Sokan utaznak újabban Izlandra, de Magyarországon csak nehezen és drágán lehet beszerezni az izlandi koronát. Egy ott dolgozó magyar pincérnek viszont forintra van szüksége, hogy segíthesse itthon maradt családtagjait. Korábban átváltotta a keresményét euróra, majd azt forintra – dupla konverziós költséggel. Most a Fuger nevű, pénzváltásra kitalált mobilapplikáció segítségével összetalálkozhat kiutazó magyarokkal, akik készpénzt szeretnének váltani, és helyben megállapodnak az árfolyamban. Közben a vevők még hasznos információkat is kaphatnak tőle Izlandról.
„A sharing economy mindenütt előretör, a fiatalabb generációk már az Uberen vagy az Airbnb-n szocializálódtak” – magyarázza a fejlesztő EN-CO Software Kft. kereskedelmi igazgatója. Az alkalmazás révén egymásra találó partnerek tetszőleges helyen és árfolyamon kötik meg az üzletet. A fejlesztők a jegybanki középárfolyamot javasolják, de a felhasználókon áll, hogy ezt megfogadják-e. Eltérhetnek ettől, például olyan extrém valuta váltásakor, mint a vietnami dong. De akár az ukrán hrivnyánál is, amelynél a pénzváltók árfolyamrése is extrém nagy.
Az Interchange pénzváltója. Alkualap
Túry Gergely,
„Mennyivel jobb ez, mint a Keletinél egy utcai feketéző?” – fúrja az új típusú konkurenciát egy nagy pénzváltó vezetője. A Fuger fejlesztői igyekeznek megszűrni az érdeklődőket, például csak azok szállhatnak be, akiknek valamelyik közösségi oldalon legalább 50 ismerősük van. Ettől persze nem zárható ki, hogy csalók. És az sem, hogy nemcsak alkalmi partnerek találnak egymásra, hanem üzletszerűen adnak-vesznek valutát, amit Magyarországon csak pénzintézet vagy annak engedélyezett ügynöke, a pénzváltó tehet meg biztonságos üzlethelyiségben.
Semmi sem szab gátat a valuták vételi és eladási árfolyama közti különbségnek, amiből a váltók haszna származik. Sem a pénzváltásról szóló kormányrendelet, sem a valutáról gondoskodó bankok, amelyeknek jóvá kell hagyniuk ügynökeik árazási stratégiáját. Szabad kezet adnak nekik, a lényeg, hogy ők nyerjenek a bolton. Így eshet meg, hogy Budapest belső kerületeiben közel 70 forintos és olykor 20 filléres árfolyamréssel is találkozni. Egyes, a nevük alapján jellemzően arab tulajdonú pénzváltók gyakorlatilag a jegybanki középárfolyamon üzletelnek, például az Erzsébet vagy a Teréz körúton. Ebben kell hogy legyen valamiféle trükk, amit persze nem fednek fel. A legkedvezőbb árfolyamokat kínálók – például a System Change vagy a Centrum Change, illetve a belváros szívében, a Szervita téren a maga másfél forintos résével egyedülálló Akkad Bros – ugyanis veszteségesek, legalábbis papíron. Az ügyfelek viszont eurónként 60 forinttal is jobban járhatnak, ha tőlük vásárolnak.
A legnagyobb pénzváltók nyereségesek, ilyen a több mint 300 üzlettel működő Exclusive Change, a Corner Trade, a Northline vagy az Interchange, de ezt eltérő stratégiával érik el. Az első kettő viszonylag olcsó, a Northline közepesen drága, az Interchange pedig többszörösen leveri még a viszonylag nagy árréssel működő bankokat is. Szombat délelőtt például a Vörösmarty téri és a Váci utcai pénzváltóiban majdnem 70 forintos árfolyamréssel dolgozott, miközben az összes környékbeli pénzváltó közül az And Now Change 14 forintos különbsége volt a legnagyobb.
A legkirívóbb azonban az Interchange eurónkénti százforintos árfolyamrése a repülőtéren, ahol monopolhelyzetben van. „Ez különleges helyszín, itt a kávé és az ásványvíz is sokkal többe kerül” – mondja erre Gattyán Balázs, a cég üzemeltetési vezetője, hangsúlyozva: specialitás az is, hogy az ottani forgalom zöme 100 euró alatti forintra váltásokból áll. Az árak nem légből kapottak – állítja –, hanem hét hasonló európai reptér pénzváltóit követik. Gattyán szerint az összes helyszínen mellettük szól viszont, hogy a meghirdetett árfolyamon kívül semmilyen költséget sem számolnak fel. Ahogyan a bankok sem.
