Bulgária és Horvátország 2020 júliusában belépett az euró előszobájaként emlegetett ERM II árfolyamrendszerbe. Ha a leva és a kuna árfolyama két éven át bent marad a plusz-mínusz 15 százalékos sávban, valamint a többi feltétel is teljesül, akkor jövő nyáron lecserélheti nemzeti valutáját euróra. „Az euró az európai egység, szolidaritás és fejlődés kézzelfogható jelképe” – mondta ebből az alkalomból Ursula von der Leyen bizottsági elnök, elismerve a két ország teljesítményét. 

Iván Gábor pedig arra kérte öt jegybank alelnökét a Magyar Közgazdasági Társaság szekcióülésén, hogy kommentálják ezt a megállapítást, majd fejtsék ki, miképp vélekednek az euróövezet működéséről. Az Európai Unió Tanácsának igazgatója szeptember 1-jére szervezte meg az online diskurzust, amelyet ma 10 órától, a szintén online üzemmódban tartott vándorgyűlés kezdetétől lehet megtekinteni. (A szintén meghívott bolgár alelnök betegsége miatt lemondta a részvételt.)

Az euróövezeten belül lévő Szlovákia szempontrendszerét Ludovit Odor, a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke fejtette ki. Elfogult vagyok az euró iránt, mondta, hozzátéve, hogy Magyarország először 2008-ra tűzte ki a csatlakozás céldátumát, ám lemaradt, Szlovákia pedig 2009-re, és abban az évben valóban belépett az euróövezethez. Ehhez egyértelmű vezetésre volt szükség, amely vállalta a kockázatot, mert a siker száz százalékig nem garantálható. Odor úgy véli, legitim érvek szólnak a tagság és a belépés halogatása mellett is. „Van élet az euróövezeten kívül, de azon belül is”, fűzte hozzá, mintegy jelezve, hogy ismeri a magyarországi vitákat. Kint is, bent is lehet sikeres gazdaságpolitikát folytatni, „de ha egy ország hozzászokik, hogy pillanatnyi versenyképességi gondjait mindig a nemzeti valutája leértékelésével oldja meg, akkor az euróövezeten belül sok fájdalom fogja érni”. A csatlakozáshoz reformok sorát kellett végrehajtani, és nem is annyira a fejlettség szint számít, sokkal inkább az, hogy kellőképpen felkészítették-e az országot az euróövezeti működésre.

Horvátország a csatlakozást tekintve félúton jár, még egy évet kell eltölteni az ERM II-ben. Michael Faulend, a Horvát Nemzeti Bank alelnöke elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a csatlakozás védelmet jelent a külső sokkhatásokkal szemben, ellenállóbbá teszi az országot, javít annak megítélésén, így könnyebben hozzá lehet férni a pénzpiaci forrásokhoz – még válság idején is. Faulend ehhez hozzátette: az Európai Központi Bank alacsony kamatszintje sokkal olcsóbbá teszi az államadósság finanszírozását.

A csatlakozás mellett szól a kis ország mély beágyazottsága az euróövezetbe, a kereskedelmi kapcsolatok fontossága, de az előnyöket és a hátrányokat mérlegre téve az egyik legfontosabb érvnek Horvátország euroizációját tekinti, magyarán azt, hogy nagyon elterjedt a közös valuta használata, hovatovább kiszorítja a kunát. Amire Iván Gábor közbevetette: ő is azt tapasztalta, hogy Horvátországban minden üzleti döntést euróban kalkulálnak.

A markáns euroszkeptikusok közé tartozik Marta Kightley, a Lengyel Nemzeti Bank első alelnöke, aki tavaly március óta tölti be ezt a tisztséget. Kightley azzal érvelt, hogy Lengyelország számára a 2008-2009-es válság során előnyt jelentett a független monetáris politika, a zloty leértékelődése, ami javította az árversenyképességet. Ha nincs leértékelés, Lengyelország nem kerülhette volna el a gazdasági visszaesést – latolgatta. Azóta az ország kivitelének részaránya a globális exportban növekedett, a lengyel gazdaság gyorsan közeledik az uniós átlaghoz. A pandémia nyomán kibontakozott krízisre is gyorsan reagált a lengyel gazdasági vezetés, így azt Európában a legszerényebb visszaeséssel úszta meg.

