Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Több mint 1500 milliárd forint uniós támogatást veszíthet Magyarország, ha a felek elfogadják azt a brüsszeli javaslatot, amely alapján ötödével csökkenhet hazánk „nemzeti borítékja”, vagyis a felzárkóztatási támogatásokra szánt keret. Az Európai Bizottság a csökkentést – amely euróban számításaink szerint az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat nem számolva meghaladja az öt milliárdot – azzal indokolja, hogy a támogatás hangsúlya áttevődött, és azokat az áldozatokat is honorálni kell a közös kasszából, amelyeket egyes országok az évtized nagy válságai idején tettek. Ilyen például az államcsőd szélén táncoló görögöknél a jelentős jövedelemcsökkenés és a menekültválság, a spanyoloknál az ingatlanlufi kipukkanása után súlyosbodó fiatalkori munkanélküliség.
Azt egy pillanatig sem tagadják a brüsszeli vezetők, hogy a menekültválság valós szempont lesz a döntésnél. Ezt Corina Cretu regionális ügyekért felelős biztos a javaslat bemutatásakor azzal indokolta, hogy például Németországban vannak régiók, ahol jelentősen nőtt a lakosság a bevándorlás miatt, ezért ide több támogatást kell adni – ezzel pedig szembeállította Magyarországot, ahol imponáló növekedés történt az elmúlt években. „Márpedig minél fejlettebb egy terület, annál kevesebb a támogatás” – tette hozzá a BruxInfo kérdésére válaszolva.
Cortina Cretu
ec.europa.eu
Lehet erre azt mondani, hogy Magyarország is komoly erőfeszítéseket tett saját válsághelyzetei megoldása érdekében, de tény, ehhez korábban alapból sokkal több uniós pénzt kapott, mint a déli és délnyugati tagállamok. Összehasonlításképp: a regionális és kohéziós támogatásokból Magyarországra ebben az időszakban 16,83 milliárd érkezik, a valamivel népesebb Görögországba pedig 11,88. Az egy főre jutó támogatást tekintve a magyar kormány a második legmagasabb összeget harcolta ki az előző alkudozásnál, 2013-ban – a jövőben a jelek szerint kiegyenlítettebbek lesznek a juttatások.
Magyarország esetében szabad szemmel is jól látható tételről van szó, főleg ha nem is folyó áron (vagyis az inflációval korrigálva), hanem a 2018-as árakon nézzük. Így számolva mindössze 17,9 milliárd eurós lesz az a keret, amely most még 25 milliárd eurót tesz ki.
Nézzük, mekkora összegről is van szó:
Bár korábban Günther Oettinger költségvetésért felelős biztos arról beszélt, hogy nem lesz régió, amelyik 30 százaléknál többet veszít, a Financial Times most arról írt, hogy a 24 százalékos csökkentés a maximum, amit az uniós szabályok engednek. Magyarország esetében ezt a lehetőséget végül nem használta ki a bizottság, ám nem sokkal maradt alatta.
Günther Oettinger
Wiktor Dabkowski / DPA
És van még egy furcsaság: az, hogy új szempontokat hoznok be a kiválasztásnál, alapvetően nem rúgja fel a rendszert, hiszen az egy főre jutó GDP eddig 86 százalékot nyomott a latban, mostantól pedig 80 százalék lesz a súlya.
A maradék 20 százalékból a tervek szerint azok az országok kapnak többet, amelyekben
- magas az ifjúsági munkanélküliség
- alacsony az iskolázottság
- súlyosabb következményei vannak az éghajlatváltozásnak
- amelyek több bevándorlót fogadnak be és integrálnak.
A számítást azonban több dolog is bonyolítja. Például várhatóan nem csak a támogatás mérete, de az ahhoz tartozó nemzeti önrész aránya is változik. Vagyis miközben kevesebb pénz jön Brüsszelből, az esetek legnagyobb részében a tagállamoknak ezt nagyobb arányban kell kiegészíteniük – a kedvezményezettek számára így kisebb lesz a kiesés.
Van azonban még egy fontos szempont: a vágás nem titkolt célja az, hogy a források felhasználása célzottabb legyen – ez érvényes Magyarországra is. Az előző 2007-2013-as ciklus értékelése ugyanis arra mutatott rá: teljesen hiábavaló pénzszórás lett a források elosztásából. A kisvállalkozásoknak nyújtott hitel a túléléshez kellett, az agrárgazdálkodók fejlesztés helyett jövedelemkiegészítésnek tekintették a pénzt, a közlekedési hálózat minősége nem javult, a nagyberuházások nem feltétlenül szolgálták a gazdaság felzárkózását – ilyen bírálatok olvashatók a KPMG elemzésében.
