Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Némi meglepetésre januárban az éves infláció mértéke nemhogy 5 százalék alá, de 3,8 százalékra mérséklődött. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter rögtön örömközleményben deklarálta, hogy „mindössze egy év leforgása alatt az infláció gyakorlatilag összeomlott, így az már nem jelent érdemi problémát a gazdaság szempontjából”.
Hova lett az üzemanyagok adóemelése?
Az „összeomlott” infláció azonban érdemel néhány megjegyzést. Az egyik az üzemanyagok árváltozása – hívta fel a figyelmet Virovácz Péter, az ING vezető közgazdásza. A KSH adatgyűjtése alapján ugyanis 0,5 százalékkal csökkent havi alapon az üzemanyagok ára. Mindez annak tudatában erősen meglepő, hogy januárban két lépcsőben, összesen 41 forinttal emelkedtek az üzemanyagárak a jövedékiadó-emelés hatására.
Decemberhez képest a fogyasztói árak 0,7 százalékkal emelkedtek – úgy, hogy ebben nincs benne, vagy legalábbis nem teljes egészében az üzemanyagok adóemelése. Annak fényében számít ez erős mutatónak, hogy az elmúlt évek inflációs sokkja előtti békeidőben (2016 és 2020 között) átlagosan 0,4 százalékos volt a januári átárazás a teljes fogyasztói kosár esetében.
Az üzemanyagok adóemelése azért jelenhetett meg csak részben az inflációs statisztikában, mert az adatfelvétel nem hónap végére esik, az üzemanyag-kiskereskedők pedig két részletben érvényesítették áraikban az emelést.
A változatlan árú energia, ami olcsóbb lett
A másik fontos tényező a lakossági energiatermékek ára. A KSH szerint januárban a vezetékes gáz 25 százalékkal, az áram pedig 3,4 százalékkal volt olcsóbb, mint egy éve. Ami meglepő, hiszen a lakossági gáz és áram hatósági áras, és az árak 2022 szeptembere óta változatlanok. Ekkor „védte meg” a kormány a „rezsicsökkentést” a magasabb díjakat tartalmazó második sáv bevezetésével.
A változatlan áru termékek ára azért változik a KSH-nál, mert a statisztikai hivatal nem a közzétett, illetve a számlákon feltüntetett díjakat veszi figyelembe. Hanem kiszámolja, hogy egy átlagos háztartás mennyit fizetett egy egység áramért és gázért – figyelembe véve, hogy bizonyos fogyasztási szintig alacsonyabbak, míg afölött magasabbak a díjak.
A helyzet olyan, mintha az élelmiszerboltban úgy nézne ki az árazás, hogy egy vekni kenyér 400 forint, amíg 5 darabot vesz belőle valaki, afölött azonban már 1000 forint veknije. Ha valaki 7 vekni kenyeret vesz, az vekninként átlagosan 571 forintot fizet.
Kevesebb fűtés, alacsonyabb infláció
Ez meglehetősen nonszensz árazási módszer, mindenesetre így néz ki a lakossági energia díjszabása, és a KSH köti az ebet a karóhoz, hogy statisztikailag megfelelően és az uniós szabályokkal összhangban kezeli a helyzetet. A KSH egyébként még egyeztet a módszertanról az uniós statisztikai hivatallal is.
A módszertan kritikusai szerint az a probléma, hogy ezzel a megoldással a KSH nem az árak változását követi, hanem a fogyasztás mennyiségi változását – hiszen a KSH által kalkulált havi átlagárak attól függnek, mekkora a fogyasztás. Ez teljesen megalapozott felvetés, a KSH eljárhatna úgy is, hogy két külön terméknek számolja a „rezsicsökkentett” díjszabású és a „lakossági piaci” árazású energiát. Ebben az esetben viszont, mivel utóbbi egy új termék, nem befolyásolta volna az inflációs mutatót 2022 szeptembere után – ami szintén problémás lett volna.
Mindenesetre a januári „összeomlott” infláció, azon belül a drasztikusan csökkent lakossági „gázár” éppen a kialakult megélhetési válság mértékét jelzi. A „gázár” azért csökkenhetett ilyen jelentősen, mert a háztartások sokkal kevesebb gázt fogyasztottak – hiszen maga a hatósági díjazás nem változott. Mindezt úgy, hogy a január kimondottan hideg hónap volt. Különösen 2023 januárjához viszonyítva.
Sarkosan fogalmazva:
Nagy Márton azért hirdet győzelmet, mert a magyar háztartások vélhetően pénzhiány miatt spóroltak a fűtésen.
