Ezen is múlik a közös jövőnk, és Európa nagyon lemaradt benne
A zöld átálláshoz nélkülözhetetlen az alumínium, ez a fém a napelemek és szélerőművek egyik fő összetevője, így óriási keresletrobbanás jön a piacon. Az elsődleges alumínium gyártása viszont rendkívül energiaigényes folyamat és Európa alapból is évek óta leépülőben lévő termelési kapacitásainak óriási gyomrost adtak a tavalyi év áramárai. A kohászattal ráadásul rengeteg szén-dioxid is kerül a légkörbe, amit csökkenteni lehet, ha az üzemeket átállítjuk megújulókra, csak azok ellátása meg sok esetben pont a klímaváltozás miatt válik még kiszámíthatatlanabbá.
Ha a zöld átállásról beszélünk, aligha az ugrik be elsőre, hogy mennyire jó dolog az alumínium, pedig a klímaváltozás elleni harcban ennek az anyagnak is döntő szerepe van, mert az autóalkatrészek, techkütyük, fóliák, egyebek mellett szélkerekek és napenergia-panelek fontos összetevője is, így egyre több és több kell majd belőle. Ezért is rossz hír, hogy tavaly belassult a globális alumíniumtermelés növekedése.
A Nemzetközi Alumínium Intézet (International Aluminium Institute, IAI) friss jelentése szerint a növekedés a 2021-es 2,7 százalék után tavaly már csak 2 százalékos volt. A termelési volumen a tavalyi év második felében már alig emelkedett, ami nem is csoda, mert nagyon energiaigényes folyamatról van szó, márpedig az energia tavaly kiugróan drága volt, különösen Európában. 2022-ben az IAI szerint összesen 68,5 millió tonna alumínium készült a világ kohóiban, ami csak 231 ezer tonnával volt több, mint a tavaly júniusi évesített termelés.
Az energiakrízis miatt csak Nyugat-Európában 12,5 százalékkal zuhant be az elsődleges alumíniumgyártás. Az elsődleges gyártás során a kibányászott bauxitból timföldet gyártanak (ennek mellékterméke a Magyarországnak fájdalmas emlékeket felidéző vörösiszap), majd ezt vegyítik kis mennyiségű kriolittal, ami lejjebb viszi az olvadáspontját - 2000 Celsius fokról nagyjából ezerre. Az olvadékot elektrolizálják, és kinyerik belőle a közel 100 százalékos tisztaságú alumíniumot. A nagyon magas olvadáspontból eleve látszik, hogy tényleg irdatlan sok energiára van szükség a gyártáshoz, de vannak más adatok is a szemléltetésre.
A kontinens 30 országának vállalatait képviselő, brüsszeli központú European Aluminium szerint alapesetben a gyártási költségek mintegy 40 százalékát az energia viszi el. Az EA tájékoztatása alapján egyetlen energiahatékony alumíniumkohó egy tonna alumínium legyártásához 15 megawattórányi áramot emészt el, az évi 200 ezer tonna kihozatalú kohók éves áramfogyasztása pedig nagyjából 3 terawattóra, vagyis 3 millió megawattóra. Szerintük a teljes Európai Unió kábé 2 millió tonna alumíniumot gyárt egy évben, ehhez 30 terawattóra áram kell. Csak, hogy érezzük a nagyságrendet: a MEKH adatai szerint Magyarország teljes bruttó villamosenergia-felhasználása 2021-ben 48,795 terawattóra volt.
Ha a fentiekhez hozzávesszük az európai gáz- és áramárak tavalyi, különösen tavaly nyári elszabadulását, akkor pláne nem furcsa, hogy a nyugat-európai, 12,5 százalékos visszaesés messze a legrosszabb iparági adat volt a világon 2022-ben. Kelet-Európa teljesítménye viszont az IAI szerint csak 1,4 százalékkal csökkent. Emögött valószínűleg az áll, hogy ők régiónkhoz számolják a globális termelésben komoly szerepet játszó Oroszországot is. A Reuters elemzője - külön adatok híján - azt feltételezi, hogy az oroszok az év során felpörgették a termelésüket, ezért lett a kelet-európai csökkenés sokkal kisebb, mint a nyugat-európai.
