Az érintettek ezzel megsértették a szervezet etikai kódexét. Michele Nicoletti, a parlamenti közgyűlés elnöke tevékenységük felfüggesztésére szólította fel az érintett képviselőket, amíg le nem zárul a vizsgálat az ügyben. A feltételezett vétkesek közül Karin Strenzt és Eduard Lintnert, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU), illetve a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) egykori politikusait emelték ki.

Így robbant a kaviárbomba

Óriási pénzmosási rendszert leplezett le tavaly szeptemberben egy oknyomozó újságírókból álló nemzetközi szervezet, az OCCRP. Az azerbajdzsáni diktatúra offenzívájára korábban is sokan gyanakodtak, ám a pénzmosoda rendszerét és nagyságát csak akkor sikerült felfedni.

A pénzmosoda

Méghozzá egy dán lap birtokába került, 2,9 milliárd dollár átutalásáról szóló banki dokumentum segítségével. Az oknyomozó újságírók a Berlingskétől kapott bizonylatokból kiindulva tárták fel a pénzmosási sémát. Az egyáltalán nem biztos, hogy nem történt több transzfer, ám így is elképesztő összegről, napi szinten hárommillió dollárról van szó, amely jobbára Európában landolt.

A pénz forrása nem mindig egyértelmű. Egy része offshore cégekhez, egy másik része a Roszoboronexport orosz állami fegyverkereskedelmi társasághoz köthető. Az utalók közül legalább 33 cég neve a hasonló orosz pénzmosási botrányban is felbukkant. Az összeg csaknem fele, 1,4 milliárd dollár a Baktelekomtól származik, amelynek a neve azonos az azeri távközlési cégével – apró malőr, hogy semmi közük egymáshoz.

A többi pénz – és az OCCRP gyanúja szerint a Baktelekomé is – az azeri elnöki hivatalból, a bakui kormány szerveitől, illetve az ország legnagyobb, állami tulajdonban levő bankjából indult. Utóbbi volt elnökét, Jahangir Hajijevet 2016 végén ítélték 15 év börtönre, a bank pedig az év elején folyamodott csődvédelemért – hitelezői 20 százalékos leírásba voltak kénytelenek belenyugodni a tavaly májusban megszületett egyezség értelmében.

Az angol nevén International Bank of Azerbaijan (IBA) nehézségeit magyarázhatja ugyan, ami a 2012–2014 között működő pénzmosoda leállását: az olajár bezuhanása. Az azeriek fő bevételi forrásának számító energiahordozókkal 2014 nyarán még 130 dollár körüli hordónkénti áron kereskedtek, később azonban ez a szint bőven 50 dollár alá süllyedt.

Országimázsközpont

Az oknyomozók szerint a pénzmosoda valójában egy sajátos országimázsközpont kifizetőhelye volt. És mint ilyen, része a 2011-ben elindított bakui mosolyhadjáratnak, amelynek a megvalósításáért az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének (PACE) azeri tagja, Elhan Szulejmanov felelt. Szulejmanov hazájában egy úgynevezett civil szervezet, az Azerbajdzsáni Polgári Társadalom Fejlődéséért Alapítvány élén fejtette ki áldásos tevékenységét.

A „lojálisok”

Állítása szerint ettől a szervezettől kapott pénzt a PACE egy volt német tagja, Eduard Lintner is. A bakui csomagból kapott rajta kívül az UNESCO főigazgatójának, Irina Bokovának a férje is – az ENSZ kulturális szervezete is az azeri rendszer támogatójának számított, Kalin Mitrev pedig 576 ezer euróval lett gazdagabb.

A PACE-ban sem a bajor keresztényszocialista (CSU) Lintner volt az egyetlen kedvezményezett. Rajta kívül egy szlovén nacionalista politikus, a jövő hónapban rendezendő szlovéniai elnökválasztáson induló Zmago Jelincic Plemeniti (Szlovén Nacionalista Párt) neve is felbukkan a tranzakciós listán. Bennük az a közös, hogy leszavazták a 2013-as azeri választásokat törvénytelennek nevező parlamenti határozatot. Akárcsak harmadik, olasz társuk, Luca Volonte, aki ellen már tavaly eljárás indult – éppen az azeri lefizetések miatt.

