Alig volt olyan terület a magyar gazdaságban, ahol valóban hatékonyan használták volna fel a 2007–2013 között felkínált uniós forrásokat – állapítja meg az a KPMG és a GKI által készített tanulmány, amelyet az uniós pénzek felhasználásáról szóló parlamenti vita napján, hétfőn jelentette meg a kormany.hu oldalon a Miniszterelnökség. A kormányzat nem verte nagy dobra a publikálást, a több mint 500 oldalas jelentést a napi.hu vette észre.

Nem véletlen a titkolózás, a tanulmány ugyanis nem csak lesújtó képet fest, de sok területen pedig cáfolja a kormány kommunikációját is.

A traktorkereskedők jól jártak

Ami a mezőgazdaságot illeti: a kormány által többször a GDP húzóágazataként említett szektorba érkezett – jórészt közvetlen kifizetés formájában – az uniós támogatások negyede, ám az ágazat hozzájárulása a GDP-hez érdemben nem változott – fogalmaz a jelentés.

Beigazolódott a kutatók szerint az EU legnagyobb félelme is, miszerint a modernizálást elősegítő agrártámogatás ellenére az ágazat termelékenysége (vagyis az, hogy egy dolgozó mekkora értéket állít elő) nem tudott növekedni. Még a hátrányos helyzetű térségek felzárkózását sem segítették elő a kifizetések, az pedig általában elmondható, hogy a beruházások helyett inkább a fogyasztás növekedéséhez járultak hozzá.

ORFK / H. Szabó Sándor

Megerősítették a tanulmány írói azt is, hogy az eszközbeszerzések sem az alapján történtek, hogy egy termelőnek mire volt szüksége, inkább azt követték, hogy épp mire írtak ki támogatási pályázatot – magyarul a mezőgazdaság helyett inkább a gépek kereskedői profitáltak belőle. Az is rontotta a helyzetet, hogy nem volt társadalmi egyeztetés, vagyis a döntéshozók nem is igyekeztek megtudni, a gazdáknak valójában mire lenne szükségük.

A tanulmányból az is kiderül, hogy a szántóföldi növénytermesztés támogatása nagyságrendekkel meghaladta az állattenyésztését. Emiatt korábban is bírálták a kormányzatot, amely egyébként bőszen kommunikált közben arról, milyen fontos Magyarország számára az állattenyésztés erősítése, sőt, még sertésstratégiát is elfogadtak.

A túléléshez kellett a pénz 

Nem kevésbé lesújtó a kép a vállalkozásfejlesztésnél sem. Igaz, itt a kormány is többször önkritikát gyakorolt, sőt, a 2014-ben (valójában tavaly) indult támogatási időszakban már jóval több pénzt szánnak erre a célra.

Persze nem biztos, hogy nagyon kell sajnálni, hogy 2007 után nem költöttek még több pénzt. Az 1,2 ezer milliárd forintnyi támogatás csaknem negyedét kitevő Jeremie alapnál például már jó ideje felmerült a visszaélés gyanúja, de a többi sem igazán segítette elő a gazdaság fejlődését.

Megerősítik például azt a vélekedést, hogy a vissza nem térítendő támogatások jórészt a vállalkozások talpon maradását tették lehetővé – vagyis épp olyan cégek jutottak az ingyenpénzhez, amelyek amúgy tönkrementek volna, nem azok, amelyek valóban fejlődni tudtak volna a támogatással. Ezt bizonyítja, hogy a jövedelmezősége éppen a nem támogatott cégeknek volt magasabb. Nem is kicsit: a KPMG összehasonlítása szerint 26 százalék volt a különbség. De ezt bizonyítja az is, hogy az uniós hitelprogramokban részt vevő vállalkozások is jobban tudtak növekedni azoknál, amelyek vissza nem térítendő pénzt kaptak.

Az is sokatmondó, hogy hol használták fel hatékonyabban az EU-pénzeket: a fejletlen Nógrádban és Budapesten – ahol fejlettsége miatt ma már nem is nagyon jár támogatás.