A legnagyobb növekedést tavaly a latin-amerikai régió produkálta 10,66 százalékkal, a második legnagyobbat pedig az abszolút alu-nagyhatalom Kína, itt 3,99 százalékos volt a növekedés. Beszédes, hogy ha utóbbit kivesszük a képletből, akkor mindent egybevéve 0,9 százalékos csökkenés jön ki.
Kínában zsinórban második éve ilyen szintű az erősödés, és persze ők messze is vannak ahhoz, hogy az európai energiakrízis hatással legyen rájuk, de ez nem azt jelenti, hogy ők ne szenvednének energiahiányban, csak itt nem Oroszországra, hanem az időjárásra lehet mutogatni. A termelés roppant energiaigényét egyrészt szén-, másrészt azonban vízenergiából fedezik, márpedig a klímaváltozásnak köszönhetően az ország dél-nyugati részén hatalmas szárazság pusztított.
Augusztusban pörögtek a csúcson a kohók, akkor 41,46 millió tonna volt az évesített termelés (magyarán ha, maradt volna ez a termelési ütem, akkor az év végére lett volna ennyi az össztermelés), utána viszont 600 ezer tonnával esett vissza ez az érték. A folyók alacsony vízszintje miatt év végére 2 millió tonnányi gyártókapacitás került partvonalra Jünnan, Szecsuán és Kujcsou tartományokban. 2023 második negyedévig nem is valószínű, hogy ezek visszaépülnének - akkor jön el az esős évszak, és beindul megint rendesen a régió alumínium-gyártásának a motorja. Kína kohóiban végül egész évben 40,39 millió tonna alumínium olvadt ki, ami még a visszaesésekkel is új éves rekord lett.
Európa leépülőben
A nyugat-európai alumíniumtermelés decemberben 2,73 millió tonnán futott évesítve, ami a 2021-es értékhez képest 540 ezer tonnás csökkenést jelentett, és ez volt az évszázad eddigi legalacsonyabb szintje. Az év során Ukrajna lerohanása és az energiaár-csúcsok miatt több kohó bezárt vagy lecsökkentette a termelését. Tavaly októberben az európai kapacitások körülbelül fele állt.
A krízis java most már mögöttünk van, és bíztató, hogy néhány európai kohókapacitás elkezdett visszaépülni. A kontinens egyik legnagyobbja, a 285 ezer tonnás éves kihozatalú Aluminium Dunkerque 2022 negyedik negyedévében 20 százalékkal fogta vissza a termelését, de ezt most már ismét nekiálltak felskálázni, és május végéig vissza is térnek a teljes kapacitáshoz. Az okok: lement a francia áram ára, és a kormány támogatást nyújtott az energiaintenzív iparágaknak.
Vannak viszont kohók, melyeknek valószínűleg már túl késő. Szlovákia egyetlen üzeme, a 175 ezer tonnás kapacitású Slovalco 70 év működés után január közepén bezárt. Egy hosszú haláltusa végére értek, már évek óta csökkentették a termelést, az utolsó időszakban már csak 60 százalékon gyártottak. A montenegrói Podgorica kohó még 2021 végén húzta le a rolót, ezzel 60 ezer tonnás éves kapacitástól esett el a kontinens. Románia és Szlovénia szintén nagyon visszavágta a termelését.
A European Aluminium tavaly ősszel azt találta, hogy az elmúlt 20 év során Európa alumíniumkohászati kapacitása több mint 30 százalékkal zuhant be a piaci versenynek nem kedvező körülmények miatt. Nyugat- és Közép-Európa piaci részesedése a tavalyelőtti 5-ről tavaly 2,9 százalékosra csökkent a globális elsődlegesalumínium-termelésben - Kína ellenben ugyanezen időszakban 57,9-ről 59 százalékosra növelte részesedését.