A politikusok ugyanis jó ideje gyanút keltettek a PACE-n belül, és tavaly 64 képviselő indítványa nyomán vizsgálat is indult a „kaviárdiplomácia” miatt. (Ennek a vizsgálatnak az eredményét hozták most nyilvánosságra.) Volontét akkor azzal vádolták meg, hogy 2 millió eurót fogadott el a bakui rendszer nyilvános támogatásáért – a tavaly nyilvánosságra került banki iratok ezt is igazolták.

A kaviárdiplomácia kifejezést egyébként már egy 2012-es jelentésben is használták a testület tagjai. Ez azt részletezte, 2006 óta milyen módon próbálták befolyásolni a képviselőket a bakui rezsim vezetői. Az elemzésből az is kiderül, hogy az ajándék kaviár általában csak a kezdet volt: szőnyegekkel, ékszerekkel, értékes italokkal és természetesen pénzzel is honorálta a bakui rezsim az iránta való hűség kimutatását.

A fizetési listán természetesen azerieket is találunk. Jobbára vezető politikusokról és családjukról van szó; ilyen Jakub Ejjubov miniszerelnök-helyettes, Alijev egyik leghűbb embere, aki egy fedett cégen keresztül milliókat utalt hivatalosan orvosi költségekre. Eközben pedig a fiához köthető, szintén offshore cég, a Velasco Budapesten és Cipruson nyitott bankszámláira 9 millió dollár érkezett.

A fiú másképp is kötődik Európához: ő országa Európa Tanácshoz kirendelt nagykövete. A Velascót pedig a Mossack Fonsecánál, annál a panamai ügyvédi irodánál jegyezték be, amelynek az egyik munkatársa kirobbantotta a Panama Papers néven ismert offshore-botrányt.

A bakui vezetéshez köthető üzletemberek is feltűnnek a kedvezményezettek között. Például Mammadovék, akik néhány éve még a bakui Trump Tower megépítéséről álmodoztak – igen, a 2008-ban elkezdett, majd elakadt projektbe a későbbi amerikai elnök cége, lányával, Ivankával is beszállt 2012-ben. Ez ahhoz nem volt elég, hogy a 33 emeletesre tervezett toronyház megépüljön, ahhoz annál inkább, hogy árnyék vetüljön Trump amúgy sem makulátlan hírnevére. A New Yorker márciusban írt a furcsa bizniszről, amelyet a szerző „Trump legrosszabb üzleteként” jellemzett .

Az időzítés

Eduard Lintner számlájára két héttel azt követően is érkezett pénz, hogy Azerbajdzsánban járt választási megfigyelőként. Ez a 41 ezres tétel azonban csak az egyike volt a 19 transzfernek, amelyek során összesen 819 500 eurót kapott.

Magyarország sem maradt ki: 2012-ben, abban az időszakban, amikor a kormány kiadta a baltás gyilkost Bakunak, a Velasco számlájára 7,6 millió dollár érkezett. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mindenesetre elutasította, hogy a két ország feltűnően jó viszonyának bármi köze lenne az átutalásokhoz.

A transzfer

A pénz négy offshore-hátterű brit céghez áramlott, onnan pedig számos országba jutott belőle. Az azeriek az európai bankrendszer kiskapuit használták ki. Nagy-Britanniában például azt, hogy anélkül nyithattak cégek számlát, hogy valódi tulajdonosaik kiléte kiderült volna a bank számára. (A számlákat Maharram Ahmadov nevére nyitották, akinél ideálisabb strómant nem is találhattak volna: a Baku egyik külvárosában élő férfi sofőrként dolgozik, aki a riporterek szerint nem csak nem tud semmit a tranzakciókról, de nem is profitált semmit a pénzmosodából.

Az sem véletlen, hogy a 16 ezer tranzakció legtöbbjének kedvezményezettjeként megjelenő négy cég közül kettőt Skóciában jegyeztek be, méghozzá úgynevezett skót betéti társaság (SLP) formában. Az átláthatatlansága miatt kedvelt cégforma lehetővé teszi, hogy ne a cég legyen az adó alanya, hanem a társaság tagjai részesedésük arányában, miközben a valódi tulajdonosok kilétét nem kellett feltárni.