Kárba mentek az uniós pénzek: lesújtó kép egy kormányzati jelentésben
A gazdasági növekedést és a foglalkoztatottságot nem igazán segítik, a vállalkozásoknak nem megfelelő ösztönzők, arra viszont jók, hogy orosz típusú oligarchisztikus rezsimek alakuljanak ki a segítségükkel. Múlt héten több fórumon is kártékony és hatékonytalan eszközként jelentek meg a vissza nem térítendő brüsszeli források. Próbáltunk utánajárni, hogy tényleg ennyire rosszat tesz-e az ingyenpénz.
A célzottabb költés szempontjait a bizottság is meghatározta.
- Intelligensebb Európa – innováció, digitalizáció és a kkv-k nagyobb mértékű támogatása révén
- Zöldebb Európa – a párizsi klímavédelmi megállapodásban vállalt kibocsátáscsökkentést szem előtt tartva, tiszta energiaforrások támogatásával
- Jobban összekapcsolt Európa – a szállítási és digitális hálózatok erősítésével
- Szociálisabb Európa – minőségi foglalkoztatás, oktatás, társadalmi befogadás, egészségügy, szociális jogok erősítése a cél
- A polgáraihoz közelebb álló Európa – helyi fejlesztések támogatása, legyen szó városokról, a legtávolabbi vagy a legszegényebb területekről.
És akkor még nem beszéltünk a visszaélésgyanús költésekről, amelyek visszaszorításához nyilván komoly eszköz lehet az, hogy kevesebb a rendelkezésre álló forrás. Ez is érinti hazánkat, hiszen az OLAF legutóbbi, 2016-os éves jelentése szerint a Magyarországra érkezett EU-pénzek 4,16 százalékánál javasolt a csalásellenes szervezet korrekciót, miközben az uniós átlag 0,43 százalék.
Mindenki veszít?
A bizottság azzal igyekszik megédesíteni a keserű pirulát, hogy
- adminisztratív egyszerűsítést, így pedig a mostaninál gyorsabb kifizetést ígér például azzal, hogy a programidőszak elején nem akkreditálják újra az irányító hatóságokat, és egységesítik az ellenőrzést is. Ez azt jelenti, hogy egy kedvezményezettnél csak egy ellenőrzést hajtanak végre.
- Nyugat-Európában a hanyatló ipari övezeteknek viszonylagos fejlettségük ellenére támogatást ajánlana fel;
- és általában a legszegényebb régiók számára megtartaná a támogatási szintet.
Ez Magyarországnak is jó hír lehet, hiszen a szegényebb területek leszakadását nemhogy megakadályozta az EU-tagság, de a csatlakozás óta eltelt időben még rosszabb lett a helyzet. A legfrissebb adatok alapján a 28 tagország húsz legszegényebb régiójából négy is Magyarországon található. Észak-Alföldön az egy főre jutó és a vásárlóerőhöz mért fejlettség mindössze az uniós átlag 48 százaléka.
És arról sem szabad megfeledkezni, hogy 2014 után Magyarország nemzeti borítékja annak ellenére lett vastagabb, hogy a teljes keret csökkent. A 2007–2013-as időszakban a regionális és kohéziós keretből 21 milliárd eurót hívtunk le, a mostani keret a nemzeti hozzájárulás nélkül 25 milliárd euró. A 24 százalékos vágás után inflációval korrigálva 20,25 milliárd marad.
Még egy dolog visszatér az előző ciklusból: a költésnél az úgynevezett n+2 szabály, amely azt jelenti, hogy egy támogatott projektet a támogatás odaítélésétől számított második év végére meg kell valósítani.
És lesz még egy szempont, amelynek a magyar kormány nem fog örülni. A jövőben nagyobb szerepet kapnának a gazdaságpolitikai koordináció (európai szemeszter) keretében megfogalmazott ajánlások. Vagyis amikor egy ország leül tárgyalni Brüsszellel arról, mire szánna pénzt, a bizottság illetékesei előveszik az ajánlásokat, amelyek Magyarország esetében például az oktatás, a foglalkoztatáspolitika vagy az egészségügy erősítését fogalmazzák meg évről évre.