„Csehország bármelyik pillanatban beléphetne az euróövezetbe, ha ehhez megvan a politikai akarat, és ott megállná a helyét” – ezzel a személyes véleményével lepte meg társait Marek Mora. Csehországban erős a külföldi, főleg uniós tőke jelenléte, sok a külföldi munkavállaló, az ország gyorsan közeledik az uniós átlaghoz, több régi tagország fejlettségét megelőzte. Mora elismerte, hogy Horvátország és Bulgária csatlakozási szándéka észszerű; a bolgár levát például már 1999 óta az euróhoz kötik (1 euró = 1,95583 leva). De Csehországnak más a története, más a monetáris politika keretrendszere, az ország iparosodottabb, mint az uniós államok többsége, „Minden évben megvizsgáljuk a közös valuta átvételének várható előnyeit és hátrányait, és rendre úgy értékeljük, hogy nem csatlakozunk” – tette hozzá a Cseh Nemzeti Bank alelnöke.

Ma már nem elégségesek a maastrichti szabályok, szükség van Maastricht 2.0-ra – ismertette a Magyar Nemzeti Bank tavaly összegzett álláspontját Virág Barnabás alelnök.  Bár a 2008-2009-es időszak óta az európai válságkezelés sokat javult, a térség világgazdasági súlya visszaszorulóban van, az USA és Kína jobban teljesít, az euróövezeten belül az északi és a déli államok közti különbség nem csökkent. Még sok a teendő az euróövezeten belül is. Ami pedig a magyar gazdaságot illeti, versenyképessége még elmarad az uniós átlagtól, az infláció erősebb, a pénzügyi rendszer sem elég fejlett – sorolta, majd leszögezte: a Magyar Nemzeti Bank elkötelezett a csatlakozás mellett, de a nominális feltételek teljesítésén kívül a reálkonvergenciát is mérlegelni kell. Egyébiránt az MNB új szempontrendszere szerint például a magyar gazdaságnak el kell érnie az uniós fejlettség 90 százalékát, az átlagos bérszintnek nemkülönben – mindkét mutató a nemzeti valuta tényleges vásárlóerejét figyelembe véve értendő, és nem az aktuális árfolyamon átszámolva –, a kis- és középvállalati szektor teljesítményének meg kell haladnia az uniós átlag ötven százalékát, az uniós és a magyar üzleti ciklusnak harmonizálnia kell, a pénzügyi szektornak pedig konvertálniuk. Az államadósság pedig nem haladhatja meg a hazai össztermék 50 százalékát, vagy gyorsan csökkenő tendenciát kell mutatnia.

Az euróövezet új kihívások előtt áll – tért át napjaink dilemmáira Virág –, például az elmúlt két évtized alacsony inflációja mára felgyorsult, ráadásul nagy szóródást mutat. Nem tudjuk, hogy ez átmeneti állapot, vagy tartósan így marad, és azt sem, hogyan reagál erre az Európai Központi Bank – fejtegette.

Miközben a jegybankelnökök olykor számszerűen is mérlegelték az euróövezeti csatlakozás hasznát és költségeit, Ludovit Odor egyszer csak kifakadt: értelmetlen az integrációt tisztán pénzügyi szempontból megítélni, azt nézni, hogy ki mennyit fizet be a közösbe, vagy mennyit kap, mert az euróövezeti tagság jóval több előnyt jelent. Elismerte, hogy sok elem hiányzik még az egységes pénzügyi rendszerből, és sokkal fontosabb, hogy a megkezdett reformokat továbbvigyék; folytassák a bankuniót, a tőkepiaci uniót, zárják le az egységes betétbiztosítási rendszer körüli vitákat, és így tovább. Nem tudni, hogy a magyarul kiválóan beszélő Odor ismeri-e Varga Mihály pénzügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint, ha Magyarország az unió nettó befizetője lesz, akkor felül kell vizsgálni a tagságot, és ezért szánta rá magát a hangsúlyos üzenetre, mindenesetre gyorsan hazai vizekre evezett: "Tőlem is mindig azt kérdezik, mennyit fizetünk be, és mennyi pénzt kapunk, és ez rettenetesen bosszant".