Feszültség és konfliktus a szervezetben – Hogyan kezelhető?
Az egészséges csapatműködés és az eredményesség szempontjából kulcskérdés, hogyan kezeli a cégvezető a konfliktusokat.
Az építőipari vállalkozásoknál tavaly indított 220 közbeszerzési eljárásnak a harmada végződött bírsággal. Idén jóval kevesebb eljárás indult, ezeknek viszont a felénél találtak jogsértést. A hiányosságok leggyakoribb formája az alvállalkozók bejelentésének elmaradása, illetve a pótmunkákat alátámasztó dokumentációk hiánya. De az is gyakran előfordul, hogy a kivitelezésben olcsóbbal helyettesítik az egyik terméket, de a végső ár mégsem csökken. Az is büntetendő, ha az ajánlatkérő jogtalanul enged el kötbért - olvasható a Magyar Építők portálon.
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) hétvégi elnökségi ülésének zárásaként Tóth Istvánné alelnök ismertette a szövetségnek a szakképzés rendszerszerű újragondolását célzó tanulmányát, amit a szervezet egyfajta vitaanyagként alkotott az építőipar számára. A 90 ezer hazai építőipari vállalkozásnak 97 százaléka kis méretű, ők foglalkoztatják a 277 ezer fős hazai építőipar 90 százalékát. A szakképzésben részt vevő cégek száma a közelmúltban 1032-ről 1592-re emelkedett, ami 50 százalékos növekedést jelent. De ez még mindig nagyon kevés.
Az ágazat rövid időn belül 80 ezer embert veszített, a képzésben részt vevő gyerekek 50 százaléka nem jut el a szakmunkás bizonyítványig, óriási a fluktuáció. Gondot okoz ugyanis, hogy a szakma vonzerejének hiánya miatt többnyire azok a gyerekek kerülnek ide, akiket máshová nem vesznek fel. Hozzátette, hogy a második szakmát szerzők idesorolásának köszönhetően 6620-ról 8371-re nőtt a beiskolázottak száma.
Az ÉVOSZ iskola helyett a cégek kezébe adnák a képzést. A szövetség vitaanyaga szerint a jelenlegi szakképző struktúra nem igazodik a piaci igényekhez, ennek következtében több hiányszakmában (például tetőfedők, bádogosok és ácsok között) alig vannak diákok.
A megoldást az úgynevezett üzemek feletti gyakorlati képzés jelenthetné. Jelenleg ugyanis az ágazat cégeinek 97 százalékát képező kis cégek nem tudják megadni a gyakorlati képzést, a nagy cégek pedig nem győzik ellátni ezt a feladatot. Emiatt a gyakorlati alapok elsajátításához központi gyakorlati képzőhely lenne a megoldás.
A jelenlegi struktúrában az iskoláknak nincs megfelelő érdekeltsége a gyerekek fejlődésében („csak az számít, hogy meglegyen a megfelelő óraszám”). Emellett a gyakorlati és elméleti képzési napok egymást váltogatják, így rendre megtörik a gyerekek fejlődési folyamata.
Az üzemek feletti képzőhelyek mintaként szolgáló németországi rendszerében ezzel szemben a diákok több héten át a központi képzőhelyen dolgoznak, majd szintén heteken át vannak a vállalkozásoknál, a harmadik pillért pedig az elméleti oktatásban töltött hetek jelentik. Tóth Istvánné szerint nálunk is ezt a triális rendszerre kell átállni, a jelenlegi duális képzést tovább bővítve. „A legideálisabb az lenne, hogy a gyereknek nyáron dolgoznak, és télen tanulnak, hogy ne legyen törés a folyamatokban.”
Az új struktúra országosan hat-hét regionális központot jelentene modern eszközökkel felszerelve és megfelelő szaktudású oktatókkal ellátva. Ezek a központok a külföldre távozott szakemberek oktatásba való visszahívását is lehetővé tennék. A triális rendszert a szakképzési hozzájárulásból befolyó bevételek közvetlenül fedeznék, a hozzájárulást paritásos alapokon az egész iparágra kiterjesztenék.
