Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Egy padlón fekvő kisfiú képe tartja lázban Nagy-Britanniát. A négyéves Jack egy ágyra várt a padlón Leeds egyik kórházában. A Daily Mirror közölte a képet, mely sokkolta a közvéleményt. A kisfiú édesanyja kérte: ne használják fel politikai célra a kis Jack fotóját, ám Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezére a választási kampány hajrájában azt hangsúlyozta: ez nagyon is politikai kérdés.
A kép azonban igazán akkor vált a politika részévé, amikor Boris Johnson elé került. A miniszterelnök elé az ITV egy riportere mutatta fel a telefonjáról, hogy megkérdezze, mit gondol róla, ám a politikus nem nézett rá, sőt, váratlanul kikapta a kezéből a készüléket, és zsebre vágta.
A közvélemény igencsak érzékeny az NHS problémáira, hiszen a britek többségének nincsen elég pénze ahhoz, hogy megfizesse a privát egészségügyet. Vezető közszolgálati orvosok egy csoportja tanulmányt tett közzé, melyből kiderül: az elmúlt három évben csaknem 5500 páciens halt meg úgy az állami kórházakban, hogy nem látta őket szakorvos, mert ágyra várakoztak a túlzsúfolt sürgősségi osztályokon. A jelentés, melyet a londoni Guardian ismertet, közli azt az elszomorító tényt, amely szerint az átlagos páciensnek 6-11 órát kell várakoznia a kórházakban, amíg szakorvos elé kerül.
A kórházi betegek szövetsége rögtön reagált a jelentésre, mondván az sokkolja és mélységes aggodalommal tölti el a közvéleményt. A problémákért a konzervatív kormányzatot okolja, amiért az évek óta alulfinanszírozza a közegészségügyet. A toryk esetében egyáltalán nem új jelenségről van szó: már Margaret Thatcher megkezdte az NHS támogatásának a visszafogását. A neoliberális konzervatív Vaslady a privát szféra felé akarta terelgetni az állami egészségügyet.
Boris Johnson mostani konzervatív kormányfő ugyanezt teszi – azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ő az amerikai tőke szabad vadászterületévé varázsolná az NHS védett világát. Donald Trump Londonban járva nem is titkolta: a mögötte álló befolyásos lobbik azért támogatják Boris Johnsont, mert tőle azt várják, hogy győzelme esetén megnyitja a brit egészségügyi piacot az amerikai nagyvállalkozók előtt. Nekik ez remek üzleti lehetőség lenne, de a lecsúszó középosztály, a munkások és a szegények alaposan ráfizetnének erre a változásra.
Ezért is követeli Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezére, hogy a konzervatívok vegyék ki az NHS-t azok közül a témák közül, melyekről az amerikaiakkal tárgyalnak.
Brexit vagy NHS?
A brit választás erre az egyszerű képletre egyszerűsödik a csütörtöki voksolás előtti hajrában. A konzervatívok, akik a közvélemény-kutatások szerint előnyben vannak, azt hangsúlyozzák, az Egyesült Királyság minden problémája abból ered, hogy tagok az Európai Unióban. Ha kilépnek, akkor minden jobb lesz – ígéri Boris Johnson. Aki persze pontosan tudja, hogy erre az égvilágon semmiféle garancia sincsen, de ő a Brexitre tette fel a teljes politikai karrierjét.
Ellenfele, Jeremy Corbyn tisztában van vele, hogy Nagy Britannia uniós tagsága nem igazán népszerű. Ezért – a liberálisokkal ellentétben –nem vállalta fel az Brexit-ellenes álláspontot. Helyette a szociális kártyát húzta elő, mondván: Nagy-Britanniában a második világháború vége óta nem volt ilyen nagy probléma a szegénység.
