„Gyalázatos, Tenyőn is komoly gondok vannak” – ezt fűzte hozzá kommentként egy, a helyszínt feltehetőleg jól ismerő lakos ahhoz a fényképhez, amit még a nyáron tettek ki a közösségi oldalra a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Surjány lakói egy kád vöröslő vízről. Sokan csak surjányi rozénak keresztelték el a málnaszörpnek is beillő folyadékot, amit több helyi befőttes üvegben el is tett emlékbe.

A Törökszentmiklós melletti településen már tavaly nyáron lezárták az ivóvízminőség-javító programot, mégis előfordult még a „rozé” megjelenése után is, hogy sáros vízzel telt meg a kád.

Utánanéztünk, hogy az országban lezárt 192 ivóvizes projektből hány esetben állapítottak meg szabálytalanságokat, és hány esetben kellett szankciókat alkalmazniuk. A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy 192 projektből 32-nél volt szabálytalanság, összesen 46 esetben. Ebből 30 esetben rendeltek el pénzügyi korrekciót, magyarul vissza kell ezeknél fizetni a költségek egy részét. Körülnéztünk, hogy mi a helyzet azokon a településeken, ahol elvileg már nem zavaros vizet kellene inniuk a lakosoknak, ugyanis 2015. december végén lezárultak az ívóvízben található szennyező anyagok (arzén, bór, ammónium, vas) uniós szint alá csökkentését szolgáló programok. Csongrádban tűnt legzavarosabbnak a víz.

Megkerestük a törökszentmiklósi területen szolgáltató TRV Zrt.-t, ők későbbre ígértek tájékoztatást a konkrét üggyel kapcsolatban.

Ott is az árokba megy a víz, ahol már négy éve befejeződött a beruházás

„Hogy megint nem jó a víz?” – értetlenül állt egy asszony Sándorfalván, amikor arról érdeklődtem, hogy vajon megissza-e a csapból folyó vizet, vagy inkább ásványvizet vásárol. A városban, ahol négy éve lezárták az ivóvízminőség-javító programot, és el is indult a tisztított víz hálózatra engedése, valamilyen probléma mégis adódott még tavaly szeptemberben, így ismét az árokba vezetik az új technológiával tisztított vizet már egy éve. Kiderült, hogy a megszólított nő nem is tudott arról, hogy bármi is történt a vízzel.

Pataki Zsuzsa, Sándorfalva polgármestere elmondta, hogy az ammónium és a vas szintje emelkedett meg a tisztított vízben, ezért kellett a régi vízre átállniuk, de az arzénszinttel soha nem volt problémájuk, így az alternatív ivóvizet sem írta elő számukra a hatóság. Azt, hogy meddig tart az egy éve folyó garanciális javítás, még a település vezetője sem tudta megmondani.

420 milliós „bírság” lebeg Szentes feje fölött

„Kész a technológia, de nem sikerül három egymást követő jó mintát venni a tisztított vízből, így nem mehet a hálózatra a víz” – mondja Szirbik Imre, Szentes polgármestere, aki szerint a város belerokkanna, ha ki kellene fizetniük a százmilliókat, az 1,8 milliárdból most ennyit kellene „ledolgozniuk” a késlekedés miatt. A visszafizetésről egyelőre elsőfokú döntés született, a szocialista kötődésű polgármester bízik abban, hogy decemberig sikerül „kipréselni” a rendszerből a jó mintát.

Ha a szentesieknek mégsem sikerülne az attrakció, akkor a szomszédos Nagytőkét is magukkal ránthatják, magyarul a kis falunak is vissza kellene fizetnie a beruházás összegét, vagy annak egy részét, ugyanis ők arra „szerződtek”, hogy vezetékeket építenek, amelyen Szentesről szállítják majd az ivóvizet, ám ameddig Szentesen nincs jó víz, az ő elkészült projektjük sem működik. Addig is Széll Csaba polgármesternek kell arról gondoskodnia, hogy minden reggel tartálykocsiban szállítsanak vizet a településre Csongrádról. Onnan, ahol egyébként szintén baj volt a vízzel, de nem a technológia, hanem a régi vezetékek miatt. Szegváron a technológia készen áll ugyan, de három akkreditált labor háromféle eredményt mutat ki a vett mintákból, így itt sem jut el a tisztított víz a csapokig.

Második nekifutás, de nincs bírság?

