A Fidesz elitcserét hirdetett, de klientúraépítés lett belőle

A Fidesz elitcserét hirdetett, de klientúraépítés lett belőle – mondja Kolosi Tamás, a Tárki társadalomkutató intézet elnöke arra a kérdésünkre, hogy mennyire alakította át a társadalmat a kormányfő által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszere. A sajtó ugyan a semmiből iszonyatos vagyont szerzett Mészáros Lőrinccel, Tiborcz Istvánnal és köreikkel van tele, de ha megnézzük a száz leggazdagabb magyar listáját, a Fidesz által felemelt oligarchák a tizedüket sem teszik ki. A legtöbbjük korábban, jellemzően a rendszerváltás idején szerezte a vagyonát. Az is igaz ugyanakkor, hogy ha gyarapítani akarták a milliárdjaikat, akkor be kellett hódolniuk az új hatalomnak, még a lista élén álló Csányi Sándornak is, és részben osztozniuk kellett az új oligarchákkal – teszi hozzá Kovách Imre szociológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának osztályvezetője, a Debreceni Egyetem professzora.

A gazdasági elitnek csupán néhány tagját lehetetlenítette el a hatalom, de a vagyonukat vagy annak a politika számára indifferens részét ők is megtarthatták. Legalábbis ez látszik a kormányfővel összeveszett egykori fideszes pénzember, Simicska Lajos vagy a korábban a szocialistákkal együttműködő Leisztinger Tamás üzleti aktivitásán.

A bezárt ózdi vasművek. Baljós árnyak

Stiller Ákos

Egyelőre tehát nem az orosz modellt követi Orbán – fejtegeti Kolosi. A társadalomtudósok szerint még mindig többségben vannak a gazdasági elitben, főleg annak alsóbb szektoraiban azok, akik megőrizték függetlenségüket a politikától. Az Orbán-kormány multiellenes retorikája ellenére a GDP felét és az export háromnegyedét adó külföldi nagyvállalatok megtartották gazdasági súlyukat. Nagy visszhangot váltott ki az állami földek és földbérletek újraosztása, és a fideszes politikai elit is szívesen vásárol földet, ám Kovách Imre Földek és emberek című, nemrég megjelent könyvéből az derül ki, hogy a nagybirtokok lényegében már a 2004-es uniós csatlakozás után kialakultak. A földhasználat szerkezete alig módosult az elmúlt évtizedben, még akkor is, ha a NER kedvezményezettjei egyre sűrűbben tűnnek föl a nagyobb földhasználók között.

Az építőiparban, a médiában, a bankrendszerben és az energetikában viszont aggasztóan intenzív a klientúra vagyonszerzése, erős a befolyása. Az uniós támogatásoknak köszönhetően a Kádár-kor óta nem látott mértékű forrás koncentrálódott az állam kezében, ami még egy demokratikus hatalom esetében is veszélyes politikai fegyver lenne – mondja Kovách. Hát még egy olyanéban, amelyik nem habozik élni a lehetőséggel.

A társadalmi folyamatok jóval lassabbak, mint a politika és a gazdaság áthangszerelése, de abban minden szakértő egyetért, hogy a középosztály – a Fidesz szándékának megfelelően – némileg bővült és gazdagodott az elmúlt nyolc évben. Főleg azzal, hogy a válság idején leszakadók egy részének sikerült visszakapaszkodnia. Ám abban is egyetértenek, hogy ez elsősorban a gazdaság növekedésének, az infláció stagnálásának köszönhető, nem pedig a középosztályt támogató szociálpolitikának. Pedig ez utóbbi meglehetősen igazságtalanul oszt vissza a gazdagabbaknak – elég csak a családi adókedvezményre, az otthonteremtés támogatására vagy a nyugdíjplafon eltörlésére gondolni. Bár a kutatók nem hiszik, hogy ezekkel az intézkedésekkel „korrumpálni” lehet a szavazókat, Kovách szerint a középosztálybeli választópolgárok tudják, hogy ők lettek a haszonélvezői a legszegényebbektől elvett támogatásoknak. Mivel a politika iránt érdeklődő alsó középosztály továbbra is – joggal – retteg a lecsúszástól, a hideg mateknál is többet nyom a latban a Fidesz kínálta stabilitás, bármennyire talmi is az valójában.

HVG

A paternalista állam eszméjén és a piacellenes retorikán inkább csak a nagyvárosi iskolázott rétegek látnak át, és azt még akkor is elutasítják, ha adott esetben maguk is haszonélvezői – mondja Kovách. Szerinte megjelent egy, főleg kisvárosokban, falvakban élő, a lakosság 9–10 százalékát kitevő középosztályi réteg, amely valóban látványosan gyarapodott az elmúlt időszakban. Azt nem tudni pontosan, hogy ők hova szavaznak, de az bizonyos, hogy a stabilitásban érdekeltek.

Bár a szociális kiadások csökkentek, még a legrosszabb helyzetben lévők fogyasztása is növekedett valamelyest. A szegénységi mutatók egy részének apró javulása persze alig érezhető a mindennapi életben. A szociológusok lifthatásnak nevezik a jelenséget, amikor az egész társadalom emelkedik ugyan egy keveset, de a belső arányok nem változnak, azaz nem csökken a szegények száma. A kutatók azt tartják a legnagyobb problémának, hogy a lakosság közel egyharmada teljesen képzetlen, életmódjában és életvitelében a középrétegektől erősen leszakadva, kilátástalan helyzetben él. Kolosi szerint őket nehéz, szinte lehetetlen felemelni. Gyermekeik viszont az oktatás segítségével lehetőséget kaphatnának a kitörésre. Az iskolarendszer centralizálása, alávetése a munkaerőpiac pillanatnyi szükségleteinek, az iskolakötelezettségi korhatár leszállítása, a gimnáziumi férőhelyek csökkentése azonban épp az ellenkező hatást váltja ki. Ha mégsem következett be társadalmi robbanás, az Kovách szerint annak köszönhető, hogy az Orbán-rendszer közvetlen erőszak alkalmazása nélkül alakít ki függési viszonyokat, amelyek lefojtják a feszültségeket. Ilyen eszköz például a megkérdezett szakértők által minden problémája mellett is hatékonynak nevezett közmunka. Ez ugyanis nem alanyi jogon jár, mint a segélyek egy része, hanem „ki kell érdemelni” a munka lehetőségét.

HAMVAY PÉTER

A cikk a HVG hetilap 2018/10. számában jelent meg.