Pozitív viszont a kép a kutatásfejlesztésre szánt támogatások esetében. A gond itt leginkább az, hogy erre a célra a támogatások kevesebb mint a huszada, 468 milliárd forint jutott.

Sok pénz a semmire

Annál több pénz jutott a közlekedésfejlesztésre, ami nem csak a leglátványosabb módja volt a források felhasználásának, de a legvitatottabb is – elég csak az M4 autópálya építése körüli botrányra, a metróépítésre vagy a maratoni hosszúságú aszfaltkeverő-ügyre gondolni.

De nézzük az ítéletet: a hálózat versenyképessége nemzetközi összehasonlításban romlott, a menetidő nagyon kis mértékben csökkent (az EU által kijelölt transzeurópai hálózaton mindössze 2,93 százalékkal), az engedélyeztetésben tapasztalható többéves csúszások ellenére kifizették a megítélt, de még fel nem használt támogatásokat.

MTI / Máthé Zoltán

A csúszásnak – amelyet az is magyaráz, hogy a 2010-es kormányváltás után másfél évig gyakorlatilag leállt a döntéshozatal a pályázatoknál, de még utána is átvariálta a kormány a rendszert – volt egy sokkal tragikusabb következménye is. A 2015-ös zárás előtt hirtelen sürgőssé vált beruházások magasabb költséggel valósultak meg ahhoz képest, ahogy 2008–2012 között elkészülhettek volna – amikor éppen az építőipar is gödörben volt.

Ez nem minden: a KPMG szerint „nem minden esetben a leghasznosabb projekt került megvalósításra”. Ezt azzal támasztják alá, hogy az előzetes megvalósíthatósági tanulmányok alapján várt és a tényleges forgalmi adatok között akár 50 százalékos is a különbség, ami veszélyezteti a fenntartható működést. Ha utazott már csúcsidőn kívül a négyes metrón, netán utazott az M6-os autópályán Pécsre, érti, mire gondolnak.

Az Otthon melege 

Az energetikai beruházásoknál a kutatás elég határozottan cáfolja a kormány célkitűzéseit. A magánszférának juttatott támogatások felhasználása nem kevesebb mint 68 százalékkal volt hatékonyabb, mint a közszférában. Ehhez képest a mostani támogatási periódusban a kormány csak ez utóbbi területet támogatja – korábban Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter még azt is állította, hogy az EU elvárásai miatt. (Aztán kiderült, hogy valójában azért, mert nem is kérte a kormány, hogy 2014–2020 között magánszemélyek is kaphassanak energetikai fejlesztésre támogatást.)

Az összkép azért kedvező: a jelentés szerint a fejlesztések 84 százaléka nem jött volna létre a támogatások nélkül. Jelentősen javult például az árvízvédelem, tizenegyszeresére növelték a szennyvíztisztítási kapacitást, csökkent a hulladék mennyisége is.

MTI / Szigetváry Zsolt

Az informatikai fejlesztések terén nem a felhasználással volt gond, hanem a források mennyiségével. A KPMG szerint a támogatás nem volt elegendő ahhoz, hogy a magyarországi internethozzáférés felzárkózhasson az uniós szintre.

Az egészségügyi ellátásban is volt javulás, de – idézzük – „az egészségügyi intézményrendszer szereplőinek a fejlesztések végrehajtása során – különösen a fekvőbeteg- – ellátás fejlesztése kapcsán – meg kellett küzdeniük a központi, ágazati szintű koncepcióalkotás és koordináció hiányával.”

Ezen a területen azt is megjegyzik, hogy a további fejlesztésekhez nem csak stratégiára, de képzett munkaerőre is szükség lesz. És sok-sok pénzre, hogy megszűnjön a budapesti és Pest megyei „súlyos alulfinanszírozottság”.

A munkahelyhez jutást segítő támogatások esetében vegyes a kép. Főleg a középfokú oktatást követő programok esetében volt sikeres, ám a leghátrányosabb térségekben sokszor csak a közfoglalkoztatásban tudtak elhelyezkedni a támogatott képzésben részt vevők.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.