Ezt a lehetőséget június végével eltörölték. Addig viszont a nemzetközi pénzmosás és illegális finanszírozás kedvelt eszközévé vált: a Transparency International és a Bellingcat azt derítette ki, hogy csak 2016-ban 5215 ilyen céget alapítottak – ezerrel többet, mint a cégforma létrehozása, 1907 után eltelt száz évben összesen. A cégek 71 százaléka mögött adóparadicsomokban bejegyzett cégek állnak, tucatnyi részese volt az orosz pénzmosodának.

Nincs itt semmi látnivaló

A pénzt a legnagyobb dán pénzintézet, a Danske négy észtországi fiókján keresztül folyatták át – anélkül, hogy a banknál ez éveken keresztül bárkiben gyanút ébresztett volna. A Danske 2014-ben felismerte ugyan, hogy valami gond van, és több gyanús tranzakciót jelentett is a hatóságoknak. Hogy miért kellett erre két évet várni, az nem egészen világos.

Annál is inkább, mivel a tranzakciók mérete és száma is figyelemreméltó. Amíg 2008-ban 37 millió euró érkezett az észt bankokba Azerbajdzsánból, öt évvel később már 1,71 milliárd. Az utalások közül számtalan cégek közötti, esetleg oda-vissza utalgatás volt – a pénzmosás tipikus módszerét az észt és dán bankároknak valahogy nem sikerült beazonosítaniuk. Vagy – mint azt egy belső levelezés alapján az oknyomozó csapat állítja – a dán és észt pénzügyi felügyelet által már 2013 elején jelzett furcsaságokat a Danske vezetése egyszerűen nem vette komolyan.

A bank észtországi leánya ráadásul nem csak az azeri, de az orosz pénzmosoda kedvenc bankja volt – emlékeztet az OCCRP. Ahogy arra is, Dánia állt az élen a Transparency International legutóbbi korrupciós indexén, vagyis eddig – az észlelés alapján – ezt az országot tartották a legkevésbé korruptnak a világon.

A máltai szál

A kaviár-gate-ben is vizsgálódott az a máltai oknyomozó újságírónő, Daphne Caruana Galizia, akit tavaly októberben a gépkocsijába helyezett pokolgéppel megöltek a szigetországban. A tragédia után más újságírók utánajártak: mit is csinált az azerbajdzsáni Pilatus bank Máltán? Ali Szadr Hasemindezsad a vállalkozó szellemű azeri titkosszolgálati dolgozó és üzletember nem is oly rég még az élet királyának képzelhette magát, hiszen mesés esküvőt rendezett Firenzében, melyen Málta miniszterelnöke, Joseph Muscat is megjelent. A törekvő azeri üzletember ugyanis Azerbajdzsán elnökének megbízásából nemcsak útlevelet szerzett Máltán – 1 millió euróért –, de azonnal bankot is alapított! A Pilatus bank intézte az azeri állami pénzek európai elosztását. Meg persze sok minden mást is. A főnököt például azért csukták most le az Egyesült Államokban, mert a Pilatus bank szisztematikusan megsértette az Irán elleni szankciókat. Irán második legnagyobb nemzetisége az azeri, mely jó kapcsolatokat ápol Azerbajdzsánnal. Amerikai felszólításra a Pilatus bankot bezárták Máltán. Vagyonát befagyasztották. A vállalkozó szellemű azeri üzletember 25 éves börtönbüntetésre számíthat az Egyesült Államokban.

De mi haszna volt mindebből Málta miniszterelnökének és az embereinek és más európai politikusoknak? Ezután nyomozott Daphne Caruana Galizia, amikor meggyilkolták. Joseph Muscat miniszterelnök természetesen mindent tagad. Sőt, egymillió eurót fel is ajánlott a nyomravezetőnek. Körülbelül annyit, amennyibe egy útlevél kerül Máltán. A Júdás-pénz megtette a hatását: három embert elfogtak, akiket azzal gyanúsítanak, hogy ők tették a bombát az újságírónő autójába. Igen ám, de ki adta ki az utasítást a gyilkosságra? A nyomozás ezen a ponton megállt. Talán nem véletlenül. A 18 nagy lap – közte a New York Times, a The Guardian és a Le Monde – most azt vizsgálja, mennyiben felelős Muscat miniszterelnök és a kaviár gate-ben érintett európai politikusok az oknyomozó újságírónő haláláért Máltán.