Az IAI kategorizálása szerint Kelet-Európához sorolt Oroszország normál esetben a globális termelés 6 százalékát adja. Ők 428 500 tonnás kapacitással gazdagodtak a Taishet nevű, új kohójuk formájában. Ezt a tervek szerint tavaly el is indították volna, bár, hogy ez valóban megtörtént-e, arról nincsenek friss hírek, mindenesetre Ukrajna lerohanásának az orosz alukohókra is megvolt az áttételes hatása. A timföld kétharmadát az oroszok az invázió előtt Ausztráliától szerezték be, a háború kezdetével viszont a kontinensnyi szigetország betiltotta az oroszokkal való timföld-kereskedést. Ez is arrafelé mutathat, hogy az orosz alumínium-termelés valószínűleg nem növekedett 2022-ben.
Hogy nem is csökkent, afelé meg az mutathat, hogy Kína tavalyi timföld-exportjának java az oroszokhoz ment, enyhítve az ausztrálok elfordulásának fájdalmát. Az oroszok pedig több alumíniumot szállítottak a kínaiaknak, miután a délnyugati régiók kohóit letekerte az aszály. Úgy tűnik, a két nemzet az aluiparban is egymásra talál.
Óriási keresletrobbanás közelít
Az iparág viszonylagos gyengélkedése, mint említettük, a zöld átállás szempontjából rossz hír. A Világbank 2020-as tanulmánya szerint az alumínium a napelemes berendezések legszélesebb körben használt összetevője, több mint 85 százalékban ebből az anyagból készül a legtöbb panel, keret, és egyéb hozzávalók. Szintén kritikus összetevő a szélenergia, a vízenergia és az alumíniumion-akkumulátorok miatt az energiatárolás területén is. A pénzitézet elemzése szerint a klímaváltozás elleni harc, már ha tényleg rákapcsolunk, és nem csak a kirakatnak zöldítünk, 2050-re több mint a duplájára emeli a globális alumíniumkeresletet a három évvel ezelőtti viszonyokhoz képest.
Csak az Európai Unió zöld átállása 30 százalékos kereslet-növekedést hoz a kontinens mostani alu-igényében 2040-ig a Leuveni Katolikus Egyetem tanulmánya szerint. A legnagyobb felhajtóerőt az elektromos járművek, a napelemek és az elektromos hálózatok adják majd. Globálisan pedig az energiaátálláshoz kapcsolódó alumínium-szükséglet hét év múlva 15-22 millió tonna, 2050-re pedig 25-42 millió tonna lesz. Az egyetem kutatói úgy kalkulálnak, hogy az összes szektor együtt 2030-ra már 140 millió tonnát szív fel, rá húsz évre pedig 245 millió tonnát.
Ha csak a napelemekre koncentrálunk, akkor 1 megawattnyi fotovolatikus kapacitás kiépítése a European Aluminium szerint átlagosan 21 millió tonna alumíniumot igényel. Ennek megfelelően a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (International Renewable Energy Agency, IRENA) úgy számol, hogy 2050-re csak a napelemek felfutása miatt 160 millió tonna plusz alumíniumra lesz szüksége a világnak.
Alumínium itthon: kohászat nincs, öntészet a csúcson
Magyarországon 2006 óta nincs elsődleges alumíniumgyártás, akkor zárt be az utolsó hazai primer alapanyaggyártó kohó Inotán. Fentebb írtuk már, hogy a kohászati elektrolízisben az energia a döntő tényező - a nagy alumínium előállítók a természeti energiaforrásokban gazdag országok, a már kiemelt Kína és Oroszország mellett például Dubaj emírség, Izland vagy Mozambik.
Szekunder alumíniumgyártásunk azonban nagyon is van. Ez az alumíniumhulladékok újrahasznosítását, visszaolvasztását, öntészeti ötvözetek készítését jelenti. A másodlagos olvasztóművek is nagyon fontosak, mert az alumínium nagyon nagy hatásfokkal, és közel a végtelenségig újrahasznosítható, így amellett, hogy a megújulós berendezések fontos összetevője, ebből a szempontból nagyban kompatibilis a zöld jövő kulcsát jelentő körforgásos gazdaság koncepciójával is.
