bírálói (közéjük tartozik a saját pozícióit féltő Egyesült Államok) szerint Kína gazdasági eszközökkel tör világuralomra, kölcsönös előnyök helyett csak a saját hasznát nézi. Kína szerint a szabadkereskedelem, a protekcionizmus elutasítása, a kapcsolatok erősítése vezet el a békéhez és a prosperitáshoz, ez a program célja. A kedvezményezettek (a szegény közép-ázsiai államok) meg annak örülnek, hogy valahonnan legalább kapnak pénzt (hitelt) elmaradt infrastruktúrájuk fejlesztésére. A két szélsőség közötti, meglehetősen tág teret a geopolitikai, gazdasági, üzleti érdekek által diktált vélemények töltik ki. A magyar kormány csatlakozott a kezdeményezéshez, tagja az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Banknak és van egy a kínaiakkal közös, egymilliárd dollár értékű befektetési alapunk. Matolcsy György jegybankelnök a magyar gazdaság jelentős bővülését várta tavaly a csatlakozástól. Itt, Hongkongban is nagy számok pörögtek a csúcstalálkozó első napján.

Finanszírozási feladatok

A Fitch év eleji becslése szerint az Új Selyemút beindított és tervezett projektjeinek értéke 900 milliárd dollár. Csakhogy kezd nyilvánvalóvá válni, kizárólag pekingi, állami pénzekből nem lehet mozgásban tartani, bővíteni a programot. Már a Valutaalap is figyelmeztetett a kínai adósságállomány erőteljes növekedésére, ami jelentős részben a külföldi (gyors megtérülést nem ígérő) bevásárlásokkal magyarázható. Szükség van a magántőke, a magánbefektetők bevonására, és itt jön a képbe Hongkong, itt válik igazán fontossá a fejlett bankrendszer, a nemzetközi tapasztalat, az „egy ország, két rendszer” elv. Mert segíthet meggyőzni a magánbefektetőket, akik eddig inkább kivártak. De ez most változni fog, méghozzá jelentősen – legalábbis a felszólalók azt mondták.

Röpködő ezermilliárdok

„Komoly kihívás pénzt szerezni az Övezet és Út program infrastrukturális beruházásaihoz. Az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) becslése szerint a kontinensen a jelenlegihez képest megduplázódik az ilyen típusú projektek költségigénye, a 2016-tól 2030-ig terjedő időszakban eléri az évi 1700 milliárd dollárt. Készek vagyunk részt venni a szükséges összeg előteremtésében” – ezt mondta köszöntőjében Carrie Lam, aki júliusban, éppen Hongkong kínai fennhatóság alá kerülésének huszadik évfordulóján vette át a kormányzói tisztséget, amit korábban kizárólag férfiak töltöttek be.

hvg.hu

Na, ehhez képest csepp a tengerben az a százmilliárd dollár, amivel Kína a közelmúltban „megfejelte” a programot. Erről beszélt a hongkongi Kereskedelemfejlesztési Tanács elnöke. Vincent Lo mondta el azt is a sajtónak, hogy az általa vezetett szervezet szakértői Közép-Európában a lengyelek és a csehek mellett, minket, magyarokat tekintenek a legfelkészültebb, legalkalmasabb partnereknek a közös, az Új Selyemúthoz kapcsolódó projektek megvalósításában.

hvg.hu

„Jövőre elmegyünk Közép-Európába is, addig a szakértőink feltérképezik az együttműködési lehetőségeket, és bízom benne, hogy önöknél is legalább száz, vagy akár még több projekt kerülhet szóba, több mint az ázsiai kiemelt partnereknél, Thaiföldön vagy éppen Vietnamban” – így válaszolt a konkrétumokat firtató kérdésemre Vincent Lo, a több mint 50 éves múltra visszatekintő, a hongkongi cégek nemzetközi kapcsolatainak építését, piacra jutását támogató szervezet elnöke. Szerinte egyébként nincs azzal semmi gond, hogy Peking és Hongkong az „egy ország, két rendszer” elvének megfelelően igencsak eltérő módon kezeli az Új Selyemúthoz kapcsolódó projekteket. Rákérdeztem a Belgrád–Budapest-vasútvonal tervezett fejlesztésére, de Vincent Lo a konkrét üggyel nem kívánt foglalkozni. Csak annyit mondott általánosságban: a hongkongi üzleti életben a már aznap sok felszólaló által felsorolt jellemzők mellett az átláthatóság is alapkövetelmény. A hongkongi küldöttség a jelenlegi tervek szerint jövőre látogat el Magyarországra.