szerző:
Tetszett a cikk?

Évente több milliárd forintot kell elkölteni a most megépülő stadionokra akkor is, ha már készen lesznek. Az arénákat 40-50 évre tervezik, de ha ez idő alatt egyetlen olyan kormányunk is lesz, amelyik nem a focit támogatná, hamar a Stadler-pálya sorsára juthatnak.

Csaknem 350 milliárd forintot költ el az állam stadionépítésekre 2012 és 2020 között, ha minden a mostani tervek szerint halad tovább. De hiába érhet véget egyszer a stadionépítési hullám, ha már minden nagy- és kiscsapatnak lesz saját új pályája, ezeket az arénákat valamiből fenn is kell tartani. A stadionok üzemeltetése pedig akkora pénzeket emészt fel, amekkorát egy klub képtelen kitermelni. Így nem túlzás kijelenteni: ha egyszer olyan kormány lesz Magyarországon, amelyik nem öntené a milliárdokat a fociba, a most felépített stadionok tömegesen juthatnak az akasztói Stadler-aréna sorsára.

Fenyegető jelek már most is látszanak. Szombathelyen az önkormányzatnak 145 millió forintot kellett elkülönítenie, hogy üzemeltetni tudja a tavaly ősszel átadott stadiont. Hiába épült meg az új létesítmény, az üzemeltetésnek akkorák a költségei, amelyeket senki nem vállalt – emiatt egy ideig a csapat csak külön pénzért használhatta a pályáját. Az önkormányzat ideiglenesen egy saját cégét bízta meg az üzemeltetéssel, de az olyan magas bérleti díjat kért a szakosztályoktól, amit csak a város tudott kifizetni. Azt pedig a 444.hu vette észre a hónap elején, hogy Miskolcon is hiába épül új stadion, egy hónappal a tervezett átadás előtt senki nem jelentkezett az üzemeltetésre.

A szombathelyi Haladás 15,6 milliárd forintos költséggel felépült új sportkomplexumának 9000 férőhelyes, UEFA IV-es besorolású, teljesen fedett lelátóval rendelkező futballpályája a bemutató napján
MTI / Varga György
Harminckét stadionra költünk óriási pénzeket

- A legnagyobb tétel a Puskás-stadion lerombolása, majd az új nemzeti aréna felépítése: a mostani tervek szerint erre 190 milliárd forintot költenek el. És itt még mindig csak az építkezés elején járunk, valójában megtippelni sem lehet, hol ér véget az áremelkedés. Néhány évvel ezelőtt 40 milliárd forintról indultunk.

- Az NB I. mostani 12 csapatából 11 vagy új stadionban játszik vagy már épül az új otthona, az egyetlen kivétel a bajnoki címvédő Kispest. A többi tizenegy stadionra összesez 90 milliárdot költöttek és költenek el. A legdrágább a Videotoné, ez a mostani tervek szerint 18,1 milliárdból lesz készen, de tízmilliárd forint fölött jár a Haladás (15,6), a Ferencváros (14,7), a Debrecen (13,5) és a Diósgyőr (12,4) stadionja is.

- Több mint 62 milliárd forintból újítanak fel és építenek stadionokat az alsóbb osztályú csapatoknak is. Az NB II. első helyén álló MTK stadionja 7,2 milliárd forintból készült el, a másik feljutójelölt Kisvárda arénája most épül, 2,5 milliárdért. A kettő ára együttvéve sem éri el a tízmilliárd forintot, amennyiből Szeged két rossz állapotú stadionja mellé egy harmadikat építenek.

De mennyiből is jön ki egy stadion üzemeltetése? A tisztánlátást nehezíti, hogy a legtöbb klub kreatívan elrejti a pontos számot más gazdálkodási adatok közé, így csak az összes kiadásukat látja a külvilág. A sportközgazdászok általában úgy számolnak: egy rossz minőségű stadion fenntartásához is szükség van alsó hangon évi 80-100 millió forintra, de ilyenből most már egyre kevesebb van az első két osztályban. Egy új, modern stadion sokkal drágább, a világítás, a gyep fűtése, folyamatos öntözése és az, hogy telente géppel kell biztosítani ugyanazt a napsugárzást, amit megkap nyáron, valamint az amortizáció pótlása évente félmilliárd forintot is elvihet. A Magyar Nemzet pedig úgy számolt: ha kész lesz az új Puskás-stadion, ott akár 1-2 milliárd forint is lehet az éves üzemeltetési költség.