Magyarországon a legnagyobb szekunder alumíniumos cég a vele egy telephelyen működő Hawmet-tel együtt a székesfehérvári Arconic, második az ugyancsak fehérvári Hydro. Az Inotal csoport tagja, a Martin Metals csoport gyártással és forgalmazással is foglalkozik, a tavalyi 53 ezer tonnás alumínium-forgalmával önmagában országosan a harmadik, de az Inotallal együtt már közel 90 ezer tonnás a kibocsátásuk, így számítva már ők a második legnagyobb alumíniumos cégcsoport Magyarországon. További fontos társaságok az ágazatban a komáromi Alumetal és a tatabányai Scepter.
Lapunknak a Martin Metals ügyvezető igazgatója nyilatkozott az iparág általános helyzetéről és a tavalyi évéről. Penk Márton rámutatott: közel 125 ezer tonna terméket állít elő az alumínium öntészet, a magyar alumíniumipar pedig most történetének legnagyobb kapacitásaival, mintegy 380 ezer tonnás össztermék volumennel működik - ez még a '80-as éveknél is nagyobb a kibocsájtás. Ma a cégek a termékek nagyobb részét külföldön értékesítik, de jelentősen nőtt a belföldi felhasználás is, elsősorban az idetelepült autóiparnak köszönhetően.
Magyarországon és a régióban a tavalyi év első felében csúcsra járt az alumínium, az év második felében viszont a primerhez hasonlóan a szekunder aluiparban is jelentős visszaesés jött - mondja Penk. Maga a Martin Metals növelte a német és az osztrák exportját, de így is 13 százalékkal csökkent értékesítésük volumene. Ez elsősorban feldolgozóipar visszaesése miatt következett be, mert amúgy a termelésük kismértékben még nőtt is.
A cégvezető a tavalyi kihívásokról azt közölte, hogy a háború náluk ellátási zavart nem okozott, mert orosz alapanyagokat és félgyártmányokat vásároltak ugyan, de nem meghatározó mennyiségeket, úgyhogy ezeket pótolni tudták más, EU-s, indiai, és török forrásokból. A kínai árura pedig EU-s dömpingvám van érvényben, de ott is sikeres volt a forráspótlás. Az energiaárak felszökése a Martin Metalsnak is fájó pont volt. Fentebb írtuk, hogy a termelésük ezzel együtt nem esett vissza, de az értékesített volumen igen. A vásárlói megrendelések csökkenését viszont kiegyensúlyozta, hogy az árbevétel a magasabb áraknak köszönhetően nőtt, sőt, az eddigiekhez képest rekordszintre emelkedett. Összességében a cégcsoport eredményessége így szinten maradt.
A kohók is zöldítenek, és ez probléma
Az alu alkatrészekért köszönetet mondhatnak a környezetvédők, az alugyártás kibocsátásáért azonban nagyon nem. A kohászat széndioxid-kibocsátása éves átlagban 1,1 milliárd tonna, ami a várható 2022-es széndioxid-összkibocsátás 37,5 milliárd tonna) mintegy 3 százaléka. Ebből a szempontból a jó hír az, hogy világszerte egyre több helyütt igyekeznek megújuló energiára átállítani az elektrolízist.
Említettük, hogy tavaly Latin-Amerika produkálta a legnagyobb éves termelési volumennövekedést, 10,66 százalékkal - az erősödésben Brazília játszott kulcsszerepet, az Alumar gyárral, mely 7 év leállás után zöldenergiával indította újra a kohászatot. Az Alumar-tulaj Alcoa vállalat idén a spanyolországi San Ciprian alumíniumkohót is újra akarja indítani, és azt is döntő mértékben megújulón. A 228 ezer tonna per éves alukapacitású üzem energiaigényét 75 százalékban el tudják látni szélkerekekkel.
Kibocsátáscsökkentés szempontjából az irány jó, stabilitás szempontjából meg nem, ahogy azt a szénről a vízenergiára váltani igyekvő Kína esetében már láttuk. Minél több kohó vált megújuló energiára, annál bizonytalanabb lesz az alumíniumgyártás, hiszen az energiaellátás az időjárás változásain áll vagy bukik, ezek a változások pedig a klímaváltozás előrehaladtával egyre szélsőségesebbek lesznek. Azaz a megújulókra való átállással a korábban kiszámítható alumíniumgyártás nagyon hullámzóvá válik.
