Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Az Alkotmánybíróság azért semmisített meg két szót az adózás rendjéről szóló törvényben, mert egy módosítás az elévülési idő meghosszabbítását a régebben kezdődött, de valamiért megismételt ügyekre is kiterjesztette. Ez pedig akkor is visszamenőleges hatályú jogalkotás, ha első pillantásra nem látszik annak. Ezért tilos.
Egy tíz éve húzódó adóügyről van szó, amelynek érintettjénél jogosulatlan áfalevonás miatt több mint 100 milliós forintos adóhiányt állapítottak meg, továbbá késedelmi pótlékot és adóbírságot szabtak ki. Az adóhatóság határozatait a bíróság az adózó panasza alapján kétszer is visszadobta, azaz új eljárást rendelt el, mert a NAV-nak nem sikerült megfelelő és alaposan indokolt határozatot hoznia.
Eközben telt az idő, a polgár a másodfokú adóhatóság harmadik másodfokú határozata miatt is bírósághoz fordult, ahol a bírónak feltűnt: egy menet közbeni törvénymódosítás úgy hosszabbította meg az elévülési időt, hogy az a megismételt eljárásokra is érvényes legyen. Enélkül a tartozás már annak ellenére elévült volna, hogy az eljárás (jórészt az adóhivatal miatt) ennyire elhúzódott.
A bíró kérte az Alkotmánybíróság beavatkozását, és neki lett igaza. A pénzügyminiszter ugyan arra hivatkozott az Ab-nak írt levelében, hogy van eset, amikor az adózónak megismételt eljárás esetén is előnyös a megváltoztatott szabály. Ezt az Ab nem vitatta, de neki az adott ügy kapcsán kellett döntenie. Abban pedig a NAV csak
azért tudta 2020-ban elmarasztalni az ügyfelet, mert a közel 10 éve folyamatban lévő eljárásban egy olyan szabályt alkalmazott először, ami a törvénysértés elkövetésekor és az eljárás kezdetekor sem létezett".
Bár látszólag ez az új szabály nem visszamenőlegesen lépett hatályba, de menet közben hosszabbította meg az elévülés időtartamát, így az adózónak „okozott hátrány visszamenőlegesnek minősül”. Ezért törölték az adózás rendjéről szóló, most hatályos törvényből, hogy az a megismételt eljárásokra is érvényes. Az ilyen ügyekben a bíróságoknak kell majd eldönteniük – attól függően, hogy mi előnyösebb az állampolgárnak –, hogy régi vagy újabb változatát alkalmazzák.