HVG
Van azonban egy meghökkentő, ám nem köztudott különbség: aki utóbb úgy érzi, hogy rosszul járt, az Interchange irodájába visszamehet alkudozni. Ha még aznap megteszi, visszaadják a pénzét, vagy felajánlják neki az ezer euró feletti összeget váltóknak kínált, jóval kedvezőbb – szombaton eurónként több mint 50 forinttal jobb – kurzust. Ha másnap fut be, akkor már nem kaphatja vissza a pénzét, alkudozásra viszont még akkor is van módja. Arra a kérdésre, hogy nem kiszúrás-e ez azokkal, akik nem ilyen karakánok, Gattyán azt mondja: ilyen az üzlet, az élelmiszerboltba is visszamegy, aki nem elégedett a termékkel.
Az alkudozás, az egyedi ajánlatkérés egyébként a többi pénzváltónál is dívik, ezt sokan ki is írják a bejáratra vagy a honlapjukra. A nagyobb összeget váltó, rendszeresen visszatérő vagy online módon valutát foglaló ügyfelek többnyire kedvezményt kapnak, de bárki próbálkozhat. A bizonytalanságot fokozza, hogy maszatolnak a költségekkel is, a „no commission” felirat például azt jelenti, hogy csak a 0,3 százalékos, legfeljebb 6 ezer forintos tranzakciós illetéket számolják fel.
„Nem ördögtől való, hogy mindenki úgy áraz, ahogy akar. Az a baj a pénzváltással, hogy senki sem ellenőrzi rendesen, ki mit csinál, pedig sokat lobbiztunk ezért” – fakad ki Pinczési István, a Corner tulajdonosa, a Magyarországi Pénzváltók Országos Egyesületének alelnöke. Ha igaz, hogy bizonyos váltók forgalmának jelentős része elkerüli a 2017. január elsejétől kötelező online pénztárgépet, az magyarázat lehet arra, hogyan maradhatnak talpon a filléres árfolyamréssel dolgozók.
Az ügyfél azonban még azt sem tudja kontrollálni, hogy egyáltalán legális-e az útjába akadt pénzváltó. Sokan nem tüntetik fel, hogy melyik pénzintézet ügynökei. A jegybank honlapján az összes pénzváltó, 72 pénzügyi intézmény és 197 ügynök szerepel, de az utóbbiak nem az ügyfelek által ismert elnevezéssel, hanem a hivatalos cégnéven. A Haris közben lévő Dubai Change mögött például az Igaz Barát Kft. áll. Akit illegális pénzváltáson kap, azt feljelenti az MNB, és még maximum 2 milliárdos bírsággal is sújthatja.
A bankok felelősek a pénzváltóikért, évente egyszer ellenőrizniük is kell őket. Kérdés, rájönnek-e, ha ügynökük törvénytelenül ténykedik, hiszen álruhás próbavásárlást nyilván nem végeznek; ez az adóhatóság dolga lenne. Érdekes ugyanakkor, hogy a bankok egy része, például az OTP, távol tartja magát ettől az üzletágtól, a nagyok közül csak a Raiffeisen és az MKB aktív benne. Számtalan kis olcsó pénzváltó pedig valamelyik takarékszövetkezet ügynöke, jellemzően a Pátriáé vagy az M7-é. Úgy tudni, a Takarékbank vezérkara nem különösebben lelkes, ám a pénzmosás veszélyétől nem tart. „A kártyás tranzakciók terjedése amúgy is visszaszorítja a pénzváltókat” – jósolja egyik munkatársuk. Igaz, az Euronet kék-sárga ATM-jeiből nonstop lehet eurót váltani.
A pénzmosási rizikóra tavaly nyártól jobban oda kell figyelniük a pénzváltóknak. Taraczky Andrej, az Exclusive Change vezetője túlzásnak is tartja, hogy a korábbi félmilliós helyett már 300 ezer forintos váltástól azonosítaniuk kell az ügyfelet, mert ez nagyon lassítja a kiszolgálást. További bonyodalmat okozhat a külföldi és hazai kiemelt közszereplők felismerése, akiknek ebbéli mivoltukat fel kell tárniuk, mert ha nem teszik, meg kell tagadni a kiszolgálásukat. Ha pedig a pénzváltó bármilyen gyanút észlel – például egy ügyfél többször vált épp 300 ezer forint alatt, vagy több, összetartozónak tűnő kuncsaft teszi ugyanezt –, végrehajthatja ugyan a műveletet akkor is, ha nem sikerült megnyugtatóan azonosítania a váltani vágyókat, de jeleznie kell azt az adóhatóságnak. Tízmillió forintnál nagyobb váltás felett pedig már az ügyfél pénzének az eredetére is rá kell kérdeznie.
GYENIS ÁGNES
a.gyenis@hvg.hu