Van ugyanakkor egy nagyon ígéretes projekt, ami teljesen megoldhatja az elsődleges alumíniumgyártás zöldítését. Az Alcoa és a Rio Tinto vállalatok közösen olyan elektrolízis-módszert fejlesztettek ki, mely szén-dioxid helyett oxigént bocsát ki. Ennek semmivel sem kisebb az energiaigénye, mint a hagyományos kohászatnak, de ha a hevítést megújulókkal oldják meg, akkor létrejön a valóban teljesen kibocsátásmentes alumínium. A projektet közös, Elysis nevű cégükkel hajtják, kutatóközpontjukban 2021. novemberében sikerült először direkt kibocsátás nélkül alumíniumot gyártaniuk, melyet egy, az iparban használatos kisebb méretű kohónak megfelelő méretű berendezéssel érték el. Terveik szerint idén nagyméretű kohóknak megfelelő berendezéssel is reprodukálják ezt, és 2024-től már piacra is dobnák a technológiát. Viszont a hullámzó klíma miatt hullámzó megújulók természetesen ezt az új kohászati módszert is érintik.
A másodlagos gyártás is törekszik a szénlábnyoma csökkentésére. Szekunder üzemeknél a hulladékok beolvasztása és öntése történhet megújulókkal hajtva. A zöldített szekunder alumínium legyártott tonnánként 4 tonnával kevesebb szén-dioxid kibocsátásával jár, mint a fosszilissal gyártott párja, melynél egy tonna árura számolva 16,6 tonna kibocsátott szén-dioxid a globális átlag. 2023-ra a zöldalumínium-kibocsátás növekedését is előrejelzik, számítások szerint ez egész évben 13 millió tonna spórolást jelent majd az iparág károsanyag-kibocsátásában - a fent említett 1,1 milliárd tonna mintegy 1,2 százalékát.
Óriási drágulás jöhet
Az orosz-ukrán háború az alumíniumkereskedelmet sem hagyta érintetlenül. A Világbank szerint tavaly március elején minden idők legmagasabb szintjére szöktek fel az árak, akkor 4 ezer dollárnál is többet kértek egy tonna alumíniumért. Az energiakrízis csillapodásával az árak is visszacsökkentek a normális tartományba, de a megnyugvás lehet, hogy nem lesz tartós.
A Goldman Sachs előrejelzése szerint idén is az árak vágtája várható, mivel a langyosabb termeléshez megnövekedő kínai és európai kereslet társul majd, és ez készletszűkületekhez vezet. Jelentésük szerint a globális készletek januárban csak 1,4 millió tonnán állnak, ami 900 ezer tonnával kevesebb, mint az egy évvel ezelőtti. A bank szerint az anyag tonnája emiatt 3125 dolláros átlagáron foroghat majd a Londoni Fémtőzsdén, míg a korábbi jóslatuk még 2563 dolláros szintről szólt. Sőt, előrejelzésük szerint a következő 12 hónapban a 3750 dolláros ár is előfordulhat.
A Martin Metals ügyvezető igazgatója az árakkal kapcsolatban a lapunknak rávilágított, hogy a fémtőzsdei jegyzéseknek csak kis százaléka mögött van fizikai áru, így a jegyzés szintjét nem a fizikai kereslet-kínálat dönti el, hanem a tőzsdei pozíciók iránti kereslet, vagyis a befektetői - spekulatív - kereslet a döntő.
Penk Márton úgy véli, a Glodman Sachs, mint a legnagyobb fémtőzsdei brókerek egyike, abban érdekelt, hogy önmegvalósító jóslataival befolyásolja a tőzsdei árakat. Szerinte valójában attól függ a jegyzések szintje a Londoni Fémtőzsdén, hogy a pénzügyi befektetők az értéktőzsde-pénztőzsde-árutőzsde pályán hova viszik a pénzeket: amelyik befektetés többet kínál, ott növelik a keresletet, így a fizikai kereslettől függetlenül felmennek az árak.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