Nyugat-Európában, ahol nyereségesen is lehet működtetni stadionokat, a fenntartásnak három fő forrása van. Egyrészt maga a jegyárbevétel – erről sokat elmond, hogy 2016-ban Magyarországon csak Debrecenben és Újpesten közelítette meg ez az összes bevétel 10 százalékát. Másrészt lehet konferenciákat, céges rendezvényeket, koncerteket, akár esküvőt tartani a stadionban, amikor nincs meccsnap. Ilyenre nálunk a Ferencváros pályája a jó példa, de kísérletek vannak az MTK stadionjában és Debrecenben is. Ha pedig innen sem jön be pénz, marad a harmadik út: a fenntartó cég más forrásaiból betömködni a lyukakat. Ami nálunk gyakorlatilag egyet jelent a közpénz elköltésével.

Uszodát sem olcsó fenntartani

Nem volt egyszerű azt sem eldönteni, hogy ki üzemeltesse a Duna Arénát, miután 46 milliárd forintból felépítették. A tavalyi vizes vb-re megépített uszodát az átadójától a vb utáni hónap végéig a B-Omega-T Kft. üzemeltette, havi nettó 142 millió forintért. Ezt a pénzt egész biztosan nem hozzák vissza a jegyárbevételek, ezért is szerette volna a korábbi fenntartója, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) azt, hogy a mellette lévő Dagály stranddal együtt üzemeltethessék, ahonnan lenne bevételük is.

Tarlós István azonban még a megnyitó előtt kérdésünkre azt mondta: üzemeltesse csak az állam az uszodát, ha egy ekkora csarnokot építenek. Végül a megoldás tényleg ez lett: a Duna Arénát leválasztották a Dagályról, az üzemeltetést pedig tavaly szeptembertől a Nemzeti Sportközpontok végzi.

Az egész országban egyetlen olyan aréna van, amely elvileg piaci alapon működik – sőt, még nyereséges is. A Ferencváros stadionját a francia Lagardere magyar leányvállalata üzemelteti. A cég 2016-os beszámolója szerint az összes kiadása 3,1 milliárd forint volt (a stadion üzemeltetéséhez kapcsolódó kiadások ennek a felét jelentik), de 38 millió forint adózott eredményt így is elért. Amikor a napokban a Qubit.hu bemutatta a magyar stadionhelyzetet, egy nagy tétellel magyarázták, hogy a Groupama Aréna nyereséges lehet: 2014 óta szinte minden válogatott meccset ott rendeztek, tehát az MLSZ-től is érkezhetett bérleti díj.

A Groupama Aréna épülete
MTI / Marjai János

Vagyis valójában a ferencvárosi pálya üzemeltetésére is sok közpénz megy el, a többi stadionnál viszont még egyértelműbb, hogy az adófizetők pénze nélkül szinte lehetetlen volna a fenntartás. Debrecenben például a stadiont üzemeltető cég 90 százalékban az államé, 10 százalékban a városé – az első teljes üzleti évében 70 millió forint veszteséget termelt –, Szombathelyen pedig most az önkormányzat fizet. Sok helyen pedig a klubot működtető gazdasági társaság a stadion üzemeltetője. Ez a cég pedig néhol közvetetten szintén önkormányzati pénzből működik (ilyenre példa Mezőkövesd), vagy épp a tao-támogatások nagy nyertese, mint a felcsúti akadémia. A tao-pénz megítélése egyébként is problémás: hivatalosan ezt az utánpótlás kapja, de a gyakorlatban nincs nehéz dolguk a kluboknak, ha úgy döntenek, hogy átirányítják az első csapathoz, vagy épp a stadionfenntartásba.

Toronydaruk sokasága dolgozik az új Puskás Ferenc Stadion építkezésén
MTI / Jászai Csaba

A legtöbb NB I.-es klub évi 1-2 milliárd forintból gazdálkodik (a Ferencváros és a Videoton kivétel, ott négymilliárd körüli az éves költségvetés), vagyis a stadion fenntartása nagyjából a klub összes forrásának negyedét igényli. A rendszer pedig arra épül, hogy akármi is történik, végső esetben úgyis ott lesz az állam, az önkormányzat vagy a tao-pénzek.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!