Makó térségében 17 településen 3,2 milliárd forintot, Mórahalom térségében, 11 településen 4,7 milliárdot költöttek el, de egyik technológia sem működött megfelelően, holott a projekteket lezárták. Mórahalmon és Makón másodjára is nekifutottak, a két Csongrád megyei település és térsége úgynevezett szakaszolt pályázatot adott be. Mórahalmon már tavaly, az év közepén belefogtak az újabb kísérletbe, itt decemberig kell megfelelő ivóvizet produkálniuk. Mórahalmon nem kaptak az újabb projekthez központi támogatást, nem úgy, mint Lázár kedvelt városában, Makón.

Makón mintha későn eszméltek volna, a Társulás újabb pályázatának támogatásáról február 22-én döntött az Irányító Hatóság. Pont két héttel azután, hogy Lázár János egy lakossági fórumon bejelentette, hogy 550 millió forinttal támogatja a kormány a térséget, hogy a kudarcos projektet egyenesbe tudják hozni. A pályázati 370 millióval együtt így majd egymilliárd forintjuk van arra, hogy végre az előírt minőségű vizet ihassák a Makón, és környék településein. A Közbeszerzési Értesítőben egyelőre nincsen nyoma annak, hogy kiválasztották volna a kivitelezőt, de így is, úgy is, a munkát jövő év decemberéig be kell fejezniük. Egyelőre ihatják a régi arzénos vizet, vagy merítenek a kék konténer csapjából, amely ott árválkodik a városban már lassan öt éve

Lecsap-e az unió?

Egyelőre nincs arról információnk, hogy az unió elnéző lesz-e azzal a tehetetlenséggel, amellyel Magyarország kezeli az ivóvíz helyzetet. Először 2006-ig, később 2009-ig adtak türelmi időt, hogy a szennyező anyagok szintjét lecsökkentsük az ivóvízben, de alig történt valami 2012-ig, amíg végül az unió kötelezettségszegési eljárást indított ebben az ügyben. Akkor kerültek ki az érintett települések utcáira a konténerek, jártak a lajtos kocsik a falvakba, hogy „arzénmentes” ivóvizet biztosítsanak az ott élőknek. Majd még ebben az évben elindultak az első projektek is, ezeket kellett volna úgy lezárni 2015 végén, hogy a csapból is arzénmentes víz folyjon. Nem sikerült.

Az előző ciklusban 192 projektet zártak le, 2014-20-as ciklusban eddig négy pályázatot írtak ki ismét az ivóvízminőség javítására, több mint 100 programmal pályáztak, köztük vannak az „osztályismétlők” is. Első körben 100 milliárd ment el erre a célra, a mostani pályázatokkal összesen 15 milliárd forint körüli összeget költhetnek ugyanerre a célra.

A Kék Víz is bukott Bács megyében

A Kecskemét és a térséghez tartozó 30 település Kék Víz Társulásának 8 milliárdos projektje sem eredményezte a „jó vizet”, így a 2014-20-as ciklus terhére újabb egymilliárd forintot költhettek el a kiigazításra. A sajtót is megfutott Felső-Bácskai projekt viszont a jelenlegi információk szerint átment a vizsgán, bár a lakosok azóta is panaszkodnak a büdös vízre. Igaz, nincs benne sem arzén, sem bór, sem ammónium.

Mészáros Lőrinc kiváló munkát végzett

A 66 Békés megyei település 33 milliárd forintos ivóvízminőség-javító programjának kivitelező konzorciumát Mészáros Lőrinc cége vezette. Itt minden rendben zajlott, a projekt a fenntartási időszakba léphetett. A terület vízszolgáltatójának, az Alföldvíz Zrt.-nek a vezérigazgatója júniusban visszavonult, ma a Hidasháti és a Csabatáj Zrt. igazgatótanácsában foglal helyet. Mindkét cég tulajdonosa Mészáros Lőrinc.

A drága projektek mellett a vicc az, hogy Békés megyében, ahol Mészárosék 33 milliárdos projektet zavartak le, már nagyon régóta tervezik az aradi Maros-hordalékkúpról vett igen jó víz átvezetését, ami sokkal olcsóbb lett volna. Az államközi egyezmény, hivatalos információk szerint a román fél húzódozása miatt meghiúsult, így a határidő közelsége miatt le kellett tenni az olcsó tervről. Ám most, hogy elkészült a projekt, úgy tűnik, hogy a magyarok nem tettek le teljesen a romániai víz átvezetéséről, Simonka György a közösségi oldalon dicsekedett el, hogy tárgyal ennek lehetőségéről. Vantara Gyula – békési képviselő, aki a Közép-Békési Társulás elnöke is egyben – sem zárja ki, hogy a jövőben jöhet még a szomszédból ivóvíz.